18.rész

                                                                Sziasztok!
Bocsánat,hogy mostanában nem nagyon van rész,csak nem nagyon van ihletem. Most hozok nektek egy új részt. Remélem tetszeni fog. ~Esther


Délután még el mentünk kajálni is. Utána meg sétálgattunk még egy kicsit aztán Daniel haza kísért. Meg álltunk az ajtónk előtt. Meg fogta a kezeimet és meg csókolt. Nem ez volt az első csókunk de úgy éreztem mint ha ez lett volna. El váltak ajkaink és kezeink. Én be mentem és neki dőltem az ajtónak. és egy nagyot sóhajtottam. A nagyi egyből ott termet.

-Szerelmes vagyok.-jelentem ki. A nagyi rám mosolygót aztán el ment. Értette,hogy miért mondtam. Pár perc után fel mentem a szobámba. Ki vettem a fényképezőből a memória kártyát és át tettem a gépbe. Nézegetni kezdtem a képeket. Jobbnál jobb képek voltak.
 Rá néztem az ágyamra és meg láttam rajta egy albumot. Fel álltam és jobban meg vizsgáltam. Üres volt. Alatta volt egy cetli. Ez állt rajta: "Kincsem,ezt az albumot használd arra,hogy meg töltöd a közös képeitekkel. Legyen benne sok csodás emlék,hogy egyszer majd örömmel mutasd meg a gyerekeidnek,unokáidnak. Puszi a nagyi." Ez aranyos volt a nagyitól. Vissza is ültem és kinyomtattam egy ma készült közös képet Daniellel. Bele ragasztottam és siettem le a nagyihoz,hogy meg köszönjem neki és meg mutassam az első képet benne.


  Másnap reggel egyedül ébredtem. A nap be sütött az ablakon meg világítva a szobám. Boldogan keltem ki az ágyból. Meg fésültem a hajam és le mentem.  Minden szép volt és jó. Be érve a nappaliba a nagyit pillantottam meg aki a tenyerébe temette az arcát. Meg ijedtem,hogy mi történt. Oda mentem hozzá és le ültem mellé.

-Csillagom van egy rossz hírem. Most erősnek kell lenned. Jól figyelj rám.-mondja a nagyi a szemembe néz.Nagyon meg ijedtem,hogy mi történt. Komolyan néztem rá.-Kendall meg halt. A szülei hívtak most,hogy el mondják. A bátya ölte meg. Annyira be volt drogozva.-hadarja a nagyi. Nem akartam el hinni. A szívem jobban kezdet verni mint valaha. Sírni kezdtem.

-Neee!!!-ordítom. Nem bírtam ezt fel fogni. Fel álltam és ki rohantam a kertbe. Le ültem a tölgyfa alá és sírtam. Egyedül akartam lenni.

 Isten megint el vett tőlem egy nagyon fontos személyt az életemből. Meg állás nélkül csak sírtam. Kendall volt az aki mindig mellettem volt,aki mindig segített nekem mindenbe. Ő segített fel dolgozni anya halálát és azt is,hogy apám el hagyott. Neki el tudtam mondani mindent. Ő volt a legjobb barátnőm.
 Erőt vettem magamon és fel álltam. El határoztam,hogy át megyek Kendallékhoz  és segítek az anyukájának és apukájának mindenbe.
 Be mentem egyenesen fel a szobámba. Át vettem a pizsim és készen álltam az indulásra. Még a nagyi mondott pár mondatott nekem.

-Légy erős. Segíts nekik mindenbe. És szólj ha még segítség kell,akkor én is segítek mindenbe nekik.-mondja a nagyi. Fel vettem a cipőm utána meg öleltem és adtam egy puszit az arcára.
 El sétáltam Kendallekhez. Nem laktak tőlünk messze. A bejárati ajtajuk felet lógót a fekete zászló. A kertjükbe már semmi vidám nem volt. Mindig kint voltak a kerti törpék,a teázó asztal. De ezek már nem voltak kint. Az egész kertjük üres volt. Kinyitottam a kis kapujukat és a bejárati ajtóhoz sétáltam.

Kopogtam kettőt. Kendall bátya nyitott ajtót. Meg lepődtem,hogy ő mi a francot keres itt. Neki egy börtönbe kéne lenni nem pedig itt.

-Mit szeretnél? Anyámék nincsenek itt. Kendall temetését intézik.-mondja flegmán. Mint ha nem is érdekelné őt,hogy meg ölte a saját húgát.
 A düh át futott az egész testemen. Legszívesebben be húztam volna neki egyet. De erő szak helyet inkább jól meg mondtam a magamét.

-Mason te egy akkor szerencsétlenség vagy! Téged nem is érdekel,hogy meg ölted a saját húgod? Úgy mászkálsz itt mint ha semmi nem történt volna. Neked nem itt kéne mászkálnod ha nem egy börtönbe!-kiabálom

 Mason rám nézett és be mutatott. Inkább nem foglalkoztam vele és fel mentem Kendall szobájába. Be lépve a sírás fogót el. Láttam azt a halvány rózsaszín színű szobát aminek a falain képek voltak. A családjával,velem. Meg egy nagy Éhezők Viadalos poszter. Oda sétáltam az asztalához és le vettem róla az egyik képet ami be volt keretezve. Ő és én voltunk rajta. Le ültem az ágyára és magamhoz szorítottam a képet. Potyogni kezdtek a könnyeim.  
 Később letettem a képet a kezemből és pakolni kezdtem a szobájába. Rendet raktam a kupis fiókjába,rendet raktam az író asztalán. Aztán a szülei is haza jöttek. Meg töröltem a szemem és le mentem hozzájuk. Egyből meg öleltem az anyukáját,aki a karjaim közt kezdet el bőgni.

-Jaj Shophia,ezt nem lehet ki bírni. Istenem! Ez borzasztó.-mondja bőgve az anyukája. Magamhoz szorítottam. Borzasztó volt azt látni,hogy az anyukája,hogy ki van borulva. A drága fia meg ült bent a nappaliba és chipset zabált.


 2013.11.30.-án ezen a napon hunyt el Paul Walker. Ezzel a pár sorral emlékezünk egy legendás színészre,aki minden fiatal,felnőtt és idős szívében örökre meg marad. Paul Walkert a Halálos iramban ismerhettük meg.  Élvezettel csinálta azt amit szeretett. Szerette az autókat és az autós versenyzést. Isten egy olyan embert vett el az élők között akinek még élni kellet volna. 2 éve egy isten távozott el tőlünk. 
 Nyugodj Békében Paul Walker! Ma mindenki rád emlékezik. Bele írtad magad a történelembe. Sok ember példa képe vagy,ezt ne felejtsd. 
                                                   
                                                  R.I.P. Paul Walker. 

17.rész

Daniel karjaiban a legjobb volt ébredni. Ő még aludt. Nem akartam föl kelteni így óvatosan ki bújtam karjai közül és fel vettem a bugyim,meg Daniel egyik pólóját. Éreztem illatát ami nagyon jó volt. Halkan ki nyitottam a szoba ajtót és le mentem a konyhába. Lily már fent volt és egy huncut mosollyal fogadót.

-Lehetettek volna kicsit halkabbak is.-mondja nevetve Lily. Ezen még én is el nevetem magam. Fel ültem a konyha pultra és néztem Lilyt,hogy mi jót csinál,meg vártam,hogy Daniel fel ébredjen.

 Egy fél óra múlva Daniel is fel ébredt. Egy alsó gatyába jött le és olyan álmos szemei voltak.

-Jó reggelt kicsim.-jön oda hozzám és add egy puszit az számra. El pirultam. Daniel fel ült mellém és meg fogta a derekam.
-Jól áll neked a pólóm.-mondja mosolyogva és végig néz rajtam. Meg fogtam gyengéden az arcát közelebb húztam és meg csókoltam. Lily gúnyosan ki nyújtotta a nyelvét. Meg fogta a tányérját amin volt két szendvics és fel ment az emeletre. Mi le szálltunk a konyha pultról és kávét kezdtünk csinálni. Nagyon nem tudtam be indítani a kávé főzőt. Ott szerencsétlenkedtem vele.
-Gyere velem.-mondja Daniel és meg foglya a kezem. Nem tudtam mit akar.

Fel érve a fürdő szobában lyukadtunk ki. Meg engedte a fürdőkádba a vizet és hozott be gyertyákat. Fényes nappal gyertya fénynél fürdőztünk. A kád tiszta hab volt. Le vettem a pólóm és az alsó részem és bele ültem a meleg habbal teli kádba. Utánam ő is be szált. Nagyon romantikus volt azt el nézve,hogy be sütött a nap az ablakon. Térdem fel húztam a nyakamig és úgy ültem.
 Mikor már kezdet ki hűlni a kád ki szálltunk belőle és magunkra csavartunk egy-egy törölközött. Aztán be mentünk Daniel szobájába és öltözködni kezdtünk.

-Mit csináljunk ma?-kérdezem.Daniel csak meg vonta a vállát miközben húzta fel a nadrágját. Az egész napot vele akartam tölteni de nem volt semmi ötletünk.
-Várj,el mehetnénk ma ilyen graffitis helyekre és csinálhatnánk pár képet,hogy emlékezünk a mai napra.-találtam ki

-Ez tetszik. És mind kinyomtatjuk őket és bele tesszük egy  albumba mint a szerelmesek. Lilynek van fényképező gépe,kérd el tőle nyugodtan.-mondja Daniel. Oda mentem hozzá és meg öleltem. Nekem ő volt a tökéletes pasi.

Át mentem Lily szobájába és el kértem tőle a fényképezőt. Olyan kedves volt és oda adta. Lilynek retro fényképezőgépe volt.  Aztán vissza mentem Danielhez és elindultunk a földszintre,hogy fel vegyük a cipőnk. Daniel apukája mérgesen várt minket.

-Daniel! Gyere ide!-mondja Pete. Egy másra néztünk és már tudtuk,hogy mi van. Nevetve mentünk be a konyhába. Meg csapta az orrunkat az a erős kávé szag.

-Bocsánat.-mondom

-Nem a te hibád..Meg értem,hogy szerelmesek vagytok,én is voltam szerelmes engem is teljesen meg őrjített.-mondja Daniel apukája. Erre nem tudtam mit mondani csak el mosolyogtam. Próbáltam vissza tartani a nevetésem.

Csak sétálgatunk California utcáin. Nyakamba a fényképező géppel. Kerestünk egy olyan helyet ami tele van sok graffitivel. De a graffitin kívül fotóztam mást is. A felhőket,a tájat a sok embert.

Imádok fotózni,mindig is profi fotós szeretem  volna lenni. El mentünk a vonat állomáshoz. Ott annyi graffiti volt,még a vonatra is volt fújva. Mindent meg örökítettem. Találtunk egy olyan grafitit ami egy nagy hippi jel volt és körülötte tűz csóva. 

-Állj oda.-mondom Danielnek. Oda állítottam a hippi jel elé.-Mosolyog is.-hajtom a fejem a bal vállamhoz. Be állt normálisan még erőltetett az arcára egy mosolyt is.-Ezt a képet ki fogom nyomtatni egy részt ki ragasztóm a szobám falára,hogy mindig velem lehess még akkor is ha filmet forgatsz a világ túlsó felén. 

 

     

16.rész +18

 Sziasztok,bocsánat,hogy két hétig nem volt új rész csak nem nagyon volt ihletem meg már ugye ezen a héten suli is lett. De most itt az új rész és próbálok már majd többször új részt hozni. Most arra szeretnélek titeket kérni,hogy az új részről írjátok le a véleményeteket commentba vagy chatbe. :)

                                                                                                                            ~Esther

A "sziával" kiejtett szájal álltam előtte. Ő persze mint mindig helyes volt és egy farmernadrágba volt. A haja fel volt zselézve és csak pár centivel volt magasabb mint én. Mégis most úgy éreztem,hogy én vagyok a magasabb.
Két percig egy máshoz se szóltunk. A kínos csendet én törtem meg.

-Mit keresel itt?-kérdezem. A hangom egy szere dühös és kíváncsi volt.

-Régen láttalak.-feleli. Az ajtót be csuktam egy szó nélkül. Hátal neki dőltem és gondolkoztam,hogy vissza nyissam vagy ne. Végül ki nyitottam. Ő meg rám mosolygót. Mindig mikor mosolyogót lett egy gödröcske a jobb arca alján.

-Honnan tudtad,hogy itthon vagyok? Már nem kavarsz Peytonnal?-teszem keresztbe a kezem.

-Kendall mondta és nem! Soha nem is kavartam vele! De nem mehetnék inkább be?-kérdezi

-Nem!-vágom rá a választ. Most dühös voltam Kendallra. Be vágtam a faajtónkat és vissza mentem a nappaliba. Úgy tetem mint ha nem haragudnék Kendallra. A nagyiék kérdezték,hogy ki volt az én meg csak annyit mondtam,hogy "Valami teleshopos fickó,és szőnyegeket akart ránk sózni." Kicsit furán néztek rám. Tovább mutogattam a képeimet.

  Egy óra el teltével végig néztük az összes képet. Be kapcsoltuk a tévét és az első ami be jön rajta az Daniel új filmjének az előzetese. Nyúlok a távirányítóhoz,hogy el kapcsoljam de Kendall ki veszi a kezemből.

-Hé!-kiabálok rá

-Nem nyomod innen el! Nézd csak. Ameddig te távol voltál ő filmet forgatott és nem más csajok karjába menekült. Tudom,hogy ő volt itt.

-Nem érdekel! Igen ő volt mert te ide hívtad! Nem kértelek ilyenre!-mondom mérgesen és egybe még dühösen is.  

-Tudod miért hívtam ide? Mert ti össze tartóztok és csak együtt vagytok jók!!-kiabálja Kendall. Erre nem tudtam mit mondani. Valahol igaza volt Kendallnek.
  Le hajtottam a fejem és a földet néztem. Ilyenkor gondolkodtam. Most azon gondolkodtam,hogy utána menjek vagy ne. Igaz ez a két hónap alatt hiányzott. Bár mennyire is próbáltam azt el hitetni magammal,hogy egyáltalán nem hiányzik és már nem is szeretem.

-Igazad van Kendall! Sajnálom,hogy így ki akadtam. Segítesz meg keresni Danielt?-Kendall mosolyogni kezdet. Olyan büszke vagyok rád mosoly volt ez. Még a nagyiék is mosolyogtak.
Fel álltunk és el indultunk az ajtó felé.

-Várj!-mondom és gyorsan fel rohanok. Át vettem a narancssárga egyszerű pólóm egy fekete vékony szabású felsőre és meg igazítottam a hajam.

    Kendall csípőre tett kézzel várt lent. Gyorsan le lépcsőzőm hozzá. Nagyiéknak be intettem a nappaliba. Meg fogtam az ajtó kilincset és nyitottam ki az ajtót. Apámék épp akkor jöttek meg. Át futottam köztük. "Majd jövők!" kiabálom vissza nekik. Már Kendall sötétkék Ford-jánál álltunk. Be ültünk,Kendall be indította a motort és már úton is voltunk Danielék háza felé.
 Ott voltunk 10 perc alatt. Nem laktak tőlünk messze. Először nem akartam be menni mert engem Daniel anyja nem kedvel. Szó szerint utál.

-Shophia, Daniel anyja és apja el váltak. Az apukája él itt.-nyugtat meg Kendall. Ki fújtam a  levegőt. Most meg könnyebbültem.  Ki szálltam a kocsiból és egyenesen a bejárat felé vettem az irányt. Kendall bent maradt a kocsiba. Ott álltam az ajtó előtt és nem mertem meg nyomni a csengőt.
Kendall dudált egyet,én meg be mutattam neki. Danielék ajtaja ki nyílt.  Az apukája nyitott ajtót.

-Jó napot Daniel itthon van?-kérdezem lágy hangon

-Igen. Épp nem rég jött meg tőletek.-szerintem az apja nem értette,hogy most miért vagyok itt ha Daniel nem rég jött meg tőlünk.

-Fel mehetek hozzá?-kérdezem. Daniel apukája arrébb állt az ajtóból én meg fel rohantam a szép fehér lépcsőn Daniel szóba ajtaja elé.
 Be kopogtam,még a választ se vártam meg,hogy be mehetek-e egyből be nyitottam. Daniel zenét hallgatott de mikor meg látott ki vette a füléből a fülest és fel ült az ágyra.

-Szeretlek!-jelentem ki. Vele szembe le ültem az ágyra. A halványkék szemébe néztem és megcsókoltam. Vadul csókoltam meg. Ő volt alul én voltam felül. Ez a pozíció hamar változott.
Én voltam alul ő volt felül. Csókolgatni kezdte a nyakam. Meg szabadított a kardigánomtól és a pólómtól. Végig húztam kezem az oldalán aztán le kaptam róla a pólót. Mind kettőnkön nadrág volt már csak.  Daniel ha mar meg szabadított a nadrágomtól. Rajtam már csak a fehér melltartóm volt és a fekete bugyim. A  nyakamról át tért a számra. Közben próbáltam ki csatolni a nadrág övét. Bele mosolygót a csókba. Kis idő után sikerült ki csatolnom és meg szabadítottam őt a farmernadrágjától.
Daniel ágya mellet volt egy kicsi fiókos éjjeli szekrény. Ki húzta a legfelső fiókot és ki szedte belőle a kis csomagot. Aztán gyorsan le tépte rólam a fehérneműt,én meg róla az alsó gatyát.
Ki bontotta a kis zacskót és magára görgette a vékony gumit. El helyezkedett  a lábaim között és becsúsztatta férfiasságát.
Egy nyögés hagyta el a számat.
 Először lassan csinálta,hogy hozzá tudjak szokni. Aztán egyre gyorsabban.  Végül olyan gyors tempót diktált,hogy mind ketten az orgazmus felé haladtunk. A végére mind kettőnkhöz elért.
 Éreztem,hogy most vagyok igazán szerelmes. Most láttam úgy a világot mint még soha. Soha nem akartam el veszteni Danielt. Szeretem minden porcikáját.
Daniel ki merültem feküdt le mellém és magához szorított. Háttal voltam neki. Éreztem a puha kezét az és kézfejemen.

-Szeretlek. Az a nyári este amikor meg ismertelek az volt az én szerencsés estém.-mondom. Majd be hunytam a szemem és álomba merültem.