16.rész +18

 Sziasztok,bocsánat,hogy két hétig nem volt új rész csak nem nagyon volt ihletem meg már ugye ezen a héten suli is lett. De most itt az új rész és próbálok már majd többször új részt hozni. Most arra szeretnélek titeket kérni,hogy az új részről írjátok le a véleményeteket commentba vagy chatbe. :)

                                                                                                                            ~Esther

A "sziával" kiejtett szájal álltam előtte. Ő persze mint mindig helyes volt és egy farmernadrágba volt. A haja fel volt zselézve és csak pár centivel volt magasabb mint én. Mégis most úgy éreztem,hogy én vagyok a magasabb.
Két percig egy máshoz se szóltunk. A kínos csendet én törtem meg.

-Mit keresel itt?-kérdezem. A hangom egy szere dühös és kíváncsi volt.

-Régen láttalak.-feleli. Az ajtót be csuktam egy szó nélkül. Hátal neki dőltem és gondolkoztam,hogy vissza nyissam vagy ne. Végül ki nyitottam. Ő meg rám mosolygót. Mindig mikor mosolyogót lett egy gödröcske a jobb arca alján.

-Honnan tudtad,hogy itthon vagyok? Már nem kavarsz Peytonnal?-teszem keresztbe a kezem.

-Kendall mondta és nem! Soha nem is kavartam vele! De nem mehetnék inkább be?-kérdezi

-Nem!-vágom rá a választ. Most dühös voltam Kendallra. Be vágtam a faajtónkat és vissza mentem a nappaliba. Úgy tetem mint ha nem haragudnék Kendallra. A nagyiék kérdezték,hogy ki volt az én meg csak annyit mondtam,hogy "Valami teleshopos fickó,és szőnyegeket akart ránk sózni." Kicsit furán néztek rám. Tovább mutogattam a képeimet.

  Egy óra el teltével végig néztük az összes képet. Be kapcsoltuk a tévét és az első ami be jön rajta az Daniel új filmjének az előzetese. Nyúlok a távirányítóhoz,hogy el kapcsoljam de Kendall ki veszi a kezemből.

-Hé!-kiabálok rá

-Nem nyomod innen el! Nézd csak. Ameddig te távol voltál ő filmet forgatott és nem más csajok karjába menekült. Tudom,hogy ő volt itt.

-Nem érdekel! Igen ő volt mert te ide hívtad! Nem kértelek ilyenre!-mondom mérgesen és egybe még dühösen is.  

-Tudod miért hívtam ide? Mert ti össze tartóztok és csak együtt vagytok jók!!-kiabálja Kendall. Erre nem tudtam mit mondani. Valahol igaza volt Kendallnek.
  Le hajtottam a fejem és a földet néztem. Ilyenkor gondolkodtam. Most azon gondolkodtam,hogy utána menjek vagy ne. Igaz ez a két hónap alatt hiányzott. Bár mennyire is próbáltam azt el hitetni magammal,hogy egyáltalán nem hiányzik és már nem is szeretem.

-Igazad van Kendall! Sajnálom,hogy így ki akadtam. Segítesz meg keresni Danielt?-Kendall mosolyogni kezdet. Olyan büszke vagyok rád mosoly volt ez. Még a nagyiék is mosolyogtak.
Fel álltunk és el indultunk az ajtó felé.

-Várj!-mondom és gyorsan fel rohanok. Át vettem a narancssárga egyszerű pólóm egy fekete vékony szabású felsőre és meg igazítottam a hajam.

    Kendall csípőre tett kézzel várt lent. Gyorsan le lépcsőzőm hozzá. Nagyiéknak be intettem a nappaliba. Meg fogtam az ajtó kilincset és nyitottam ki az ajtót. Apámék épp akkor jöttek meg. Át futottam köztük. "Majd jövők!" kiabálom vissza nekik. Már Kendall sötétkék Ford-jánál álltunk. Be ültünk,Kendall be indította a motort és már úton is voltunk Danielék háza felé.
 Ott voltunk 10 perc alatt. Nem laktak tőlünk messze. Először nem akartam be menni mert engem Daniel anyja nem kedvel. Szó szerint utál.

-Shophia, Daniel anyja és apja el váltak. Az apukája él itt.-nyugtat meg Kendall. Ki fújtam a  levegőt. Most meg könnyebbültem.  Ki szálltam a kocsiból és egyenesen a bejárat felé vettem az irányt. Kendall bent maradt a kocsiba. Ott álltam az ajtó előtt és nem mertem meg nyomni a csengőt.
Kendall dudált egyet,én meg be mutattam neki. Danielék ajtaja ki nyílt.  Az apukája nyitott ajtót.

-Jó napot Daniel itthon van?-kérdezem lágy hangon

-Igen. Épp nem rég jött meg tőletek.-szerintem az apja nem értette,hogy most miért vagyok itt ha Daniel nem rég jött meg tőlünk.

-Fel mehetek hozzá?-kérdezem. Daniel apukája arrébb állt az ajtóból én meg fel rohantam a szép fehér lépcsőn Daniel szóba ajtaja elé.
 Be kopogtam,még a választ se vártam meg,hogy be mehetek-e egyből be nyitottam. Daniel zenét hallgatott de mikor meg látott ki vette a füléből a fülest és fel ült az ágyra.

-Szeretlek!-jelentem ki. Vele szembe le ültem az ágyra. A halványkék szemébe néztem és megcsókoltam. Vadul csókoltam meg. Ő volt alul én voltam felül. Ez a pozíció hamar változott.
Én voltam alul ő volt felül. Csókolgatni kezdte a nyakam. Meg szabadított a kardigánomtól és a pólómtól. Végig húztam kezem az oldalán aztán le kaptam róla a pólót. Mind kettőnkön nadrág volt már csak.  Daniel ha mar meg szabadított a nadrágomtól. Rajtam már csak a fehér melltartóm volt és a fekete bugyim. A  nyakamról át tért a számra. Közben próbáltam ki csatolni a nadrág övét. Bele mosolygót a csókba. Kis idő után sikerült ki csatolnom és meg szabadítottam őt a farmernadrágjától.
Daniel ágya mellet volt egy kicsi fiókos éjjeli szekrény. Ki húzta a legfelső fiókot és ki szedte belőle a kis csomagot. Aztán gyorsan le tépte rólam a fehérneműt,én meg róla az alsó gatyát.
Ki bontotta a kis zacskót és magára görgette a vékony gumit. El helyezkedett  a lábaim között és becsúsztatta férfiasságát.
Egy nyögés hagyta el a számat.
 Először lassan csinálta,hogy hozzá tudjak szokni. Aztán egyre gyorsabban.  Végül olyan gyors tempót diktált,hogy mind ketten az orgazmus felé haladtunk. A végére mind kettőnkhöz elért.
 Éreztem,hogy most vagyok igazán szerelmes. Most láttam úgy a világot mint még soha. Soha nem akartam el veszteni Danielt. Szeretem minden porcikáját.
Daniel ki merültem feküdt le mellém és magához szorított. Háttal voltam neki. Éreztem a puha kezét az és kézfejemen.

-Szeretlek. Az a nyári este amikor meg ismertelek az volt az én szerencsés estém.-mondom. Majd be hunytam a szemem és álomba merültem.