10.rész

-Ez most mire volt jó?-kérdezi fel háborodottan Daniel

-Én pasim vagy nem? Nem akarom,hogy ő kikezdjen veled!

-Nem is akart ki kezdeni velem! Híres ember vagyok te csodálkozol azon ha valaki ki akar velem kezdeni?-Daniel nagyon dühös volt rám. Amikor ezt ki mondta először azt hittem rosszul hallok. Tipikus híres ember duma,vagy csak arra akart célozni,hogy másokkal is kéne találkoznunk. Lehet,hogy a mi kapcsolatunknak vége. Nem mondtam semmit csak el indultam egyenesen előre. Ezt az egész vitát az örök előtt kellett le rendezni..Daniel nem jött utánam.
Én kimentem az aréna bejárata elé és fel hívtam apámat,hogy jöjjön értem. Örült neki,hogy őt hívtam mert hát ki mást hívtam volna,nagypapit meg nem akartam fel kelteni. Apám hamar értem jött. Kérdezte tőlem,hogy mi történt de nem mondtam neki semmit,csak annyit,hogy "Vigyél haza!" A kocsiban rá tettem az ablakra a fejem és sírtam.

-Holnap akkor akarsz még vacsorázni?-kérdezi az apám. Erre én csak meg vontam a vállam. Az út további része csendesen telt. Csak én sírtam.
Mikor haza értünk az apám el kísért az ajtóig.

-Holnap akkor majd jövök.-mondja és ad egy puszit a homlokomra. Nem mondtam semmit csak egy erőltetett mosolyt  csaltam az arcomra. Apám elment én meg be mentem. Bent levetem a cipőm. Nem mentem fel szobámba inkább beleültem a puha,kényelmes fotelbe. Végül ott aludtam el.

~Reggel~

A melegszendvics illatára ébredtem fel. A nap bele sütőt a szemembe. Egy vékony takaró volt rám terítve..Nem emlékeztem,hogy este ez rajtam lett volna,de biztos a nagyi tette rám reggel. Az arcomon meg voltak száradva a könnycseppek. Nem volt erőm fel állni így néztem ki az ablakon. A nap még mindig bele sütőt a szemembe de nem érdekelt. Egyre közelebb éreztem a melegszendvics illatát.

-Végre,hogy fent vagy. Tessék egyél. De miért aludtál itt a fotelbe?-hozta a nagyi a melegszendvicseket egy csinos kis tányéron,aztán bele tette az ölembe.

-Nem kérek.-mondom és vissza adom a tányért

-De muszáj enned valamit. Meg ma apáddal meg a barátnőjével vacsorázol.

-Nincs fagyi?-kérdezem és tovább bámultam ki az ablakon. Nagyi vissza ment a konyhába és kivett a fagyasztóból egy dobozos csoki fagyit,aztán ide hozta nekem. Azt kezdtem el enni közben folytak a könnyeim a szememből. Egy idő után be aludtam fagyival a kezemben...

Mikor fel keltem a fagyi eltűnt. Biztos a nagyi tüntette el.Úgy éreztem magam mint egy mosott rongy.

-Hány óra?-kérdezem

-Fél három.-válaszol Robert.(Ő Shophia nagypapája)

-Köszi.-el sem hiszem,hogy már fél három. Nagy nehezen ki szálltam a fotelből. Fel mentem a fürdő szobába és lezuhanyoztam. Aztán körbe tekertem vizes testemen a törölközött és le ültem az ágyam szélére és néztem a földet. Öt perc után meg néztem a telom. Semmi hívás semmi üzenet. Kerestem valami ruhát ami elég jó egy vacsorához. Végül fel vettem egy kék pólót amin egy állom csapda volt meg egy fehér szoknyát. Nem volt kedvem ki sminkelni magam. Le mentem a konyhába és apám találom ott.

-Korán jöttetek.-közlöm vele

-Jaj nem,Nicki még nincs itt ő majd később jön.

-Szuper..

-Tegnap nagyon szomorú voltál,mi volt a baj?

-Kicsit összevesztünk Daniellel..

-Már kibékültettek?

Nem..De mindegy..Itt fogunk vacsorázni?-kérdezem

-Igen. Roberték este a nyugdíjas klubba mennek bingó estre.-erre csak bólintottam egyet

-Segítsek vacsit csinálni?

-Igen.Létszíves. Arra gondoltam,hogy csinálhatnánk Szecsuani csirkét mellé meg rizst.

-Jó.-apám hozott minden alapanyagot hozzá. Tudom,hogy neki mennyire fontos ez a vacsora ezért meg próbálok úgy tenni mint ha nekem is az lenne. Segítettem neki el készíteni..Közben jól múlattunk. Ez most olyan apa lánya főzőcskézés volt. Mindig is ilyenre vágytam. Anyukámmal soha nem volt ilyen élményem és nem is lesz.

-Hasonlítasz anyukádra.-mondja az apám

-Miért is?-ezen el mosolyodtam

-Mert ő is mindig ilyen "nagy" lelkesedéssel főzőt.

-Mindig te főztél?

-Igen,de szeretem neki főzni. Mindig meg ette és nagyon ízlett neki. Minden évfordulónkra én főztem. Ő meg a jó hangulatot biztosította. Ha most még élne büszke lenne rád,hogy ilyen csodálatos kislánya van.-ezen bekönnyeztem. Közben meg szólalt a csengő.
-Ez biztos Nicki lesz. Kinyitod kérlek?-letettem a kezemből a törlő rongyot és ki nyitottam az ajtót. Egy fekete nő állt előttem. Sötét egyenes haja volt és nem volt annyira kiöltözve. Mosolygós volt.

 
 -Szia,biztos te vagy Shophia. Én Nicki vagyok az apád barátnője.-egyből meg is ölelt. Nagyon barátságos egy nő.

-Szia,gyere be. Nézd arra van a konyha.-mutatok a konyha felé. Elindult a konyha felé én meg becsuktam az ajtót. Apám elég gyorsan meg terített,mert mikor be értem a konyhába már meg volt terítve. De persze arra mentem be a konyhába,hogy csókolóznak.. Le hajtott fejel ültem le az asztalhoz. Apám már hozta is a kaját.

-Olyan jó,hogy számomra a két legfontosabb nő itt ül most velem.-jelenti ki. Aztán elkezdtünk enni. A vacsorán nem nagyon szólaltam meg. Ehhez az egész vacsorához semmi kedvem nem volt. Nicki meg folyton csak mosolygót.

-Meg kérdezted már tőle?-kérdezi Nicki az apámat és közben meg fogja a kezét

-Mit?-ráncolom össze a homlokom

-Azt hogy... Nincs kedved két hónapra vissza jönni Olaszországba?-kérdezi az apám. Nyeltem egy nagyot.

-De nem úgy volt,hogy ide költöztök?

-De csak otthon össze kel pakolni meg minden. És az olyan két hónap. Gondolkozz ezen,nagyon szeretnénk ha jönnél velünk Olaszba. Holnap este indul a gép.-közli velem az apám. Hirtelen nem tudtam,hogy mit mondjak. Össze vesztem Lendallal és Daniellel is..

-Jó...Holnap délelőttig el döntöm.-válaszolom- Erre Nicki meg apum is el mosolyodót.

-Oké. Na de mi megyünk. Majd holnap hívlak akkor. Nagyon remélem igent mondasz.-mondja az apám. El búcsúztunk egymástól. Ők el mentek én meg mentem mosogatni. Mosogatás közben csak ezen kattogót az agyam. Egyik felem azt mondom,hogy menjek a másik meg azt hogy,maradjak...Mikor végeztem a mosogatással fel mentem a szobába és fel hívtam Kendallt,de csak a hangposta kapcsolt be,így hagytam neki egy üzenetet.  Kérlek hívj vissza lehet,hogy holnap el megyek Olasz országba." Utána próbáltam fel hívni Danielt de ő meg kinyomott. Megint ott voltam,hogy majd nem el sírtam magam. Le feküdtem az ágyra és be csuktam könnyes szemem.