13.rész

++++Shophia szemszöge++++

    Már egy hete,hogy Olasz országba vagyunk. Teljesen el vagyok ájulva,hogy milyen szép és,hogy milyen kedves emberek vannak. Nagyon sok szőlős kertet láttam. Itt az augusztus olyan mint ha álmodnék. Minden hol virág árusok,meg bicikliző emberek.  Nálunk Kaliforniába minden hol csak autókat lehet lehet látni meg szemetet az utcán. Itt se szemét se autó. 

 Apumék haza nagyon szép. Sárga a külseje,két emeletes és vagy három fürdő szoba van benne. Mikor reggelente fel kelek az arcomba süt a nap. De hát apuék el adták ezt a hazát,hogy vissza jöhessen hozzám. Két hónap múlva már Kaliforniába leszek. Csak röpke kilenc óra az eltérés Kalifornia és Olaszország közt. 

 Ma úgy döntöttem,hogy be megyek Rómába körül nézni.Apumék L'aquilaban laknak. Nincs olyan messze Rómától. Felvettem egy kék szoknyát meg egy fehér virágos felsőt,meg egy türkisz kék félcipőt. Egy taxival mentem mentem be Romába. A taxis nagyjából tudod angolul. Vettem egy térképet és a térkép alapján mentem. Sok ember volt és sok galamb. Láttam szép szökőkutakat és szobrokat. Vettem egy eldobható fényképezőt,hogy mindent meg örökítsek és meg mutassam a nagyiéknak. Aztán be ültem egy kávézóba. Rendeltem egy kávét meg egy sütit,közben a képeket nézegettem amiket eddig csináltam.

-Szia,bocsi tudsz angolul?-jön oda hozzám egy barna hajú srác

-Szia. Igen.-felelem

-Végre valaki.-ül le velem szembe.-Ugye nem foglalt ez a hej?

-Nem.-mondom.Közben oda jött a pincér és meg kérdezte,hogy mit kér a fiú. Ő csak simán egy kapucsínót kért.

-Hová valósí vagy? Vagy itt laksz?-kérdezi

-Nem. Kaliforniában élek te?

-Én Miamiban élek. Éppen nyaraláson vagyok. Te is nyaralsz?

-Hát..Mondhatjuk annak is. Apám és barátnője lakik/lakot itt. Éppen költöznek. Én meg el jöttem velük.-a fiú egy percig nézett engem.Közben meg ki hozták a kapucsínóját.

-Ám hogy hívnak?-kérdezem

-Tyler Pieterse. Téged?

-Shophia Jenner.

-Szép név a Shophia. Van kedved még jobban körül nézni Rómában?

-Persze.-bólintottam. Ki fizettük a pincérnek a kávét a kapucsínót meg a sütit. Elindultunk a Vatikán felé. Mindig is látni akartam a Pápát de sajna ez most nem jött össze. Mindent meg örökítettem amit csak láttam. 

-Ám neked van barátod?-kérdezi Tyler. Erre a kérdésre nem válaszoltam egyből. Igazából nem tudtam,hogy mit mondjak. De aztán ki csúszót a számon a válasz. 

- Nincs.-feleltem. Tyler ezen el mosolyodót.

-Nekem menni kéne haza.-mondtam és elindultam,hogy fogjak egy taxit.

-Várj! Ugye most nem azért mész el mert fel tetem ezt a kérdést?-jön utánam Tyler

-Nem..

-Nekem van barátnőm. Szóval nyugi nem fogok rád hajtani.-mondja. Erre nem mondtam semmit.

-Meg látom rajtad,hogy még nem felejteted el a volt barátod.

-Honnan veszed,hogy volt barátom?-meg állok és nézek bele Tyler szemébe

-Mert olyan furán néztél ki mikor meg kérdeztem,hogy "Van barátod?" És nem is egyből válaszoltál rá.

-Jó igen.. Még nem felejtetem el a volt barátom! De bocsi most már tényleg mennem kel.-meg láttam egy taxit és el kezdtem futni felé. Éppen szabad volt így be ültem és mondtam,hogy hová vigyen. Tyler ott maradt a sok turista közt. Én meg úton voltam L'aqulia felé.

 Még világos mikor "haza" értem. Nikki éppen főzőt,apu meg pakolta egy helyre a fotóalbumokat. Be mentem apuhoz.

-Segítsek?-kérdezem

-Nem kell.-kinyitott egy sárga színű albumot és el kezdte lapozgatni.

-Nézd! Itt olyan három éves lehettél.-mutat egy képet amin anyuval vagyok. Kis koromban nagyon rövid hajam volt,mint egy fiúnak olyan hajam volt. Aztán mutatott egy családi fotót amin mind a hárman rajta voltunk. Régen,kis koromban minden olyan mese szerűnek tűnt,addig amíg anya meg nem halt. Utána minden össze tört,szerte foszlót minden. De utána mikor találkoztam Marioval akkor megint minden csodásan szép volt Az első csókom Mariotól volt. A szakításnál minden olyan volt megint mint mikor anyu meg halt. Aztán találkoztam Daniellel és megint értelmet nyert minden. A reggelek az éjszakák,a szivárvány meg minden. Véget ért megint valami jó. És most az egyetlen jó dolog ami történhetett velem az,hogy Olaszországban vagyok és próbálok ki kapcsolódni két hónapra.

-Nikki neked van gyereked?-kérdezem,miközben a baba kori képeimet nézegetem.

-Nincs.-vágja rá

-De gyertek enni. 

-Még világos van. Nálunk ilyenkor még nem szoktunk vacsorázni.-mondom

-Tudom. De itt már ilyenkor az emberek vacsoráznak.-mi apával be mentünk az ebédlőbe és le ültünk az asztalhoz. Nikki spagettit csinált. 

-Ám ti szeretnétek közös gyereket?-kérdezem.Apa és Nikki egy másra néztek és el mosolyodtak.

- Ezzel még várni akartunk de hát ideje meg tudnod. Nikki terhes.-közli velem apa. Ők meg fogták egymás kezét én meg csak néztem kerek szemel. 

12.rész

                   

 ++++Kendall szemszöge++++

Shophie elment Olaszországba. Olyan bűntudatom van ez miatt,pedig mondta,hogy nem miattam ment el de,akkor is..Legbelül azt érzem,hogy miattam ment el. Még mindig a reptéren ülök és azon gondolkozok,hogy most mihez kezdjek. El kéne menjek Danielhez és elmondani neki,hogy Shophie elment.. Erőt vettem magamon és elindultam a kijárat felé. Fogtam egy taxit és meg mondtam neki,hogy hová vigyen.

Ki fizetem az utat. A taxis elment én meg be csengetem Danielékhez. Az anyja nyitott ajtót.

-Jó estét! Danielt keresem.-mondom. Belül reszketem. Az anyja szigorúan és egybe mérgesen nézett.

-Fent van a szobájába. Fel mész a lépcsőn el fordulsz jobbra és ott a szembe lévő ajtó amire van ragasztva egy stop tábla.-mondja Mrs.Kelley. Rá mosolyogtam és fel mentem Danielhez.Kopogtam kettőt az ajtón aztán be nyitottam.Daniel az ágyán ült és olvasót vagy tanult valamit.

-Szia.-köszönök

-Szia Kendall. Mit keresel itt?-kérdezi

-Beszélhetnénk.Kérlek.

-Persze.Csak tudod éppen egy szerepet tanulok és..

-Shophie el utazott.-vágok közbe a mondatába. Közelebb mentem hozzá.

-Hogy mi van? Ez most csak vicc ugye?-kérdezi.Félre tette a tanulni valóját.

-Nem vicc! Tényleg elment. És szerette volna ha ezt tudod.-ülök le Daniel mellé

 -Hová ment? Miért?-annyi kérdése volt Danielnek

-Olaszországba az apjával és annak barátnőjével Két hónapra. 

-Miattam ment el!-fogja a fejét Daniel

-Miért mondod ezt?

-Mert hívott engem telefonon de nem vettem fel. Kendall a szüleim éppen válnak én meg kaptam egy új szerepet és mostanában annyi dolgom volt. Meg össze is vesztünk Shophievel.

-Mikor?! Miért?!

-Amikor el mentünk arra a Peyton Holt koncertre. Peyton rám mászót ez Shophianak nem tetszett.

-Neked meg igen?-emelem fel a hangom

-Akkor nem tudtam,hogy mit reagáljak arra. De most már tudom. Hibáztam,hogy nem mentem Shophie után tudom!

-Tudod erre nem tudok mit mondani! Te basztad el! Én csak azért jöttem,hogy el mondjam neked,hogy Shophie el utazott.-fel álltam és elindultam az ajtó felé

-Várj!-fordulok Daniel felé

-Ha beszél vele mond meg neki,hogy sajnálom.-mondja Daniel. Nem mondtam semmit csak ki sétáltam. Egyenesen haza sétáltam. Otthon csak a hülye a bátyám volt akinek a mindene a drog. Mint mindig most is be volt állva. Nem foglalkoztam vele. Fel mentem a fürdőszobába,hogy vegyek egy forró fürdőt. Meg engedtem a vizet,és ameddig folyt a  víz átmentem a szobába a pizsimért,meg még gyorsan meg néztem a Skypem. Utána vissza mentem a fürdőbe. A szerencsétlen bátyám ott ült a kövön és nézett maga elé.

- Mason! Miért ülsz itt?! Állj már fel!-Mason rám nézett. A tekintette üres volt. 

- He?

-Aj Mason! Kérlek állj fel és menj a szobádba.-meg fogtam a karját és fel segítettem. Kivezetem a fürdőszobából a szobájába. Teljesen ki volt ütve. Össze vissza dülöngélt. A szobájában egyből az ágyára esett és be aludt. Be csuktam a szoba ajtaját és vissza mentem a fürdőbe. Levettem a ruháim és be ültem a meleg vízbe. Be csuktam a szemem és magam előtt láttam Shophiet,azt emlékeket,amiket együtt éltünk át. 

11.rész

Arra ébredtem,hogy az eső cseppek verik az ablakom. Az egész ablakom tiszta víz volt. A felhők meg sötétek voltak és csak úgy szakadt az eső. Be mentem a fürdőszobába,hogy meg fésülködjek. A tegnapi ruhám volt még rajtam. De semmi kedvem nem volt még le fürödni. Inkább le ültem az íróasztalomhoz és néztem egyenesen előre. Aztán valaki kopogtatott az ajtómon.

-Gyere.-mondom

-Jó reggelt kincsem. Kérsz valamit enni vagy inni? Meg apád hívott és kérdezte,hogy döntöttél-e már.-mondja a nagyi

-Nem kérek semmit,köszönöm. El mondta nektek,hogy miről kéne döntenem?-fordulok a nagyi felé

-El,és ugye tudod,hogy ez egy nagyszerű élmény lenne számodra. Menny velük el.

-Nem fogok hiányozni két hónapig?

-De nagyon is fogsz,de csak két hónap. Nem örökre mész el. Nagyapád is mondta,hogy mondjam meg neked,hogy menj. Lásd milyen csodás Olasz ország. Tudod mi nekünk ott volt a nászutunk.-fel álltam a székből és meg öleltem a nagyit. Ő mindig biztat engem. Ő segít nekem ha rá szorulok. Nagyon szeretem őt.

-Még egyszer át gondolom ezt.-válaszolok. A nagyi rám mosolyogót és ki ment a szobámból. Én ölembe kaptam a laptopom és kerestem valami filmet. Úgy döntöttem,hogy a "Szerelmünk Lapjait" nézem meg amit már vagy ezerszer láttam. Még Daniellel is meg néztem egyszer...
  A filmet a közepénél meg állítottam,és fel hívtam apámat.

-Halló?-szól bele apa

-El megyek veletek Olasz országba.-közlöm

-Ez nagyon jó hír drágám. Akkor csomagolj már mi is csomagolunk és majd át megyünk érted Okés?

-Okés.-ezzel le tettem a telefont. Meg próbáltam újra fel hívni Kendallt de megint a hangpostája kapcsolt be. "Szia Kendall. Úgy döntöttem,hogy ma este el utazom Olasz országba apámmal. Sajnálom,hogy így kell el válnunk. Majd..." ezzel vége lett a hangpostájának. Csak ennyit tudtam neki üzeni. Danielt  meg nem hívtam mert úgyis ki  nyomott volna. Le tettem a telefonom magam mellé és folyattam a filmet.
 Mikor vége lett a filmnek el mentem le zuhanyozni. Utána fel vettem egy fekete farmer nadrágot,egy szürke pólót amin volt egy szív meg egy szürke kardigánt. Meg néztem a telefonom és volt egy nem fogadott hívásom apától. Vissza hívtam közben meg kerestem a bőröndöm.

-Szia.-szolok bele a telefonba

-Szia. Kicsim most kezd el már pakolni meg minden mert olyan két óra múlva megyünk érted. Jó?

-Jó. Szia.-ezzel le is tettem a telefont és kezdtem pakolni. Egy bőrönd helyet két bőröndöm lett. Egy külön közepes méretű bőröndbe meg beletettem a laptopomat meg pár fotó albumot,ha honvágyam lesz akkor azt előveszem. Meg persze eltettem a fokkefém meg a sminkjeim. Először a két nagy ruhás bőröndöm vittem le utána meg a közepest. A nagyi csinált nekem palacsintát azt útra meg pár szendvicset. Igazából nagyon el ment az idő mert apámék már jöttek is.

-Na készen vagy? Mehetünk?-kérdezi apa

-Várj.-gyorsan fel mentem  a szobámba és körülnéztem. Aztán szép lassan be csuktam a fehér szoba ajtóm. Lent el búcsúztam a nagyitól meg Robertől. Kint egy taxi várt minket. Apám kivitte a bőröndjeimet aztán mind a hárman a beszálltunk a  taxiba. A nagyiék az ajtóból integettek nekünk..
 A reptére vezető úton néztem,hogy hogy esik az eső.

 A reptéren nagyon sok ember ember volt. De nem tévedtünk el abba a sok emberbe. Nicki segített a bőröndjeimet cipelni. Át estünk egy fém detektor vizsgálaton is meg meg is motoztak minket.. Aztán meg szólalt a hangos be mondó. Mondta,hogy aki Olasz országba utazik az mennyen a 7-es kapu felé. Már majd nem a 7-es kapunál voltam mikor hallom,hogy valaki mögöttem a nevemet mondja. Meg fordultam és Kendall fut felém.

-Shophie!-fut felém és meg ölel.
-Nem mehetsz el! Sajnálom,sajnálok mindent! Ne miattam menny el!

  

-Kendall nem miattad megyek el! Senki miatt nem megyek el. Csak kíváncsi vagyok milyen Olasz ország.-mondom könnyes szemmel.

-Szeretlek. Te vagy a legjobb barátnőm és sajnálom,hogy olyan bunkó voltam és azt is,hogy nem vettem fel a telefont.-Kendall rám néz a könnyes szemeivel

-Én is szeretlek te bolond. Mindig te voltál a legjobb barátnőm és mindig is te leszel! Soha nem tudnék rád haragudni. De csak két hónapra megyek el.-mondom

-Shophia mennünk kel be szállni.-szol közbe az apám

-Kendall ígérd meg,hogy vigyázol magadra. És kérlek keresd fel Danielt és mond meg neki,hogy elutaztam.

-El mondom neki. Te is vigyáz magadra.-Kendall le ül egy olyan reptéri székre és csak integet nekem. Hamis mosoly volt az arcán. Én még utoljára integettem neki egyet. És beszálltunk a gépbe. Én egyedül ültem az ablak mellet  és a fülembe volt a füles. A gép fel szállt... 

10.rész

-Ez most mire volt jó?-kérdezi fel háborodottan Daniel

-Én pasim vagy nem? Nem akarom,hogy ő kikezdjen veled!

-Nem is akart ki kezdeni velem! Híres ember vagyok te csodálkozol azon ha valaki ki akar velem kezdeni?-Daniel nagyon dühös volt rám. Amikor ezt ki mondta először azt hittem rosszul hallok. Tipikus híres ember duma,vagy csak arra akart célozni,hogy másokkal is kéne találkoznunk. Lehet,hogy a mi kapcsolatunknak vége. Nem mondtam semmit csak el indultam egyenesen előre. Ezt az egész vitát az örök előtt kellett le rendezni..Daniel nem jött utánam.
Én kimentem az aréna bejárata elé és fel hívtam apámat,hogy jöjjön értem. Örült neki,hogy őt hívtam mert hát ki mást hívtam volna,nagypapit meg nem akartam fel kelteni. Apám hamar értem jött. Kérdezte tőlem,hogy mi történt de nem mondtam neki semmit,csak annyit,hogy "Vigyél haza!" A kocsiban rá tettem az ablakra a fejem és sírtam.

-Holnap akkor akarsz még vacsorázni?-kérdezi az apám. Erre én csak meg vontam a vállam. Az út további része csendesen telt. Csak én sírtam.
Mikor haza értünk az apám el kísért az ajtóig.

-Holnap akkor majd jövök.-mondja és ad egy puszit a homlokomra. Nem mondtam semmit csak egy erőltetett mosolyt  csaltam az arcomra. Apám elment én meg be mentem. Bent levetem a cipőm. Nem mentem fel szobámba inkább beleültem a puha,kényelmes fotelbe. Végül ott aludtam el.

~Reggel~

A melegszendvics illatára ébredtem fel. A nap bele sütőt a szemembe. Egy vékony takaró volt rám terítve..Nem emlékeztem,hogy este ez rajtam lett volna,de biztos a nagyi tette rám reggel. Az arcomon meg voltak száradva a könnycseppek. Nem volt erőm fel állni így néztem ki az ablakon. A nap még mindig bele sütőt a szemembe de nem érdekelt. Egyre közelebb éreztem a melegszendvics illatát.

-Végre,hogy fent vagy. Tessék egyél. De miért aludtál itt a fotelbe?-hozta a nagyi a melegszendvicseket egy csinos kis tányéron,aztán bele tette az ölembe.

-Nem kérek.-mondom és vissza adom a tányért

-De muszáj enned valamit. Meg ma apáddal meg a barátnőjével vacsorázol.

-Nincs fagyi?-kérdezem és tovább bámultam ki az ablakon. Nagyi vissza ment a konyhába és kivett a fagyasztóból egy dobozos csoki fagyit,aztán ide hozta nekem. Azt kezdtem el enni közben folytak a könnyeim a szememből. Egy idő után be aludtam fagyival a kezemben...

Mikor fel keltem a fagyi eltűnt. Biztos a nagyi tüntette el.Úgy éreztem magam mint egy mosott rongy.

-Hány óra?-kérdezem

-Fél három.-válaszol Robert.(Ő Shophia nagypapája)

-Köszi.-el sem hiszem,hogy már fél három. Nagy nehezen ki szálltam a fotelből. Fel mentem a fürdő szobába és lezuhanyoztam. Aztán körbe tekertem vizes testemen a törölközött és le ültem az ágyam szélére és néztem a földet. Öt perc után meg néztem a telom. Semmi hívás semmi üzenet. Kerestem valami ruhát ami elég jó egy vacsorához. Végül fel vettem egy kék pólót amin egy állom csapda volt meg egy fehér szoknyát. Nem volt kedvem ki sminkelni magam. Le mentem a konyhába és apám találom ott.

-Korán jöttetek.-közlöm vele

-Jaj nem,Nicki még nincs itt ő majd később jön.

-Szuper..

-Tegnap nagyon szomorú voltál,mi volt a baj?

-Kicsit összevesztünk Daniellel..

-Már kibékültettek?

Nem..De mindegy..Itt fogunk vacsorázni?-kérdezem

-Igen. Roberték este a nyugdíjas klubba mennek bingó estre.-erre csak bólintottam egyet

-Segítsek vacsit csinálni?

-Igen.Létszíves. Arra gondoltam,hogy csinálhatnánk Szecsuani csirkét mellé meg rizst.

-Jó.-apám hozott minden alapanyagot hozzá. Tudom,hogy neki mennyire fontos ez a vacsora ezért meg próbálok úgy tenni mint ha nekem is az lenne. Segítettem neki el készíteni..Közben jól múlattunk. Ez most olyan apa lánya főzőcskézés volt. Mindig is ilyenre vágytam. Anyukámmal soha nem volt ilyen élményem és nem is lesz.

-Hasonlítasz anyukádra.-mondja az apám

-Miért is?-ezen el mosolyodtam

-Mert ő is mindig ilyen "nagy" lelkesedéssel főzőt.

-Mindig te főztél?

-Igen,de szeretem neki főzni. Mindig meg ette és nagyon ízlett neki. Minden évfordulónkra én főztem. Ő meg a jó hangulatot biztosította. Ha most még élne büszke lenne rád,hogy ilyen csodálatos kislánya van.-ezen bekönnyeztem. Közben meg szólalt a csengő.
-Ez biztos Nicki lesz. Kinyitod kérlek?-letettem a kezemből a törlő rongyot és ki nyitottam az ajtót. Egy fekete nő állt előttem. Sötét egyenes haja volt és nem volt annyira kiöltözve. Mosolygós volt.

 
 -Szia,biztos te vagy Shophia. Én Nicki vagyok az apád barátnője.-egyből meg is ölelt. Nagyon barátságos egy nő.

-Szia,gyere be. Nézd arra van a konyha.-mutatok a konyha felé. Elindult a konyha felé én meg becsuktam az ajtót. Apám elég gyorsan meg terített,mert mikor be értem a konyhába már meg volt terítve. De persze arra mentem be a konyhába,hogy csókolóznak.. Le hajtott fejel ültem le az asztalhoz. Apám már hozta is a kaját.

-Olyan jó,hogy számomra a két legfontosabb nő itt ül most velem.-jelenti ki. Aztán elkezdtünk enni. A vacsorán nem nagyon szólaltam meg. Ehhez az egész vacsorához semmi kedvem nem volt. Nicki meg folyton csak mosolygót.

-Meg kérdezted már tőle?-kérdezi Nicki az apámat és közben meg fogja a kezét

-Mit?-ráncolom össze a homlokom

-Azt hogy... Nincs kedved két hónapra vissza jönni Olaszországba?-kérdezi az apám. Nyeltem egy nagyot.

-De nem úgy volt,hogy ide költöztök?

-De csak otthon össze kel pakolni meg minden. És az olyan két hónap. Gondolkozz ezen,nagyon szeretnénk ha jönnél velünk Olaszba. Holnap este indul a gép.-közli velem az apám. Hirtelen nem tudtam,hogy mit mondjak. Össze vesztem Lendallal és Daniellel is..

-Jó...Holnap délelőttig el döntöm.-válaszolom- Erre Nicki meg apum is el mosolyodót.

-Oké. Na de mi megyünk. Majd holnap hívlak akkor. Nagyon remélem igent mondasz.-mondja az apám. El búcsúztunk egymástól. Ők el mentek én meg mentem mosogatni. Mosogatás közben csak ezen kattogót az agyam. Egyik felem azt mondom,hogy menjek a másik meg azt hogy,maradjak...Mikor végeztem a mosogatással fel mentem a szobába és fel hívtam Kendallt,de csak a hangposta kapcsolt be,így hagytam neki egy üzenetet.  Kérlek hívj vissza lehet,hogy holnap el megyek Olasz országba." Utána próbáltam fel hívni Danielt de ő meg kinyomott. Megint ott voltam,hogy majd nem el sírtam magam. Le feküdtem az ágyra és be csuktam könnyes szemem.