11.rész

Arra ébredtem,hogy az eső cseppek verik az ablakom. Az egész ablakom tiszta víz volt. A felhők meg sötétek voltak és csak úgy szakadt az eső. Be mentem a fürdőszobába,hogy meg fésülködjek. A tegnapi ruhám volt még rajtam. De semmi kedvem nem volt még le fürödni. Inkább le ültem az íróasztalomhoz és néztem egyenesen előre. Aztán valaki kopogtatott az ajtómon.

-Gyere.-mondom

-Jó reggelt kincsem. Kérsz valamit enni vagy inni? Meg apád hívott és kérdezte,hogy döntöttél-e már.-mondja a nagyi

-Nem kérek semmit,köszönöm. El mondta nektek,hogy miről kéne döntenem?-fordulok a nagyi felé

-El,és ugye tudod,hogy ez egy nagyszerű élmény lenne számodra. Menny velük el.

-Nem fogok hiányozni két hónapig?

-De nagyon is fogsz,de csak két hónap. Nem örökre mész el. Nagyapád is mondta,hogy mondjam meg neked,hogy menj. Lásd milyen csodás Olasz ország. Tudod mi nekünk ott volt a nászutunk.-fel álltam a székből és meg öleltem a nagyit. Ő mindig biztat engem. Ő segít nekem ha rá szorulok. Nagyon szeretem őt.

-Még egyszer át gondolom ezt.-válaszolok. A nagyi rám mosolyogót és ki ment a szobámból. Én ölembe kaptam a laptopom és kerestem valami filmet. Úgy döntöttem,hogy a "Szerelmünk Lapjait" nézem meg amit már vagy ezerszer láttam. Még Daniellel is meg néztem egyszer...
  A filmet a közepénél meg állítottam,és fel hívtam apámat.

-Halló?-szól bele apa

-El megyek veletek Olasz országba.-közlöm

-Ez nagyon jó hír drágám. Akkor csomagolj már mi is csomagolunk és majd át megyünk érted Okés?

-Okés.-ezzel le tettem a telefont. Meg próbáltam újra fel hívni Kendallt de megint a hangpostája kapcsolt be. "Szia Kendall. Úgy döntöttem,hogy ma este el utazom Olasz országba apámmal. Sajnálom,hogy így kell el válnunk. Majd..." ezzel vége lett a hangpostájának. Csak ennyit tudtam neki üzeni. Danielt  meg nem hívtam mert úgyis ki  nyomott volna. Le tettem a telefonom magam mellé és folyattam a filmet.
 Mikor vége lett a filmnek el mentem le zuhanyozni. Utána fel vettem egy fekete farmer nadrágot,egy szürke pólót amin volt egy szív meg egy szürke kardigánt. Meg néztem a telefonom és volt egy nem fogadott hívásom apától. Vissza hívtam közben meg kerestem a bőröndöm.

-Szia.-szolok bele a telefonba

-Szia. Kicsim most kezd el már pakolni meg minden mert olyan két óra múlva megyünk érted. Jó?

-Jó. Szia.-ezzel le is tettem a telefont és kezdtem pakolni. Egy bőrönd helyet két bőröndöm lett. Egy külön közepes méretű bőröndbe meg beletettem a laptopomat meg pár fotó albumot,ha honvágyam lesz akkor azt előveszem. Meg persze eltettem a fokkefém meg a sminkjeim. Először a két nagy ruhás bőröndöm vittem le utána meg a közepest. A nagyi csinált nekem palacsintát azt útra meg pár szendvicset. Igazából nagyon el ment az idő mert apámék már jöttek is.

-Na készen vagy? Mehetünk?-kérdezi apa

-Várj.-gyorsan fel mentem  a szobámba és körülnéztem. Aztán szép lassan be csuktam a fehér szoba ajtóm. Lent el búcsúztam a nagyitól meg Robertől. Kint egy taxi várt minket. Apám kivitte a bőröndjeimet aztán mind a hárman a beszálltunk a  taxiba. A nagyiék az ajtóból integettek nekünk..
 A reptére vezető úton néztem,hogy hogy esik az eső.

 A reptéren nagyon sok ember ember volt. De nem tévedtünk el abba a sok emberbe. Nicki segített a bőröndjeimet cipelni. Át estünk egy fém detektor vizsgálaton is meg meg is motoztak minket.. Aztán meg szólalt a hangos be mondó. Mondta,hogy aki Olasz országba utazik az mennyen a 7-es kapu felé. Már majd nem a 7-es kapunál voltam mikor hallom,hogy valaki mögöttem a nevemet mondja. Meg fordultam és Kendall fut felém.

-Shophie!-fut felém és meg ölel.
-Nem mehetsz el! Sajnálom,sajnálok mindent! Ne miattam menny el!

  

-Kendall nem miattad megyek el! Senki miatt nem megyek el. Csak kíváncsi vagyok milyen Olasz ország.-mondom könnyes szemmel.

-Szeretlek. Te vagy a legjobb barátnőm és sajnálom,hogy olyan bunkó voltam és azt is,hogy nem vettem fel a telefont.-Kendall rám néz a könnyes szemeivel

-Én is szeretlek te bolond. Mindig te voltál a legjobb barátnőm és mindig is te leszel! Soha nem tudnék rád haragudni. De csak két hónapra megyek el.-mondom

-Shophia mennünk kel be szállni.-szol közbe az apám

-Kendall ígérd meg,hogy vigyázol magadra. És kérlek keresd fel Danielt és mond meg neki,hogy elutaztam.

-El mondom neki. Te is vigyáz magadra.-Kendall le ül egy olyan reptéri székre és csak integet nekem. Hamis mosoly volt az arcán. Én még utoljára integettem neki egyet. És beszálltunk a gépbe. Én egyedül ültem az ablak mellet  és a fülembe volt a füles. A gép fel szállt...