18.rész

                                                                Sziasztok!
Bocsánat,hogy mostanában nem nagyon van rész,csak nem nagyon van ihletem. Most hozok nektek egy új részt. Remélem tetszeni fog. ~Esther


Délután még el mentünk kajálni is. Utána meg sétálgattunk még egy kicsit aztán Daniel haza kísért. Meg álltunk az ajtónk előtt. Meg fogta a kezeimet és meg csókolt. Nem ez volt az első csókunk de úgy éreztem mint ha ez lett volna. El váltak ajkaink és kezeink. Én be mentem és neki dőltem az ajtónak. és egy nagyot sóhajtottam. A nagyi egyből ott termet.

-Szerelmes vagyok.-jelentem ki. A nagyi rám mosolygót aztán el ment. Értette,hogy miért mondtam. Pár perc után fel mentem a szobámba. Ki vettem a fényképezőből a memória kártyát és át tettem a gépbe. Nézegetni kezdtem a képeket. Jobbnál jobb képek voltak.
 Rá néztem az ágyamra és meg láttam rajta egy albumot. Fel álltam és jobban meg vizsgáltam. Üres volt. Alatta volt egy cetli. Ez állt rajta: "Kincsem,ezt az albumot használd arra,hogy meg töltöd a közös képeitekkel. Legyen benne sok csodás emlék,hogy egyszer majd örömmel mutasd meg a gyerekeidnek,unokáidnak. Puszi a nagyi." Ez aranyos volt a nagyitól. Vissza is ültem és kinyomtattam egy ma készült közös képet Daniellel. Bele ragasztottam és siettem le a nagyihoz,hogy meg köszönjem neki és meg mutassam az első képet benne.


  Másnap reggel egyedül ébredtem. A nap be sütött az ablakon meg világítva a szobám. Boldogan keltem ki az ágyból. Meg fésültem a hajam és le mentem.  Minden szép volt és jó. Be érve a nappaliba a nagyit pillantottam meg aki a tenyerébe temette az arcát. Meg ijedtem,hogy mi történt. Oda mentem hozzá és le ültem mellé.

-Csillagom van egy rossz hírem. Most erősnek kell lenned. Jól figyelj rám.-mondja a nagyi a szemembe néz.Nagyon meg ijedtem,hogy mi történt. Komolyan néztem rá.-Kendall meg halt. A szülei hívtak most,hogy el mondják. A bátya ölte meg. Annyira be volt drogozva.-hadarja a nagyi. Nem akartam el hinni. A szívem jobban kezdet verni mint valaha. Sírni kezdtem.

-Neee!!!-ordítom. Nem bírtam ezt fel fogni. Fel álltam és ki rohantam a kertbe. Le ültem a tölgyfa alá és sírtam. Egyedül akartam lenni.

 Isten megint el vett tőlem egy nagyon fontos személyt az életemből. Meg állás nélkül csak sírtam. Kendall volt az aki mindig mellettem volt,aki mindig segített nekem mindenbe. Ő segített fel dolgozni anya halálát és azt is,hogy apám el hagyott. Neki el tudtam mondani mindent. Ő volt a legjobb barátnőm.
 Erőt vettem magamon és fel álltam. El határoztam,hogy át megyek Kendallékhoz  és segítek az anyukájának és apukájának mindenbe.
 Be mentem egyenesen fel a szobámba. Át vettem a pizsim és készen álltam az indulásra. Még a nagyi mondott pár mondatott nekem.

-Légy erős. Segíts nekik mindenbe. És szólj ha még segítség kell,akkor én is segítek mindenbe nekik.-mondja a nagyi. Fel vettem a cipőm utána meg öleltem és adtam egy puszit az arcára.
 El sétáltam Kendallekhez. Nem laktak tőlünk messze. A bejárati ajtajuk felet lógót a fekete zászló. A kertjükbe már semmi vidám nem volt. Mindig kint voltak a kerti törpék,a teázó asztal. De ezek már nem voltak kint. Az egész kertjük üres volt. Kinyitottam a kis kapujukat és a bejárati ajtóhoz sétáltam.

Kopogtam kettőt. Kendall bátya nyitott ajtót. Meg lepődtem,hogy ő mi a francot keres itt. Neki egy börtönbe kéne lenni nem pedig itt.

-Mit szeretnél? Anyámék nincsenek itt. Kendall temetését intézik.-mondja flegmán. Mint ha nem is érdekelné őt,hogy meg ölte a saját húgát.
 A düh át futott az egész testemen. Legszívesebben be húztam volna neki egyet. De erő szak helyet inkább jól meg mondtam a magamét.

-Mason te egy akkor szerencsétlenség vagy! Téged nem is érdekel,hogy meg ölted a saját húgod? Úgy mászkálsz itt mint ha semmi nem történt volna. Neked nem itt kéne mászkálnod ha nem egy börtönbe!-kiabálom

 Mason rám nézett és be mutatott. Inkább nem foglalkoztam vele és fel mentem Kendall szobájába. Be lépve a sírás fogót el. Láttam azt a halvány rózsaszín színű szobát aminek a falain képek voltak. A családjával,velem. Meg egy nagy Éhezők Viadalos poszter. Oda sétáltam az asztalához és le vettem róla az egyik képet ami be volt keretezve. Ő és én voltunk rajta. Le ültem az ágyára és magamhoz szorítottam a képet. Potyogni kezdtek a könnyeim.  
 Később letettem a képet a kezemből és pakolni kezdtem a szobájába. Rendet raktam a kupis fiókjába,rendet raktam az író asztalán. Aztán a szülei is haza jöttek. Meg töröltem a szemem és le mentem hozzájuk. Egyből meg öleltem az anyukáját,aki a karjaim közt kezdet el bőgni.

-Jaj Shophia,ezt nem lehet ki bírni. Istenem! Ez borzasztó.-mondja bőgve az anyukája. Magamhoz szorítottam. Borzasztó volt azt látni,hogy az anyukája,hogy ki van borulva. A drága fia meg ült bent a nappaliba és chipset zabált.


 2013.11.30.-án ezen a napon hunyt el Paul Walker. Ezzel a pár sorral emlékezünk egy legendás színészre,aki minden fiatal,felnőtt és idős szívében örökre meg marad. Paul Walkert a Halálos iramban ismerhettük meg.  Élvezettel csinálta azt amit szeretett. Szerette az autókat és az autós versenyzést. Isten egy olyan embert vett el az élők között akinek még élni kellet volna. 2 éve egy isten távozott el tőlünk. 
 Nyugodj Békében Paul Walker! Ma mindenki rád emlékezik. Bele írtad magad a történelembe. Sok ember példa képe vagy,ezt ne felejtsd. 
                                                   
                                                  R.I.P. Paul Walker. 

17.rész

Daniel karjaiban a legjobb volt ébredni. Ő még aludt. Nem akartam föl kelteni így óvatosan ki bújtam karjai közül és fel vettem a bugyim,meg Daniel egyik pólóját. Éreztem illatát ami nagyon jó volt. Halkan ki nyitottam a szoba ajtót és le mentem a konyhába. Lily már fent volt és egy huncut mosollyal fogadót.

-Lehetettek volna kicsit halkabbak is.-mondja nevetve Lily. Ezen még én is el nevetem magam. Fel ültem a konyha pultra és néztem Lilyt,hogy mi jót csinál,meg vártam,hogy Daniel fel ébredjen.

 Egy fél óra múlva Daniel is fel ébredt. Egy alsó gatyába jött le és olyan álmos szemei voltak.

-Jó reggelt kicsim.-jön oda hozzám és add egy puszit az számra. El pirultam. Daniel fel ült mellém és meg fogta a derekam.
-Jól áll neked a pólóm.-mondja mosolyogva és végig néz rajtam. Meg fogtam gyengéden az arcát közelebb húztam és meg csókoltam. Lily gúnyosan ki nyújtotta a nyelvét. Meg fogta a tányérját amin volt két szendvics és fel ment az emeletre. Mi le szálltunk a konyha pultról és kávét kezdtünk csinálni. Nagyon nem tudtam be indítani a kávé főzőt. Ott szerencsétlenkedtem vele.
-Gyere velem.-mondja Daniel és meg foglya a kezem. Nem tudtam mit akar.

Fel érve a fürdő szobában lyukadtunk ki. Meg engedte a fürdőkádba a vizet és hozott be gyertyákat. Fényes nappal gyertya fénynél fürdőztünk. A kád tiszta hab volt. Le vettem a pólóm és az alsó részem és bele ültem a meleg habbal teli kádba. Utánam ő is be szált. Nagyon romantikus volt azt el nézve,hogy be sütött a nap az ablakon. Térdem fel húztam a nyakamig és úgy ültem.
 Mikor már kezdet ki hűlni a kád ki szálltunk belőle és magunkra csavartunk egy-egy törölközött. Aztán be mentünk Daniel szobájába és öltözködni kezdtünk.

-Mit csináljunk ma?-kérdezem.Daniel csak meg vonta a vállát miközben húzta fel a nadrágját. Az egész napot vele akartam tölteni de nem volt semmi ötletünk.
-Várj,el mehetnénk ma ilyen graffitis helyekre és csinálhatnánk pár képet,hogy emlékezünk a mai napra.-találtam ki

-Ez tetszik. És mind kinyomtatjuk őket és bele tesszük egy  albumba mint a szerelmesek. Lilynek van fényképező gépe,kérd el tőle nyugodtan.-mondja Daniel. Oda mentem hozzá és meg öleltem. Nekem ő volt a tökéletes pasi.

Át mentem Lily szobájába és el kértem tőle a fényképezőt. Olyan kedves volt és oda adta. Lilynek retro fényképezőgépe volt.  Aztán vissza mentem Danielhez és elindultunk a földszintre,hogy fel vegyük a cipőnk. Daniel apukája mérgesen várt minket.

-Daniel! Gyere ide!-mondja Pete. Egy másra néztünk és már tudtuk,hogy mi van. Nevetve mentünk be a konyhába. Meg csapta az orrunkat az a erős kávé szag.

-Bocsánat.-mondom

-Nem a te hibád..Meg értem,hogy szerelmesek vagytok,én is voltam szerelmes engem is teljesen meg őrjített.-mondja Daniel apukája. Erre nem tudtam mit mondani csak el mosolyogtam. Próbáltam vissza tartani a nevetésem.

Csak sétálgatunk California utcáin. Nyakamba a fényképező géppel. Kerestünk egy olyan helyet ami tele van sok graffitivel. De a graffitin kívül fotóztam mást is. A felhőket,a tájat a sok embert.

Imádok fotózni,mindig is profi fotós szeretem  volna lenni. El mentünk a vonat állomáshoz. Ott annyi graffiti volt,még a vonatra is volt fújva. Mindent meg örökítettem. Találtunk egy olyan grafitit ami egy nagy hippi jel volt és körülötte tűz csóva. 

-Állj oda.-mondom Danielnek. Oda állítottam a hippi jel elé.-Mosolyog is.-hajtom a fejem a bal vállamhoz. Be állt normálisan még erőltetett az arcára egy mosolyt is.-Ezt a képet ki fogom nyomtatni egy részt ki ragasztóm a szobám falára,hogy mindig velem lehess még akkor is ha filmet forgatsz a világ túlsó felén. 

 

     

16.rész +18

 Sziasztok,bocsánat,hogy két hétig nem volt új rész csak nem nagyon volt ihletem meg már ugye ezen a héten suli is lett. De most itt az új rész és próbálok már majd többször új részt hozni. Most arra szeretnélek titeket kérni,hogy az új részről írjátok le a véleményeteket commentba vagy chatbe. :)

                                                                                                                            ~Esther

A "sziával" kiejtett szájal álltam előtte. Ő persze mint mindig helyes volt és egy farmernadrágba volt. A haja fel volt zselézve és csak pár centivel volt magasabb mint én. Mégis most úgy éreztem,hogy én vagyok a magasabb.
Két percig egy máshoz se szóltunk. A kínos csendet én törtem meg.

-Mit keresel itt?-kérdezem. A hangom egy szere dühös és kíváncsi volt.

-Régen láttalak.-feleli. Az ajtót be csuktam egy szó nélkül. Hátal neki dőltem és gondolkoztam,hogy vissza nyissam vagy ne. Végül ki nyitottam. Ő meg rám mosolygót. Mindig mikor mosolyogót lett egy gödröcske a jobb arca alján.

-Honnan tudtad,hogy itthon vagyok? Már nem kavarsz Peytonnal?-teszem keresztbe a kezem.

-Kendall mondta és nem! Soha nem is kavartam vele! De nem mehetnék inkább be?-kérdezi

-Nem!-vágom rá a választ. Most dühös voltam Kendallra. Be vágtam a faajtónkat és vissza mentem a nappaliba. Úgy tetem mint ha nem haragudnék Kendallra. A nagyiék kérdezték,hogy ki volt az én meg csak annyit mondtam,hogy "Valami teleshopos fickó,és szőnyegeket akart ránk sózni." Kicsit furán néztek rám. Tovább mutogattam a képeimet.

  Egy óra el teltével végig néztük az összes képet. Be kapcsoltuk a tévét és az első ami be jön rajta az Daniel új filmjének az előzetese. Nyúlok a távirányítóhoz,hogy el kapcsoljam de Kendall ki veszi a kezemből.

-Hé!-kiabálok rá

-Nem nyomod innen el! Nézd csak. Ameddig te távol voltál ő filmet forgatott és nem más csajok karjába menekült. Tudom,hogy ő volt itt.

-Nem érdekel! Igen ő volt mert te ide hívtad! Nem kértelek ilyenre!-mondom mérgesen és egybe még dühösen is.  

-Tudod miért hívtam ide? Mert ti össze tartóztok és csak együtt vagytok jók!!-kiabálja Kendall. Erre nem tudtam mit mondani. Valahol igaza volt Kendallnek.
  Le hajtottam a fejem és a földet néztem. Ilyenkor gondolkodtam. Most azon gondolkodtam,hogy utána menjek vagy ne. Igaz ez a két hónap alatt hiányzott. Bár mennyire is próbáltam azt el hitetni magammal,hogy egyáltalán nem hiányzik és már nem is szeretem.

-Igazad van Kendall! Sajnálom,hogy így ki akadtam. Segítesz meg keresni Danielt?-Kendall mosolyogni kezdet. Olyan büszke vagyok rád mosoly volt ez. Még a nagyiék is mosolyogtak.
Fel álltunk és el indultunk az ajtó felé.

-Várj!-mondom és gyorsan fel rohanok. Át vettem a narancssárga egyszerű pólóm egy fekete vékony szabású felsőre és meg igazítottam a hajam.

    Kendall csípőre tett kézzel várt lent. Gyorsan le lépcsőzőm hozzá. Nagyiéknak be intettem a nappaliba. Meg fogtam az ajtó kilincset és nyitottam ki az ajtót. Apámék épp akkor jöttek meg. Át futottam köztük. "Majd jövők!" kiabálom vissza nekik. Már Kendall sötétkék Ford-jánál álltunk. Be ültünk,Kendall be indította a motort és már úton is voltunk Danielék háza felé.
 Ott voltunk 10 perc alatt. Nem laktak tőlünk messze. Először nem akartam be menni mert engem Daniel anyja nem kedvel. Szó szerint utál.

-Shophia, Daniel anyja és apja el váltak. Az apukája él itt.-nyugtat meg Kendall. Ki fújtam a  levegőt. Most meg könnyebbültem.  Ki szálltam a kocsiból és egyenesen a bejárat felé vettem az irányt. Kendall bent maradt a kocsiba. Ott álltam az ajtó előtt és nem mertem meg nyomni a csengőt.
Kendall dudált egyet,én meg be mutattam neki. Danielék ajtaja ki nyílt.  Az apukája nyitott ajtót.

-Jó napot Daniel itthon van?-kérdezem lágy hangon

-Igen. Épp nem rég jött meg tőletek.-szerintem az apja nem értette,hogy most miért vagyok itt ha Daniel nem rég jött meg tőlünk.

-Fel mehetek hozzá?-kérdezem. Daniel apukája arrébb állt az ajtóból én meg fel rohantam a szép fehér lépcsőn Daniel szóba ajtaja elé.
 Be kopogtam,még a választ se vártam meg,hogy be mehetek-e egyből be nyitottam. Daniel zenét hallgatott de mikor meg látott ki vette a füléből a fülest és fel ült az ágyra.

-Szeretlek!-jelentem ki. Vele szembe le ültem az ágyra. A halványkék szemébe néztem és megcsókoltam. Vadul csókoltam meg. Ő volt alul én voltam felül. Ez a pozíció hamar változott.
Én voltam alul ő volt felül. Csókolgatni kezdte a nyakam. Meg szabadított a kardigánomtól és a pólómtól. Végig húztam kezem az oldalán aztán le kaptam róla a pólót. Mind kettőnkön nadrág volt már csak.  Daniel ha mar meg szabadított a nadrágomtól. Rajtam már csak a fehér melltartóm volt és a fekete bugyim. A  nyakamról át tért a számra. Közben próbáltam ki csatolni a nadrág övét. Bele mosolygót a csókba. Kis idő után sikerült ki csatolnom és meg szabadítottam őt a farmernadrágjától.
Daniel ágya mellet volt egy kicsi fiókos éjjeli szekrény. Ki húzta a legfelső fiókot és ki szedte belőle a kis csomagot. Aztán gyorsan le tépte rólam a fehérneműt,én meg róla az alsó gatyát.
Ki bontotta a kis zacskót és magára görgette a vékony gumit. El helyezkedett  a lábaim között és becsúsztatta férfiasságát.
Egy nyögés hagyta el a számat.
 Először lassan csinálta,hogy hozzá tudjak szokni. Aztán egyre gyorsabban.  Végül olyan gyors tempót diktált,hogy mind ketten az orgazmus felé haladtunk. A végére mind kettőnkhöz elért.
 Éreztem,hogy most vagyok igazán szerelmes. Most láttam úgy a világot mint még soha. Soha nem akartam el veszteni Danielt. Szeretem minden porcikáját.
Daniel ki merültem feküdt le mellém és magához szorított. Háttal voltam neki. Éreztem a puha kezét az és kézfejemen.

-Szeretlek. Az a nyári este amikor meg ismertelek az volt az én szerencsés estém.-mondom. Majd be hunytam a szemem és álomba merültem.    
 

15.rész

     
  ~2 hónappal később~ 

 El sem hiszem,hogy ma utazunk haza. A szívem jobban ver mint valaha. Végre láthatom a nagyiékat és Kendallt. Már tegnap este be csomagoltam. Hiányozni fog Olaszország de én nem Európai lány vagyok ha nem Amerikai. Az én otthonom Amerika. Még utoljára körbe nézek a szobába nem-e hagytam itt valamit. Aztán már rohanok is le. A taxi pont meg érkezett és dudált egyet,hogy tudassa,hogy itt van. Apa kivitte a bőröndöket. Nem volt olyan sok mert pár hete a költöztetők mindent el vittek ami apámé volt. Vagyis át szállították Kaliforniába. Én voltam az első aki be szált az autóba. Nikkinek már nem volt olyan könnyű mert már nő a hasa. Kislánya lesz. És meg engedték,hogy én adhassak neki nevet. Scarlett Mary Jenner. Ezt a nevet választatom.   Anyukámat hívták Scarlettnek a Mary meg csak úgy tetszik.
Már mind a hárman bent ültünk a taxiba és a reptér felé tartottunk. Annyira izgatott voltam,hogy egész végig járt a lábam.

-Nyugi Shophia.-mondja apa

-Nyugodt vagyok! Csak már annyira várom,hogy lássam a nagyiékat és persze Kendallt is.-mondom vidáman

-És azt a Daniel gyereket?-kérdezi apu. Kicsit el gondolkodtam,hogy mit mondjak neki mert csak Nikkinek beszéltem róla

-Vele már rég beszéltem. Igazából már nem is vagyunk jóba. -válaszolom. Aztán kinéztem az autó ablakából és néztem,hogy távolodunk el.
 A reptérre érve én voltam az első aki kiszállt az autóból. Gyorsan ki szedtem a csomagjaim és már szedtem a lábam be felé. Apa rám szólt,hogy várjam meg őket. Látszik már,hogy nem fiatalok. Épp,hogy be értünk már mondták is a hangszóróba,hogy  akik Californiába mennek azokat kérik a B13-as kapuhoz. Intettem apuméknak,hogy jöjjenek már.

-Nyugi Shophia nem fogjuk le késni.-mondja apa. Épp a pénz tárnál voltunk. Össze vissza forgattam a  fejem. Mikor meg lett a jegy mint ha puskából lőttek volna ki úgy rohantam a B13-as kapuhoz.
Aztán be szálltunk  a  gépbe, olyan helyre ültünk ahol lehetett hárman ülni,a csomagjainkat a fejünk főlé tettük mert ott volt ilyen tároló. Mondta az egyik légiutas kísérő,hogy csatoljuk be az öveinket míg fel szállunk utána már ki csatolhatjuk őket. Így is tettünk. Nikkinek kicsit nehezen ment de sikerült neki. Nagyon szépek voltak a felhők mint ha állom világba járnék.

 Maga a repülő út 12 órás volt. Egyszer át kelet szállnunk.  De sikeresen meg érkeztünk  Californiába. Onnan taxival mentünk San Franciscóba. Mi nagyon szeretünk  taxizni. Annyira más volt itt a levegő. Itt olyan fület  meleg volt őszhöz képest. Olaszországba hidegebb volt. Még sál is volt rajtam és a fülembe volt a fül hallgattatom. Bár elég halkan hallgattam a zenét. Mikor be kanyarodtunk a mi utcánkba rá mosolyogtam apára.

       
  Két perc alatt a házunk előtt voltunk. Kendall és a nagyiék már az ablakból figyeltek minket. Amikor meg érkeztünk Kendall szélsebesen rohan ki én meg szél sebesen szállok ki az autóból. Meg öleltük egymást. Majd nem hátra is estünk.

-Végre,hogy itthon vagy! Semmit se változtál.-mondja Kendall. Elengedtük egymást. Utána a nagyiékat öleltem meg. Olyan jó volt érezni nagyi illatát. Az az öreges parfüm illata. Nagypapának meg az a pipa illata volt. Nagyon jó volt őket újra látni és át ölelni őket.

-Gyertek be. Sütöttem finom süteményt. Csokisat.-mondja a nagyi. Apa ki szedte a bőröndöm a kocsiból és bevitte. Ő meg Nikki nem maradtak nálunk mert szeretek volna az új házukba menni. Ők majd később át jönnek. Mi négyen be mentünk. Először a szobámba mentem fel,hogy meg nézem azt a világos kék színű falat ami tele van képekkel. Olyan képekkel amiket én fotóztam. Mert hát valamit tennem kelet oda mert miután le szedtem az összes közös képet Marioval olyan üres volt az egész.
 Az egész konyha a süti illatától illatozót. Meg is ettem egyet.

-Na mutasd milyen képeket csináltál.-kéri Kendall. Kiszedtem a táskámból a fényképezőt és meg mutattam nekik. Annyit fotóztam. És ezeket mind ki fogom nyomtatni és ki tenni a falamra.
 Egy óra el teltével még mindig nem jöttek apámék. Már a nagyi nagyon szeretné kérdezgetni Nikkit a gyerekről.

-Mi lesz a kicsi neve?-kérdezi a nagyi

-Scarlett Mary Jenner.-mondom

-Mint anyukád Scarlett. És tetszik nekik?

-Igen. Mondjuk nincs más választásuk. Én ehhez a névhez nagyon ragaszkodóm.-felelem. Meg szólal az ajtó csengő. Nem is egy szer ha nem kétszer egy más után hosszan.  Fel álltam a kényelmes kanapéról és az ajtó felé indultam.  Nagy vidáman ki nyitom az ajtót mert azt hittem,hogy apámék jöttek de az a vidámság már el is tűnt rólam.

   

-Szia.-köszön Daniel. A szám tátva maradt a meg lepődéstől. Nem tudtam mit reagáljak hirtelen. Csak ennyit tudtam ki nyögni.

-Szia.

Sziasztok

Sziasztok,most nem egy új részt hoztam. Ha nem egy kis ismertetőt a szereplőkről. Például ki mikor született,hol,hány éves meg + még egy idézetet is írok hozzájuk. Figyelem a történetben lévő szereplőkről hozom ezeket! :)
De nem sokára hozom az új részt.

                                                                                                                                           ~Esther

Shophia Jenner

Született: 1995. április 17. San Francisco,California (20 éves)

"A fájdalom, a veszteségünk fájdalma emlékeztessen mindnyájunkat,hogy bár távol élünk egymástól,és más-más nyelvet beszélünk,a szívünk együtt dobog"~Harry Potter

 Daniel Kelley

Született: 1995. szeptember 2. New Orlens,Louisiana (20 éves )

" A pénz jön és megy,ezt mind tudjuk. A legfontosabb dolgok az életben az emberek,akik velünk vannak. Pont itt, Pont most."~ Fast and furious

 Kendall Kloss

Született: 1996 november 29. San Francisco,California (18 éves )

"Sok mindent el árul valakiről a cipője"~ Pretty Little Liars

 Mario Götze
Született: 1993. július 23 Memmingen,Németország (23 éves)
"Az élet élet első felvonása tele van izgalommal.A második az,ahol már csak a lényeg számít."~Growns Up

Peyton Holt
Született: 1992. június 3. Michigan,Detroid (22 éves)
"A királynő sose késik,mindenki más késik."~Hangover

14.rész

 Kicsit meg döbbentem,hogy Nikki terhes. Örültem ennek meg minden de egyből anya jutott eszembe. Igaz ha élne és apával már nem lennének együtt akkor is örülne ennek a hírnek. Kevés időt tudtam el tölteni anyával,csak 10 évet de arra emlékszem,hogy mindig vidám volt. Soha nem láttam őt szomorkodni vagy apuval veszekedni. De a rák őt is el vitte. Még az utolsó perceiben fogtam a kezét és a szememből potyogtak a könnyek. Aztán a gép sípolni kezdett én meg bőgni. Tudtam,hogy anya meg halt! Rá tettem a fejem a hasára és bőgtem.. Ez minden nap eszembe jut. Szóval csak ennyit mondtam apáméknak.

-Klassz. Gratulálok.-az arcuk el komorodott. Szerintem nem erre a válaszra vártak.

 
    Én folytattam tovább a vacsorám. Még világos volt mikor be fejeztük az evést. Így ki mentem a kertbe,le ültem a hinta ágyba és néztem a felhőket. Láttam virág és szmájli  alakú felhőt. Aztán mintha Danielt láttam volna mint felhő. Pislogtam kettőt és gyorsan fel ültem. Fogtam magam és be mentem a házba egyenesen fel a szobámba. Láttam a telefonomon,hogy Kendall hívott nem is egyszer.. Vissza hívtam Kendallt és fel vette. Nagyon örültem annak. Elmondtam neki,hogy milyen Olaszország meg,hogy majd viszek neki valami szépet de még én se tudtam,hogy mit. Aztán ő is elmondta,hogy járt Danielnél és,hogy mit mondott neki.A szívem jobban kezdett dobogni mikor mondta Kendall,hogy Daniel azt mondta "Sajnálom" Elmosolyodtam ezen még kicsit el is pirultam. Fel akartam őt hívni hallani akartam a hangját. De  Kaliforniába késő este volt. Nem is Értettem,hogy Kendall miért van fent ilyenkor. Rá kérdeztem de csak annyit felelt a BÁTYÁM. Itt mindent értetem..

-Na menny aludni.-mondom

-Jó. De jó volt veled beszélni végre. Jó éjt.-mondja Kendall

-Jó éjt.-mondom. Le tettük a telefont. Már kezdett sötétedni. Le vettem egy könyvet a polcról és elkezdtem olvasni. "Spirit Bliss;A Múlt Árnyai" című könyvet kezdtem el olvasni. Csak olvastam és olvastam. Egyszer csak minden el sötétült és be aludtam.
  A rémálmomból riadtam fel. Gyorsan fel ültem az ágyra és bele túrtam a hajamba. A szemeim könnyesek voltak. Az álmomba sírtam,de olyan volt mint ha a való életben sírtam volna csak én nem tudtam volna erről. Meg töröltem a szemeim,kezembe kaptam a pizsim és gyors léptekkel meg indultam a fürdő felé. Majd nem fel löktem Nikkit annyira gyorsan mentem. Aztán be csaptam a fürdő szoba ajtót mögöttem. Megengedtem a fürdő vizet. Valaki kopogni kezdet az ajtón.

-Gyere.-mondom. Nikki volt az.

-Minden rendben?-kérdezi

-Igen,persze.-vágtam rá

-Miért siettél ennyire?

-Bocsi,hogy majd nem fel löktelek. Csak rossz álmom volt és...-szipogtam

-Te sírsz? Mi volt az a rossz álom?-kérdezi Nikki. Közben le ültünk a földre.

-Semmi..-törölgetem a szemem.-Hagyjuk inkább.

-Hát jó.. De akkor holnap be jössz velem Milánóba vásárolgatni. Tudod olyan csajos napot tartunk majd holnap-mondja Nikki. El kezdtem bólogatni. Nikki fel állt és ki ment. Be csuktam az ajtót és vettem egy jó fürdőt.

~Másnap~

Másnap reggel a madarak csicsergésére ébredtem fel. Szép Csütörtöknek ígérkezik. Ki keltem az ágyból és kócos fejel mentem le. Nikki már fel volt öltözve. Nem nagyon tudod meg ülni a seggén. Össze vissza mászkált.

-Na végre,hogy fel ébredtél. Öltözz át és majd Milánóban be kapunk valamit.-tiszta komás voltam még de Nikki mát sürgetett. Szép lassan hátat fordítottam neki és felmentem a szobámba. Azt se tudtam,hogy mit vegyek fel. A divatvárosába megyek. Mondjuk azt se tudtam,hogy hány óra van. Kinyitottam a szekrényem és ki vettem belőle egy kék rövid farmernadrágot meg egy piros tapadós pólót. Gyorsan fel vettem őket. Meg fésülködtem. Nem volt kedvem ki sminkelni magam "nagyon" így csak szempillaspirált raktam magamra. Már rohantam is lesz. Nikki nagyon izgatott volt már.
Be szálltunk a világoskék Audijába és Milánó felé vettük utunkat.

-Éhes vagyok.-jelentem ki

-Shophia ne aggódj majd Milánóba reggelizünk.

-De miért nem reggelihetem otthon? Hová siettünk ennyire?

-Mert Milánóba annyi szép éterem van. Meg már nagyon akartam veled egy csajos napot,hogy jobban meg ismerjelek.-csak mosolyogtam mint valami idióta. Nem tudtam,hogy erre most mit mondjak. Nem olyan rég ismertem meg apám barátnőjét..
Olyan 2 óra alatt be értünk a dívatvárosába. Ide vezető úton csak egy szer álltunk meg.  Annyi ember van itt Milánóban. Tátva maradt a szám mikor meg láttam azt a sok embert. Találtunk nagy nehezen egy parkoló helyet egy étteremnél. Olyan gyorsan szálltam ki a kocsiból mint akit ágyúból lőttek ki. Mindenki engem nézett mikor be léptem az éterembe. Kicsit meg dermedtem. Nikki hátulról meg érintette a hátam. Már nem voltam meg dermedve. Kerestünk egy üres asztalt,találtunk is leghátul szinte. Miközben mentünk hallottam,hogy mit sugdolóznak az emberek."Ez a lány nem Daniel  Kelley barátnője?" "Nem! Ő a volt barátnője!" Ettől nagyon kellemetlenül éreztem magam.

-Ne figyelj rajuk.-mondja Nikki. Bal oldalra húztam a szám. Próbáltam mosolyogni de nem bírtam. Le ültünk az asztalhoz és meg rendeltük a reggelinket. Ez a két sugdolózó nő ellenére  éreztem,hogy ma jó napom lesz. Nem foglalkoztam velük.  

13.rész

++++Shophia szemszöge++++

    Már egy hete,hogy Olasz országba vagyunk. Teljesen el vagyok ájulva,hogy milyen szép és,hogy milyen kedves emberek vannak. Nagyon sok szőlős kertet láttam. Itt az augusztus olyan mint ha álmodnék. Minden hol virág árusok,meg bicikliző emberek.  Nálunk Kaliforniába minden hol csak autókat lehet lehet látni meg szemetet az utcán. Itt se szemét se autó. 

 Apumék haza nagyon szép. Sárga a külseje,két emeletes és vagy három fürdő szoba van benne. Mikor reggelente fel kelek az arcomba süt a nap. De hát apuék el adták ezt a hazát,hogy vissza jöhessen hozzám. Két hónap múlva már Kaliforniába leszek. Csak röpke kilenc óra az eltérés Kalifornia és Olaszország közt. 

 Ma úgy döntöttem,hogy be megyek Rómába körül nézni.Apumék L'aquilaban laknak. Nincs olyan messze Rómától. Felvettem egy kék szoknyát meg egy fehér virágos felsőt,meg egy türkisz kék félcipőt. Egy taxival mentem mentem be Romába. A taxis nagyjából tudod angolul. Vettem egy térképet és a térkép alapján mentem. Sok ember volt és sok galamb. Láttam szép szökőkutakat és szobrokat. Vettem egy eldobható fényképezőt,hogy mindent meg örökítsek és meg mutassam a nagyiéknak. Aztán be ültem egy kávézóba. Rendeltem egy kávét meg egy sütit,közben a képeket nézegettem amiket eddig csináltam.

-Szia,bocsi tudsz angolul?-jön oda hozzám egy barna hajú srác

-Szia. Igen.-felelem

-Végre valaki.-ül le velem szembe.-Ugye nem foglalt ez a hej?

-Nem.-mondom.Közben oda jött a pincér és meg kérdezte,hogy mit kér a fiú. Ő csak simán egy kapucsínót kért.

-Hová valósí vagy? Vagy itt laksz?-kérdezi

-Nem. Kaliforniában élek te?

-Én Miamiban élek. Éppen nyaraláson vagyok. Te is nyaralsz?

-Hát..Mondhatjuk annak is. Apám és barátnője lakik/lakot itt. Éppen költöznek. Én meg el jöttem velük.-a fiú egy percig nézett engem.Közben meg ki hozták a kapucsínóját.

-Ám hogy hívnak?-kérdezem

-Tyler Pieterse. Téged?

-Shophia Jenner.

-Szép név a Shophia. Van kedved még jobban körül nézni Rómában?

-Persze.-bólintottam. Ki fizettük a pincérnek a kávét a kapucsínót meg a sütit. Elindultunk a Vatikán felé. Mindig is látni akartam a Pápát de sajna ez most nem jött össze. Mindent meg örökítettem amit csak láttam. 

-Ám neked van barátod?-kérdezi Tyler. Erre a kérdésre nem válaszoltam egyből. Igazából nem tudtam,hogy mit mondjak. De aztán ki csúszót a számon a válasz. 

- Nincs.-feleltem. Tyler ezen el mosolyodót.

-Nekem menni kéne haza.-mondtam és elindultam,hogy fogjak egy taxit.

-Várj! Ugye most nem azért mész el mert fel tetem ezt a kérdést?-jön utánam Tyler

-Nem..

-Nekem van barátnőm. Szóval nyugi nem fogok rád hajtani.-mondja. Erre nem mondtam semmit.

-Meg látom rajtad,hogy még nem felejteted el a volt barátod.

-Honnan veszed,hogy volt barátom?-meg állok és nézek bele Tyler szemébe

-Mert olyan furán néztél ki mikor meg kérdeztem,hogy "Van barátod?" És nem is egyből válaszoltál rá.

-Jó igen.. Még nem felejtetem el a volt barátom! De bocsi most már tényleg mennem kel.-meg láttam egy taxit és el kezdtem futni felé. Éppen szabad volt így be ültem és mondtam,hogy hová vigyen. Tyler ott maradt a sok turista közt. Én meg úton voltam L'aqulia felé.

 Még világos mikor "haza" értem. Nikki éppen főzőt,apu meg pakolta egy helyre a fotóalbumokat. Be mentem apuhoz.

-Segítsek?-kérdezem

-Nem kell.-kinyitott egy sárga színű albumot és el kezdte lapozgatni.

-Nézd! Itt olyan három éves lehettél.-mutat egy képet amin anyuval vagyok. Kis koromban nagyon rövid hajam volt,mint egy fiúnak olyan hajam volt. Aztán mutatott egy családi fotót amin mind a hárman rajta voltunk. Régen,kis koromban minden olyan mese szerűnek tűnt,addig amíg anya meg nem halt. Utána minden össze tört,szerte foszlót minden. De utána mikor találkoztam Marioval akkor megint minden csodásan szép volt Az első csókom Mariotól volt. A szakításnál minden olyan volt megint mint mikor anyu meg halt. Aztán találkoztam Daniellel és megint értelmet nyert minden. A reggelek az éjszakák,a szivárvány meg minden. Véget ért megint valami jó. És most az egyetlen jó dolog ami történhetett velem az,hogy Olaszországban vagyok és próbálok ki kapcsolódni két hónapra.

-Nikki neked van gyereked?-kérdezem,miközben a baba kori képeimet nézegetem.

-Nincs.-vágja rá

-De gyertek enni. 

-Még világos van. Nálunk ilyenkor még nem szoktunk vacsorázni.-mondom

-Tudom. De itt már ilyenkor az emberek vacsoráznak.-mi apával be mentünk az ebédlőbe és le ültünk az asztalhoz. Nikki spagettit csinált. 

-Ám ti szeretnétek közös gyereket?-kérdezem.Apa és Nikki egy másra néztek és el mosolyodtak.

- Ezzel még várni akartunk de hát ideje meg tudnod. Nikki terhes.-közli velem apa. Ők meg fogták egymás kezét én meg csak néztem kerek szemel. 

12.rész

                   

 ++++Kendall szemszöge++++

Shophie elment Olaszországba. Olyan bűntudatom van ez miatt,pedig mondta,hogy nem miattam ment el de,akkor is..Legbelül azt érzem,hogy miattam ment el. Még mindig a reptéren ülök és azon gondolkozok,hogy most mihez kezdjek. El kéne menjek Danielhez és elmondani neki,hogy Shophie elment.. Erőt vettem magamon és elindultam a kijárat felé. Fogtam egy taxit és meg mondtam neki,hogy hová vigyen.

Ki fizetem az utat. A taxis elment én meg be csengetem Danielékhez. Az anyja nyitott ajtót.

-Jó estét! Danielt keresem.-mondom. Belül reszketem. Az anyja szigorúan és egybe mérgesen nézett.

-Fent van a szobájába. Fel mész a lépcsőn el fordulsz jobbra és ott a szembe lévő ajtó amire van ragasztva egy stop tábla.-mondja Mrs.Kelley. Rá mosolyogtam és fel mentem Danielhez.Kopogtam kettőt az ajtón aztán be nyitottam.Daniel az ágyán ült és olvasót vagy tanult valamit.

-Szia.-köszönök

-Szia Kendall. Mit keresel itt?-kérdezi

-Beszélhetnénk.Kérlek.

-Persze.Csak tudod éppen egy szerepet tanulok és..

-Shophie el utazott.-vágok közbe a mondatába. Közelebb mentem hozzá.

-Hogy mi van? Ez most csak vicc ugye?-kérdezi.Félre tette a tanulni valóját.

-Nem vicc! Tényleg elment. És szerette volna ha ezt tudod.-ülök le Daniel mellé

 -Hová ment? Miért?-annyi kérdése volt Danielnek

-Olaszországba az apjával és annak barátnőjével Két hónapra. 

-Miattam ment el!-fogja a fejét Daniel

-Miért mondod ezt?

-Mert hívott engem telefonon de nem vettem fel. Kendall a szüleim éppen válnak én meg kaptam egy új szerepet és mostanában annyi dolgom volt. Meg össze is vesztünk Shophievel.

-Mikor?! Miért?!

-Amikor el mentünk arra a Peyton Holt koncertre. Peyton rám mászót ez Shophianak nem tetszett.

-Neked meg igen?-emelem fel a hangom

-Akkor nem tudtam,hogy mit reagáljak arra. De most már tudom. Hibáztam,hogy nem mentem Shophie után tudom!

-Tudod erre nem tudok mit mondani! Te basztad el! Én csak azért jöttem,hogy el mondjam neked,hogy Shophie el utazott.-fel álltam és elindultam az ajtó felé

-Várj!-fordulok Daniel felé

-Ha beszél vele mond meg neki,hogy sajnálom.-mondja Daniel. Nem mondtam semmit csak ki sétáltam. Egyenesen haza sétáltam. Otthon csak a hülye a bátyám volt akinek a mindene a drog. Mint mindig most is be volt állva. Nem foglalkoztam vele. Fel mentem a fürdőszobába,hogy vegyek egy forró fürdőt. Meg engedtem a vizet,és ameddig folyt a  víz átmentem a szobába a pizsimért,meg még gyorsan meg néztem a Skypem. Utána vissza mentem a fürdőbe. A szerencsétlen bátyám ott ült a kövön és nézett maga elé.

- Mason! Miért ülsz itt?! Állj már fel!-Mason rám nézett. A tekintette üres volt. 

- He?

-Aj Mason! Kérlek állj fel és menj a szobádba.-meg fogtam a karját és fel segítettem. Kivezetem a fürdőszobából a szobájába. Teljesen ki volt ütve. Össze vissza dülöngélt. A szobájában egyből az ágyára esett és be aludt. Be csuktam a szoba ajtaját és vissza mentem a fürdőbe. Levettem a ruháim és be ültem a meleg vízbe. Be csuktam a szemem és magam előtt láttam Shophiet,azt emlékeket,amiket együtt éltünk át. 

11.rész

Arra ébredtem,hogy az eső cseppek verik az ablakom. Az egész ablakom tiszta víz volt. A felhők meg sötétek voltak és csak úgy szakadt az eső. Be mentem a fürdőszobába,hogy meg fésülködjek. A tegnapi ruhám volt még rajtam. De semmi kedvem nem volt még le fürödni. Inkább le ültem az íróasztalomhoz és néztem egyenesen előre. Aztán valaki kopogtatott az ajtómon.

-Gyere.-mondom

-Jó reggelt kincsem. Kérsz valamit enni vagy inni? Meg apád hívott és kérdezte,hogy döntöttél-e már.-mondja a nagyi

-Nem kérek semmit,köszönöm. El mondta nektek,hogy miről kéne döntenem?-fordulok a nagyi felé

-El,és ugye tudod,hogy ez egy nagyszerű élmény lenne számodra. Menny velük el.

-Nem fogok hiányozni két hónapig?

-De nagyon is fogsz,de csak két hónap. Nem örökre mész el. Nagyapád is mondta,hogy mondjam meg neked,hogy menj. Lásd milyen csodás Olasz ország. Tudod mi nekünk ott volt a nászutunk.-fel álltam a székből és meg öleltem a nagyit. Ő mindig biztat engem. Ő segít nekem ha rá szorulok. Nagyon szeretem őt.

-Még egyszer át gondolom ezt.-válaszolok. A nagyi rám mosolyogót és ki ment a szobámból. Én ölembe kaptam a laptopom és kerestem valami filmet. Úgy döntöttem,hogy a "Szerelmünk Lapjait" nézem meg amit már vagy ezerszer láttam. Még Daniellel is meg néztem egyszer...
  A filmet a közepénél meg állítottam,és fel hívtam apámat.

-Halló?-szól bele apa

-El megyek veletek Olasz országba.-közlöm

-Ez nagyon jó hír drágám. Akkor csomagolj már mi is csomagolunk és majd át megyünk érted Okés?

-Okés.-ezzel le tettem a telefont. Meg próbáltam újra fel hívni Kendallt de megint a hangpostája kapcsolt be. "Szia Kendall. Úgy döntöttem,hogy ma este el utazom Olasz országba apámmal. Sajnálom,hogy így kell el válnunk. Majd..." ezzel vége lett a hangpostájának. Csak ennyit tudtam neki üzeni. Danielt  meg nem hívtam mert úgyis ki  nyomott volna. Le tettem a telefonom magam mellé és folyattam a filmet.
 Mikor vége lett a filmnek el mentem le zuhanyozni. Utána fel vettem egy fekete farmer nadrágot,egy szürke pólót amin volt egy szív meg egy szürke kardigánt. Meg néztem a telefonom és volt egy nem fogadott hívásom apától. Vissza hívtam közben meg kerestem a bőröndöm.

-Szia.-szolok bele a telefonba

-Szia. Kicsim most kezd el már pakolni meg minden mert olyan két óra múlva megyünk érted. Jó?

-Jó. Szia.-ezzel le is tettem a telefont és kezdtem pakolni. Egy bőrönd helyet két bőröndöm lett. Egy külön közepes méretű bőröndbe meg beletettem a laptopomat meg pár fotó albumot,ha honvágyam lesz akkor azt előveszem. Meg persze eltettem a fokkefém meg a sminkjeim. Először a két nagy ruhás bőröndöm vittem le utána meg a közepest. A nagyi csinált nekem palacsintát azt útra meg pár szendvicset. Igazából nagyon el ment az idő mert apámék már jöttek is.

-Na készen vagy? Mehetünk?-kérdezi apa

-Várj.-gyorsan fel mentem  a szobámba és körülnéztem. Aztán szép lassan be csuktam a fehér szoba ajtóm. Lent el búcsúztam a nagyitól meg Robertől. Kint egy taxi várt minket. Apám kivitte a bőröndjeimet aztán mind a hárman a beszálltunk a  taxiba. A nagyiék az ajtóból integettek nekünk..
 A reptére vezető úton néztem,hogy hogy esik az eső.

 A reptéren nagyon sok ember ember volt. De nem tévedtünk el abba a sok emberbe. Nicki segített a bőröndjeimet cipelni. Át estünk egy fém detektor vizsgálaton is meg meg is motoztak minket.. Aztán meg szólalt a hangos be mondó. Mondta,hogy aki Olasz országba utazik az mennyen a 7-es kapu felé. Már majd nem a 7-es kapunál voltam mikor hallom,hogy valaki mögöttem a nevemet mondja. Meg fordultam és Kendall fut felém.

-Shophie!-fut felém és meg ölel.
-Nem mehetsz el! Sajnálom,sajnálok mindent! Ne miattam menny el!

  

-Kendall nem miattad megyek el! Senki miatt nem megyek el. Csak kíváncsi vagyok milyen Olasz ország.-mondom könnyes szemmel.

-Szeretlek. Te vagy a legjobb barátnőm és sajnálom,hogy olyan bunkó voltam és azt is,hogy nem vettem fel a telefont.-Kendall rám néz a könnyes szemeivel

-Én is szeretlek te bolond. Mindig te voltál a legjobb barátnőm és mindig is te leszel! Soha nem tudnék rád haragudni. De csak két hónapra megyek el.-mondom

-Shophia mennünk kel be szállni.-szol közbe az apám

-Kendall ígérd meg,hogy vigyázol magadra. És kérlek keresd fel Danielt és mond meg neki,hogy elutaztam.

-El mondom neki. Te is vigyáz magadra.-Kendall le ül egy olyan reptéri székre és csak integet nekem. Hamis mosoly volt az arcán. Én még utoljára integettem neki egyet. És beszálltunk a gépbe. Én egyedül ültem az ablak mellet  és a fülembe volt a füles. A gép fel szállt... 

10.rész

-Ez most mire volt jó?-kérdezi fel háborodottan Daniel

-Én pasim vagy nem? Nem akarom,hogy ő kikezdjen veled!

-Nem is akart ki kezdeni velem! Híres ember vagyok te csodálkozol azon ha valaki ki akar velem kezdeni?-Daniel nagyon dühös volt rám. Amikor ezt ki mondta először azt hittem rosszul hallok. Tipikus híres ember duma,vagy csak arra akart célozni,hogy másokkal is kéne találkoznunk. Lehet,hogy a mi kapcsolatunknak vége. Nem mondtam semmit csak el indultam egyenesen előre. Ezt az egész vitát az örök előtt kellett le rendezni..Daniel nem jött utánam.
Én kimentem az aréna bejárata elé és fel hívtam apámat,hogy jöjjön értem. Örült neki,hogy őt hívtam mert hát ki mást hívtam volna,nagypapit meg nem akartam fel kelteni. Apám hamar értem jött. Kérdezte tőlem,hogy mi történt de nem mondtam neki semmit,csak annyit,hogy "Vigyél haza!" A kocsiban rá tettem az ablakra a fejem és sírtam.

-Holnap akkor akarsz még vacsorázni?-kérdezi az apám. Erre én csak meg vontam a vállam. Az út további része csendesen telt. Csak én sírtam.
Mikor haza értünk az apám el kísért az ajtóig.

-Holnap akkor majd jövök.-mondja és ad egy puszit a homlokomra. Nem mondtam semmit csak egy erőltetett mosolyt  csaltam az arcomra. Apám elment én meg be mentem. Bent levetem a cipőm. Nem mentem fel szobámba inkább beleültem a puha,kényelmes fotelbe. Végül ott aludtam el.

~Reggel~

A melegszendvics illatára ébredtem fel. A nap bele sütőt a szemembe. Egy vékony takaró volt rám terítve..Nem emlékeztem,hogy este ez rajtam lett volna,de biztos a nagyi tette rám reggel. Az arcomon meg voltak száradva a könnycseppek. Nem volt erőm fel állni így néztem ki az ablakon. A nap még mindig bele sütőt a szemembe de nem érdekelt. Egyre közelebb éreztem a melegszendvics illatát.

-Végre,hogy fent vagy. Tessék egyél. De miért aludtál itt a fotelbe?-hozta a nagyi a melegszendvicseket egy csinos kis tányéron,aztán bele tette az ölembe.

-Nem kérek.-mondom és vissza adom a tányért

-De muszáj enned valamit. Meg ma apáddal meg a barátnőjével vacsorázol.

-Nincs fagyi?-kérdezem és tovább bámultam ki az ablakon. Nagyi vissza ment a konyhába és kivett a fagyasztóból egy dobozos csoki fagyit,aztán ide hozta nekem. Azt kezdtem el enni közben folytak a könnyeim a szememből. Egy idő után be aludtam fagyival a kezemben...

Mikor fel keltem a fagyi eltűnt. Biztos a nagyi tüntette el.Úgy éreztem magam mint egy mosott rongy.

-Hány óra?-kérdezem

-Fél három.-válaszol Robert.(Ő Shophia nagypapája)

-Köszi.-el sem hiszem,hogy már fél három. Nagy nehezen ki szálltam a fotelből. Fel mentem a fürdő szobába és lezuhanyoztam. Aztán körbe tekertem vizes testemen a törölközött és le ültem az ágyam szélére és néztem a földet. Öt perc után meg néztem a telom. Semmi hívás semmi üzenet. Kerestem valami ruhát ami elég jó egy vacsorához. Végül fel vettem egy kék pólót amin egy állom csapda volt meg egy fehér szoknyát. Nem volt kedvem ki sminkelni magam. Le mentem a konyhába és apám találom ott.

-Korán jöttetek.-közlöm vele

-Jaj nem,Nicki még nincs itt ő majd később jön.

-Szuper..

-Tegnap nagyon szomorú voltál,mi volt a baj?

-Kicsit összevesztünk Daniellel..

-Már kibékültettek?

Nem..De mindegy..Itt fogunk vacsorázni?-kérdezem

-Igen. Roberték este a nyugdíjas klubba mennek bingó estre.-erre csak bólintottam egyet

-Segítsek vacsit csinálni?

-Igen.Létszíves. Arra gondoltam,hogy csinálhatnánk Szecsuani csirkét mellé meg rizst.

-Jó.-apám hozott minden alapanyagot hozzá. Tudom,hogy neki mennyire fontos ez a vacsora ezért meg próbálok úgy tenni mint ha nekem is az lenne. Segítettem neki el készíteni..Közben jól múlattunk. Ez most olyan apa lánya főzőcskézés volt. Mindig is ilyenre vágytam. Anyukámmal soha nem volt ilyen élményem és nem is lesz.

-Hasonlítasz anyukádra.-mondja az apám

-Miért is?-ezen el mosolyodtam

-Mert ő is mindig ilyen "nagy" lelkesedéssel főzőt.

-Mindig te főztél?

-Igen,de szeretem neki főzni. Mindig meg ette és nagyon ízlett neki. Minden évfordulónkra én főztem. Ő meg a jó hangulatot biztosította. Ha most még élne büszke lenne rád,hogy ilyen csodálatos kislánya van.-ezen bekönnyeztem. Közben meg szólalt a csengő.
-Ez biztos Nicki lesz. Kinyitod kérlek?-letettem a kezemből a törlő rongyot és ki nyitottam az ajtót. Egy fekete nő állt előttem. Sötét egyenes haja volt és nem volt annyira kiöltözve. Mosolygós volt.

 
 -Szia,biztos te vagy Shophia. Én Nicki vagyok az apád barátnője.-egyből meg is ölelt. Nagyon barátságos egy nő.

-Szia,gyere be. Nézd arra van a konyha.-mutatok a konyha felé. Elindult a konyha felé én meg becsuktam az ajtót. Apám elég gyorsan meg terített,mert mikor be értem a konyhába már meg volt terítve. De persze arra mentem be a konyhába,hogy csókolóznak.. Le hajtott fejel ültem le az asztalhoz. Apám már hozta is a kaját.

-Olyan jó,hogy számomra a két legfontosabb nő itt ül most velem.-jelenti ki. Aztán elkezdtünk enni. A vacsorán nem nagyon szólaltam meg. Ehhez az egész vacsorához semmi kedvem nem volt. Nicki meg folyton csak mosolygót.

-Meg kérdezted már tőle?-kérdezi Nicki az apámat és közben meg fogja a kezét

-Mit?-ráncolom össze a homlokom

-Azt hogy... Nincs kedved két hónapra vissza jönni Olaszországba?-kérdezi az apám. Nyeltem egy nagyot.

-De nem úgy volt,hogy ide költöztök?

-De csak otthon össze kel pakolni meg minden. És az olyan két hónap. Gondolkozz ezen,nagyon szeretnénk ha jönnél velünk Olaszba. Holnap este indul a gép.-közli velem az apám. Hirtelen nem tudtam,hogy mit mondjak. Össze vesztem Lendallal és Daniellel is..

-Jó...Holnap délelőttig el döntöm.-válaszolom- Erre Nicki meg apum is el mosolyodót.

-Oké. Na de mi megyünk. Majd holnap hívlak akkor. Nagyon remélem igent mondasz.-mondja az apám. El búcsúztunk egymástól. Ők el mentek én meg mentem mosogatni. Mosogatás közben csak ezen kattogót az agyam. Egyik felem azt mondom,hogy menjek a másik meg azt hogy,maradjak...Mikor végeztem a mosogatással fel mentem a szobába és fel hívtam Kendallt,de csak a hangposta kapcsolt be,így hagytam neki egy üzenetet.  Kérlek hívj vissza lehet,hogy holnap el megyek Olasz országba." Utána próbáltam fel hívni Danielt de ő meg kinyomott. Megint ott voltam,hogy majd nem el sírtam magam. Le feküdtem az ágyra és be csuktam könnyes szemem.
 

9.rész

~Másnap~

El jött ez a nap is..Ma annak  a lotyónak a koncertjére megyünk Daniellel. Mikor fel keltem Kendall még aludt így halkan,lábujjhegyen mentem ki a szobából. A konyha üres volt és a nappali is. A konyha asztalon volt egy cetli. "Lányok el mentem piacra,George meg halászni ment megint.Puszi nagyi" Ez volt a cetlire írva. Csak álltam és bámultam az konyhát. Egy szer csak kopogtattak az ajtón. Ott hagytam a konyhát és elindultam az ajtó felé. Daniel volt az. A kezében három kávéval.

-Jó Reggelt.-mondja Daniel

-Neked is.-mosolygok rá. Ő közelebb hajol hozzám,meg akar csókolni.
-Ne.-mondom

-Miért?-kérdezi meg döbbenten

-Mert még nem mostam fogat.-őt ez nem érdekelte és csak azért is meg csókolt. A csókba bele mosolyogtam és majd nem kivertem a kezéből a kávékat.

-Egyedül vagytok?-kérdezi,majd bejeb jön

-Igen..-be mentünk a konyhába

-Kendall még alszik?

-Jah. Igazából meg kínálnálak valamivel de mind látod nincs semmilyen reggelim.

-Nem baj. El viszlek titeket reggelizni.

-Jaj nem kell.-közelebb lépek hozzá és bele nézek abba a csodás kék szemébe. Ő rá teszi a derekamra a kezét én meg a vállára a kezem.

-De.-majd megint meg csókol. Igazából ez ilyen gyerek puszi volt. Olyan egy másodpercet volt a számon az ő szája.

-Megyek felébresztem Kendallt.-mondom és elindulok fel felé. Kendall még nagyban aludt én meg rá ugrottam és azt kiabáltam,hogy "jó reggelt."

-Mi a francot csinálsz?-kérdezi Kendall. A fejére tette a párnát,ezzel utalt arra,hogy hagyjam őt aludni.

-Felébresztelek. Daniel el visz minket reggelizni.-mondom és le szállok Kendallről.

-Nagyon jó.-mondja Kendall és a hátát mutatja nekem.

-Kendall légy szíves kelj föl. Ez nagyon aranyos tőle. Nem örülsz,hogy csak kedveskedni próbál?

-De..Csak ti úgyis enyelegni fogtok egész végig..-mondja flegmán

-Nem. Megígérem. Na kelj fel és öltözz.  Oda lent vár.-Kendall nagy nehezen de fel öltözött.Nem értem mi baja van Daniellel,mert eddig semmi baja nem volt vele..Az át öltözés néma csöndbe zajlott..Mikor el készültünk mind ketten le mentünk Danielhez.

-Szia Kendall.-köszön Daniel

-Hello. Oh kávé.-mondja Kendall,majd el veszi az egyiket.
-Megyünk vagy mi lesz?-kérdezi és bele szürcsöl a kávéjába. Daniel rám nézett.

-Semmi.-súgtam oda neki. Daniel egy kávézóba vitt minket. Mind hárman rántottát ettünk. Kendall nem szolt semmit. Komolyan nem tudom,hogy mi baja van..

-Kértek még valamit?-kérdezi Daniel

-Nem.-mondom

-Jaj komolyan pénzes pasid van és nem kérsz semmit?! Jaj Shophie örülnél neki,hogy ilyen pasid van. Komolyan szerinted egy ilyen pasi szoba állna veled?! Szerintem részeg volt mikor ti meg ismerkedtetek...-mondja Kendall szemforgatva

-Kendall neked mi a jó isten bajod van?-állok fel az asztaltól dühösen

-Semmi..Csak..Áh hagyjál!-Kendall rám öntötte a kávéját majd ki ment a kávézóból. Mindenki engem nézett és sutyorogtak.

-Mit kel nézni? Ha?-mondom dühösen majd én is ki mentem a kávézóból. Olyan dühös voltam. És azt se tudom,hogy mi baja van Kendallnak. Daniel ki jött utánam.

-Ez mi volt?-kérdezte

-Nem Tudom!

-Jó nyugi! Ne rám legyél dühös.

-Bocsika.De olyan mérges vagyok..Haza viszel? Kérlek.

-Persze.-kinyitotta nekem a kocsiajtót aztán ő is be ült és elindultunk felém. Egész úton csak néztem ki a kocsiablakból.

-Akarod,hogy el menjünk a koncertre?-kérdezi Daniel.

-Ja.-vonom meg a vállam

-Majd csöngetek ha itt vagyok jó?

-Jó.-mondom. Ki szálltam a kocsiból és elindultam be felé. A nagyi már otthon volt. Éppen főzte a kedvencemet. Már az illatáról tudtam,hogy paradicsom leves az. Próbáltam gyorsan fel menni az emeletre,hogy ne lássa,hogy tiszta kávé vagyok. De nem sikerült..

-Szia kincsem. Te meg miért vagy tiszta kávé?-kérdezi döbbenten

-Semmi..Hosszú..Most megyek át öltözni meg készülni a koncertre.-és már futottam fel a lépcsőn

-De a kedvencedet főztem, paradicsom levest.

-Majd eszek.-mondom a lépcső tetejéről. Siettem be a szobámba. Gyorsan le kaptam magamról a ruháimat kerestem egy törölközött és elmentem zuhanyozni. Vagy fél óráig bent álltam a zuhany alatt. Gondolkoztam Kendallan.. Mikor ki szálltam a zuhany alól magamra tekertem a törölközöm és úgy mentem le kajálni.A nagyi csak nézett. Még sose látta,hogy én törölközőbe vagyok a konyhába és eszek. Érdeklődött,hogy miért voltam tiszta kávé. Csak annyit mondtam neki,hogy meg pótlódtam és  magamra öntöttem. Nem akartam el mondani az igazságot. Kaja után fel mentem és ruhát kerestem a koncertre. Egy piros has pólót vettem fel meg egy szakadt farmert meg a fekete torna cipőm amit már rongyig hordtam. Aztán ki húztam a szemem meg szempilla spirált is tettem magamra.
Gyorsan el telt az idő. Már itt is volt Daniel. Rajta egy egyszerű kék farmer volt meg egy "Adidas" fel iratú fekete póló. El köszöntem mindenkitől és már indultunk is a koncertre. Görcsben állt a gyomrom. Volt is kedvem menni a koncertre meg nem is. A koncert egy stadionban volt. A stadion teteje nyitott volt. Mikor mi oda értünk már zajlott a koncert. A stadiont kék és fehér világítás vette körül. Daniel keresett egy helyet ahová le parkolt,aztán be mentünk. Sok rajongója volt ennek a csajnak. Mindenki ugrált meg visítozott. Peytont fehér lámpák világították meg. Próbáltuk magunkat át tuszkolni a tömegen,hogy egy kicsit közelebb legyünk a színpadhoz,mivel Daniel nővére nagy rajongója Peytonak és akart vinni Daniel Lillynek egy autogramot.Egy más kezét fogtuk,hogy ne,hogy el veszítsük egy mást. Miközben mentünk egy re közelebb a színpadhoz szembe jött velünk Mario. Akkor úgy éreztem,hogy le áll a szívem.

-Shophia.-mondja Mario. Én nem tudtam meg szólalni. Daniel meg csak nézett rám.

-Hello én Shophie barátja vagyok Daniel.-nyújtja a kezét Marionak

-Én meg Mario,Shophie VOLT barátja.-kezet fogtak mind ketten. Látszót az arcukon az undor.

-Akkor a te barátnőd Peyton nem?-kérdezi Daniel

-Igen. Láttom Shophie már mesélt.-mondja mosollyal az arcán Mario

-Be tudnál juttatni a színfalak mögé?  A nővérem nagy rajongója Peytonnak és szeretnék neki vinni egy autogramot.

-Persze. Ott úgy se kiabálni,hogy hajuk egy mást.-Daniel bólintott. Elindultunk Mario után. Én még mindig nem szóltam semmit. Peyton öltözője elégé csicsás volt. Minden hol virágok még a fal is rózsaszín volt..Meg volt neki csokis epre. ÚRISTEN.  Ez egy elkényeztetett ribanc. Mario mondta,hogy üljünk le a kanapéra ami bent volt az öltözőbe. Még a kanapé is rózsaszín volt.

-Mindjárt lesz egy szünet és akkor ad autogramot.-ültem a kanapén mint valami nem tudom és fogtam a kezét Danielnek.

-És hogy vagy Shophia?-és pont belépet a "sztár"

-Ők meg kicsodák?-kérdi Peyton és rá mosolyog Danielre

-A lány Shophia a volt barátnőm a srác meg Daniel Shophia barátja és Daniel egy autogramot szeretne kérni a nővérének.

-Tényleg te vagy az a helyes színész.-mondja Peyton majd kinyit egy üveg vizet

-Kérhetek autogramot?-kérdezi Daniel

-Persze.-mondja Peyton. Rá tette a kezét Daniel vállára és folyton csak a szemébe nézett.
-Kinek címezhetem?

-Lillynek.

-Lillynek szeretettel Peyton Holt.-olyan kecsesen írta alá. Aztán át nyújtotta neki azt a fotót magáról amit alá írt.
-Na és hogy vagy Daniel?-kérdezi Peyton.Ezt úgy kérdezte mint ha rá akarna mozdulni. Bennem fel ment a pumpa.

-Na ide figyelj aranyom.. Mariot már el vetted tőlem de Danielt nem fogod! Ő az enyém azt jól vésd az eszedbe! Te egy kis ribanc vagy és igazából az is maradt!-mondom a szemébe.Ezt kő komolyan gondoltam.Meg fogtam Daniel kezét és kivezettem az öltözőből.Csak nem fogom,hagyni,hogy rá mozduljon ez a kis picsa.

 

8.rész

 ++++Shophia szemszöge++++

Mikor be léptem a házba néma csend volt. Kicsit meg ijedtem,hogy miért van ilyen nagy csend meg,hogy miért áll az az autó a házunk előtt. Még a cipőmet se vettem le csak el indultam a konyha felé. Be érve a konyhába mindenki engem nézet. Szerintem a Nirvanas felsőmet nézték. De én először apát pillantottam  meg. Ennyi év után most mit keres itt?! Mit akar?! Csak ezek jártak a fejembe.

-Szia Shophia.-köszön nekem. Fel állt majd elindult felém.

-Állj!-mondom majd hátralépek egyet.

-Tudom,hogy régen el mentem és nem hívtalak nem írtam még egy levelet se és ezt sajnálom,de csak az apád vagyok.-mondja. Én csak meg vontam a vállam. 

-Nem vagy az apám!Ha az is lennél akkor nem hagytál el volna 10 éves koromba! -mondom dühösen majd fel rohanok a szobámba. Becsaptam az ajtót és fel hívtam Kendallt. 

-Gyere át most!-mondom neki

-Mi a baj?-kérdezi

-Gyere át és meg tudod.-azzal ki nyomtam a telefont dühömben. Le dobtam a telefonom az ágyra és át vettem a pólóm. Kopogtak az ajtómon.

-Be jöhetek?-kérdezi az apám

-Nem!-ezzel az egy szerű válasszal utaltam arra,hogy mennyen innen. De ő persze,hogy be jött.

-Süket vagy?-kérdezem flegmán

-Shophie tudom,hogy haragszol és minden jogod meg van hozzá de azért jöttem mert helyre szeretném hozni a dolgokat és vissza költözni ide.-ezt még ugye ő se gondolta komolyan..

-Azt szeretném ha el jönnél vacsorázni velem és a barátnőmmel.-mikor meg halottam a barátnő szót azt hittem hülyét kapok.

-Mi van?! Neked van barátnőd?-kérdezem döbbenten

-Igen.

-Gratulálok...Ennyit jelent neked anya..

-Már 7 éve,hogy meg halt anyád. Túl kell ezen lépni. Én azt tettem.

-Látom..!!-mondom szem forgatva

-Akkor el jössz velünk vacsorázni?Kérlek.

-Oh ma nem jó mert Kendallal leszek,holnap se jó mert akkor meg Daniellel megyek egy koncertre..

-Holnap után?-kérdezi. Látom nagyon   szeretné azt a vacsorát..

-Jó..-mondom. Még dühös vagyok rá,de tényleg látszik rajta mennyire szeretné azt a vacsorát. 

-Akkor majd érted jövünk.-mondja.Közben Kendall is meg érkezett. A nagyi be engedte ő meg már sietett fel a szobámba. 

-Oh..Hogy ő a baj.-mondja Kendall.Apa ki sétált a szobámból.

-Csókolom.-mondja Kendall

-Szia.-azzal apa le ment a nagyiékhoz.

-Ő mit keres itt?-kérdezi Kendall

-Vissza jött,hogy "jó" apa legyen...-mondom.-Meg el hívott vacsorázni a barátnőjével..

-Van barátnője?-Kérdezi Kendall kerek szemekkel

-Igen..

-És el mész velük?

-Igen..De csak azért mert láttam rajta,hogy ő nagyon szeretné ezt a vacsorát.-erre már Kendall nem mondott semmit. Elővette a púderét a táskájából és be púderezte az orrát. Én csak néztem rá.

-Mi az?-kérdezi és el teszi a táskájába a púderét

-Semmi..

-Ki-é ez a Nirvanas felső?-kérdezi

-Daniel-é.-mondom mosolyogva

-Ti le feküdtetek?-kérdezi mosolyogva

-Nem.-mondom

-Akkor meg?

-Hosszú story..-meg fogtam a Nirvanas pólót és szépen össze hajtogattam

-Van időm,na mesélj.-mondja Kendall. Így el mondtam neki mindent ami náluk történt. Kendall csak röhögőt mikor mondtam,hogy Daniel nővére le öntött narancs lével. Amikor meg el mondtam,hogy az anyja milyen meg mit csinált el hordta mindennek. Annak meg nem örült,hogy annak a kurvának a koncertjére megyünk. De csak abban tudok reménykedni,hogy nem lesz ott Mario..    

7.rész

++++Daniel szemszöge++++

Shophia felment a szobámba én meg oda mentem anyámhoz.

-Most ez muszáj volt? Szegény Shophiat sikerült meg siratnod és még ki is derül,hogy nem apa az igazi szerelmed...!!-mondom kiabálva

-Ne kiabálj velem fiam!

-De jogosan kiabál veled!-áll fel Lilly.-Ez mind a te hibád! Mit ártót neked a lány?-szorítja meg Lilly anya kezét. Szúrós tekintettel néztek egymásra.

- Lilly enged el.-meg fogtam az alkarját óvatosan és a szemébe néztem. Aztán elengedte anya kezét. De látszott arcán a düh. Dühös volt anyára mert nem apa az igazi szerelme. Lilly nagyon szerette apát. 

-Daniel hagyjál.-mondja Lilly majd meg lök. Pont akkor lépet be apa.

-Mi folyik itt? Lilly miért lökdösöd a testvéred?-apa még a kabátját se tudta le venni se a cipőjét. 

-Minden anya hibája! 

-Lilly fejezd be.-mondom neki. Anya csak némán állt még apának se köszönt.

-Nem Daniel! Apának tudnia kell az igazat,hogy anyának nem ő az igazi. Nem szereti úgy!

-Kislányom ezt most fejezd be!-anya oda ment Lillyhez és adott neki egy pofont. Lilly rá nézet anyára,a szeiből könnyek folytak.Oda mentem hozzá ő meg meglökött és fel ment az emeletre.

-Ez igaz amit Lilly mondot?-ment oda apa anyához.-Te azt mondtad nekem,hogy én vagyok neked az igazi..-csöndben fel mentem a szobámba és hagytam őket beszélgetni. Ők nem csöndesen beszélgetek ha nem kiabáltak. 

-Shophia?-suttogom

-Mi az?-kérdezi sírva. Még felém se fordult csak a hátát láttam. Oda bújtam  mellé de még akkor se nézet rám.

-Néz rám. Kérlek.-mondom neki

-Minek?

-Mert szeretném látni az arcod a szemed.-láttam,hogy ezen el mosolyodott és meg fordult. A szeme piros volt az arcán meg folytak le a könny cseppek. Nekem így is tetszett.

-Tessék láthatod a csúnya arcom.-mondja

-Nem csúnya. Sajnálom ezt az egészet.-mondom és meg csókolom.

-Inkább hadjuk.-rá teszi a fejét a mellkasomra. Még sírt de már nem nagyon. Közben apa is be jött a szobába.

-Sziasztok.-köszön be. Intetem neki. Shophia fel ült meg törölte a szemeit és ő is intett neki.

-Itt van két jegy egy holnaputáni koncertre. Ezt nektek hoztam. Mennyetek el rá.-és bele nyomja a kezembe a két jegyet.-Na most megyek Lillyhez és meg nézem őt is.-mondja apa

-Várj!-megyek ki utána addig oda adtam a jegyeket Shophianak.

-Mondjad.-mondja apa

-Most anyával össze vesztetek?-kérdezem halkan

-Ezt a témát hadjuk. Ez a kettőnk dolga.-mondja és be megy Lillyhez. Én meg vissza mentem Shophiahoz.

-Na el megyünk erre a koncerte?-kérdezem

-Hát..Muszály?-kérdezi Shophia

-Miért nem akarsz erre el menni?-kérdezem

-El olvastad kinek a koncertje?

-Igen. Peyton Holtnak. Nem szereted?

-Vele csalt Mario!-mondja  hangosan

-Bocsi nem tudtam. Sajnálom.-mondom 

-Semmi.. De apud aranyos volt,hogy adót nekünk két jegyet. El menyünk?-kérdezi

-Ha neked nem baj.-mondom és meg csókolom.

-Nem.. Már úgyis téged szeretlek. Az a múlt. 

-Az az.-mondom

-Haza viszel?-kérdezi 

-Nem akarsz itt aludni?-kérdezem. Belül nagyon reménykedtem,hogy itt alszik nálam.

-Holnap talizok Kendallal meg muszály beszélnem a nagyival is. Ha szomorú vagyok ő mindig fel vidít.-mondta szomorú hangon

-Ne mert én nem?-kérdezem 

-Hát. Nem is tudom.-néz végig rajtam mosolyogva

-Mit szeretnél?-kérdezem egy apró huncut mosollyal az arcomon

-Hogy haza vigyél. Kérlek.

-Na jó.-mondom. Mind ketten fel álltunk és elindultunk ki felé. Persze,hogy kézen fogva mentünk. Szerencsére nem találkoztunk anyámmal... Haza vitten Shophiat. A házuk előtt állt egy kék autó. Mind ketten egy másra néztünk. Látszott Shophian,hogy ő se tudja ki-é az autó. Ő kiszállt én meg mentem haza...  

6.rész

-Köszönöm.-mondom és el veszek egy csokis sütit

-Üljetek le a kanapéra.-mondja Daniel anyukája. Rá néztem Danielre ő meg csak mosolygót. Oda sétáltunk a kanapéhoz és csöndbe le ültünk. -Kérsz valamit inni?-kérdezi Daniel anyukája tőlem

-Nem. Köszönöm.

-Lilly hoz neki egy pohár narancslevet.-szol ki a konyhába.

-Ki az a Lilly?-kérdezem Danieltől

-Ő a nővérem..

-Nem meséltél Lillyről?-kérdezte Daniel anyukája és derekára teszi a kezeit

-Nem.. Tudod jól miért nem.-mondja Daniel. Én csak ültem őt néma csöndbe. Közben Lilly kihozta a narancslevem.

-Tessék.-nyújtja felém. Meg rándult a karja és az egész narancslé az ölembe volt. Mérges lettem de vettem egy nagy levegőt és inkább nem mondtam semmit. Próbáltam higgadt maradni. Körülöttem az emberek csak néztek. Láttam Daniel anyukáján,hogy mindjárt el röhögi magát..

-Hol a mosdó?-kérdezem

-Bocsánat.-mondja Lilly

-Semmi baj..

-Gyere meg mutatom hol a mosdó.-mondja Daniel. Tiszta narancslé voltam. Főleg a fehér pólómon látszót..A mosdó fent volt az emeleten.-Annyira sajnálom.-mondja Daniel

-Ne sajnáld. Nem te öntöttél le..-közben próbálom valahogy kiszedni a narancslevet

-De tudod a nővérem se direkt öntötte rád. Neki van egy betegsége.

-Oh.. Nem haragszom rá.

-Annyira szeretlek.-mondja Daniel és meg puszilja az arcom.-Várj hozok neked egy pólót.-én csak mosolyogtam.Daniel meg gyorsan át ment a szobájába és hozott nekem egy pólót. Éreztem,hogy az jó nagy lesz rám.-Tessék.-adja kezembe

-Köszi.-nevetem el magam

-Min nevetsz?

-Ez a póló kétszer akóra mint én.-mondom

-Nem baj. Rajtad minden póló jól áll.-mondja.Meg fordultam így háttal álltam Danielnek.   Levetem a narancsleves pólóm. Éreztem két kezet a derekamon.-Fel szeretném venni a pólót.-mondom

-De így jobban tetszel.-mondja Daniel és elkezdi puszilgatni a nyakam.

-Ha így megyek le anyukád szívrohamot fog kapni.-mondom nevetve

-Az meg lehet.-még Daniel is el neveti magát

-Na állj hátrébb.-mondom

-És ha nem?-fordít maga felé és megcsókol. Kezem rá tettem a derekára,az ő keze meg az arcomon volt. Jobban el kezdtünk csókolózni. Daniel levette a pólóját.

-Ne.-szakítom félbe a csókolózást.

-Mi ne?-kérdezi Daniel. Az arcán már nem volt mosoly

-Ne itt és ne most.-mondom és fel veszem a Nirvanas pólóját. Ő is fel veszi a saját pólóját. Nem szól semmit és ki megy a fürdőből. Nem akartam meg bántani.

- Várj.-megyek utána és megcsókolom.-Nem akartalak meg bántani,csak itt van anyukád is mi van ha benyit ránk?-mondom suttogva

-Értem..

-Szeretlek.-mondom és nézek bele a szép kék szemébe. Meg fogta kezem és együtt mentünk le a lépcsőn.

-Csoda,hogy le jöttetek.-mondja Daniel anyukája.Nem mondtunk semmit csak mosolyogtunk.

- Tényleg sajnálom.-jön oda hozzám Lilly

-Semmi baj.-ölelem meg Lillyt. Kanapéval szembe levő asztalan volt egy csomó kép kirakva. Mindegyiken szinte az anyukám volt. Meg dermedtem. Az arcomon könny cseppek voltak. Nem tudtam meg szólalni. Honnan van az a sok kép? Mondom magamba.

-Ismerős a képen látható hölgy?-kérdezi Daniel anyukája

-Honnan vannak ezek?-kérdezem meg döbbenten

-Anya tedd el ezeket!-mondja Daniel

-Nem kis fiam. Nem.

-Honnan vannak ezek?!-kérdezem sírva

-Ismertem anyukádat,és egy senki volt.-közli velem csak így simán

-Ne beszéljen így róla. Maga nem ismerte! Semmit nem tudod róla!-nézek Daniel anyukája szemébe. Mérges voltam. Azt hittem,hogy meg ütöm.

-Legjobb barátnőm volt míg el nevette az igaz szerelmemet. Vagyis a te apukádat.-kiabálja

-Mi?? Nem apa az igazi szerelmed?-kérdezi Daniel és Lilly egy szere.Ez még őket is sokolta

-Nem tehetek róla.-mondom sírva és elindultam az ajtó felé

-Várj!-jön utánam Daniel

-Mi az?-kérdezem sírva. Tiszta piros volt a szemem. A hangom is meg változott.

-Menny fel a szobámba.-mondja Daniel

-Nem!

-Létszíves.-fel mentem a szobájába ő meg vissza ment az anyjához.. Le feküdtem az ágyára és el kezdtem bőgni. Olyan szarul esett ahogy beszélt az anyámról..

5.rész

++++Daniel szemszöge++++

Éreztem,hogy anyám nem fog örülni,hogy nem mondtam,hogy van barátnőm. Nem azért nem  mutattam be nekik mert szégyellem ha nem azért mert anyám teljesen ki akadna,hogy nem Emily az.. De most elmondom  nekik,hogy ki a barátnőm.

-Sziasztok! Meg jöttem.-lépek be a lakásba. Le vettem a cipőm és elindultam a nappali felé. Anyám bent ült a kanapén és nézet valami sorozatot.

-Ki a barátnőd? Miért nem mondtad,hogy van?-kérdezi anyám. Kicsit dühös volt..

-Shophia Jenner a neve.

-Jenner?-kérdezi anya meg lepődve.

-Igen.Miért?-le ültem mellé.

-Az anyja Melissa Jenner?-kérdezi anyám

-Nem tudom. Nem kérdeztem. Csak azt tudom,hogy meg halt mikor Shophia 10 éves volt.-anya fel állt oda ment egy üveg szekrényünkhöz és ki vett belőle egy kis dobozt. A dobozba képek voltak.  Ki vett belőle egy képet. Oda hozta nekem nekem és meg mutatta. A képen egy nő volt bordó hosszú ruhában.

-Ő volt Shophia anyukája.-én csak néztem,hogy most mi van..

-Te ismerted?-kérdezem

-Igen.. Régen legjobb barátnők voltunk de aztán össze vesztünk egy fiún.. Fiam ne járj ezzel a lánnyal ő is biztos olyan mint az anyja.. 

- Miért az anyja milyen volt?

-Pasi éhes.. El vette tőlem az első nagy szerelmem..Hozzá ment férjül.

-Az ő apukája Olasz országba él. Anya én akkor is találkozni fogok ezzel a lánnyal mert a barátnőm és szeretem. Ez minket nem érint,hogy ti össze vesztetek. Ma moziba megyünk.

-Hozd őt ide. Ne mennyetek moziba,ha nem hozd ide. Meg akarom ismerni.-erre nem tudtam nemet mondani,anyáméknak meg kell ismerniük Shophiat most már. Meg anyám addig nem hagyna békén míg nem mutatom be neki.

-Jó.-fel álltam és fel mentem a szobámba. El mentem le tusolni. Egész végig az járt a fejembe,hogy anyám miket fog kérdezni Shophiatól.. Ha már most nem tetszik neki Shophia akkor nem is fog.. Ismerem anyám. Féltem ettől a találkozástól...Fel vettem egy kék inget meg egy fekete farmer nadrágot és el indultam Shophiahoz.

++++Shophia szemszöge++++

Nem tudom,hogy mit vegyek fel. Moziba megyünk és oda nem kel ki öltözni de akkor is. Csak egy színésszel megyek moziba.Aztán végül döntöttem. Egy fehér pólót vettem fel meg egy barna bőrnadrágot és egy fekete fél cipőt. Gyorsan be fontam a hajam meg kerestem egy táskát. A táskám fekete és volt és szegecsek voltak rajta. Találtam benne egy nap szemüveget így azt is fel vettem.

   
Mindjárt 14:00..Fel alá járkáltam a házban,hogy mikor jön már Daniel.És meg szólalt a  csengő. Mondom magamban végre. Rohanok ki nyitni az ajtót.

-Szia.-és ölelem meg Danielt

-Szia. Baj lenne ha ma nem moziba mennénk?-kérdezi

-Öm.. Nem. De akkor hova megyünk?-kérdezem

-Hozzánk. Anyám rakaszkódot,hogy mutassalak be neki.-meg ijedtem.Ostobán vigyorogtam Danielre és csak bólogattam.

-Oksi.-mondom halkan

-Nem baj?-kérdezi

-Nem.. Fel megyek a táskámért gyorsan.-fel futottam. Nagyon nem volt ehhez kedvem. De nem akartam nemet mondani. Bele néztem a tükörbe és vettem egy nagy levegőt.-Menni fog.-mondom.Le mentem és el köszöntem nagyiéktól. Be szálltunk  Daniel autójába. Egész úton néma csendbe ültünk. Mikor meg érkeztünk Daniel meg fogta a kezemet.

-Jól vagy?-kérdezi

-Igen. Csak izgulok.-mondom

-Ne izgulj.-már ott voltunk az ajtó előtt. Kinyitotta és be léptünk. Akkor még jobban kezdet verni a szívem.Meg szorítottam Daniel kezét.

-Sziasztok!-jön elénk Daniel anyukája egy tálca csokis sütivel.