2015. augusztus 27., csütörtök

9.rész

~Másnap~

El jött ez a nap is..Ma annak  a lotyónak a koncertjére megyünk Daniellel. Mikor fel keltem Kendall még aludt így halkan,lábujjhegyen mentem ki a szobából. A konyha üres volt és a nappali is. A konyha asztalon volt egy cetli. "Lányok el mentem piacra,George meg halászni ment megint.Puszi nagyi" Ez volt a cetlire írva. Csak álltam és bámultam az konyhát. Egy szer csak kopogtattak az ajtón. Ott hagytam a konyhát és elindultam az ajtó felé. Daniel volt az. A kezében három kávéval.

-Jó Reggelt.-mondja Daniel

-Neked is.-mosolygok rá. Ő közelebb hajol hozzám,meg akar csókolni.
-Ne.-mondom

-Miért?-kérdezi meg döbbenten

-Mert még nem mostam fogat.-őt ez nem érdekelte és csak azért is meg csókolt. A csókba bele mosolyogtam és majd nem kivertem a kezéből a kávékat.

-Egyedül vagytok?-kérdezi,majd bejeb jön

-Igen..-be mentünk a konyhába

-Kendall még alszik?

-Jah. Igazából meg kínálnálak valamivel de mind látod nincs semmilyen reggelim.

-Nem baj. El viszlek titeket reggelizni.

-Jaj nem kell.-közelebb lépek hozzá és bele nézek abba a csodás kék szemébe. Ő rá teszi a derekamra a kezét én meg a vállára a kezem.

-De.-majd megint meg csókol. Igazából ez ilyen gyerek puszi volt. Olyan egy másodpercet volt a számon az ő szája.

-Megyek felébresztem Kendallt.-mondom és elindulok fel felé. Kendall még nagyban aludt én meg rá ugrottam és azt kiabáltam,hogy "jó reggelt."

-Mi a francot csinálsz?-kérdezi Kendall. A fejére tette a párnát,ezzel utalt arra,hogy hagyjam őt aludni.

-Felébresztelek. Daniel el visz minket reggelizni.-mondom és le szállok Kendallről.

-Nagyon jó.-mondja Kendall és a hátát mutatja nekem.

-Kendall légy szíves kelj föl. Ez nagyon aranyos tőle. Nem örülsz,hogy csak kedveskedni próbál?

-De..Csak ti úgyis enyelegni fogtok egész végig..-mondja flegmán

-Nem. Megígérem. Na kelj fel és öltözz.  Oda lent vár.-Kendall nagy nehezen de fel öltözött.Nem értem mi baja van Daniellel,mert eddig semmi baja nem volt vele..Az át öltözés néma csöndbe zajlott..Mikor el készültünk mind ketten le mentünk Danielhez.

-Szia Kendall.-köszön Daniel

-Hello. Oh kávé.-mondja Kendall,majd el veszi az egyiket.
-Megyünk vagy mi lesz?-kérdezi és bele szürcsöl a kávéjába. Daniel rám nézett.

-Semmi.-súgtam oda neki. Daniel egy kávézóba vitt minket. Mind hárman rántottát ettünk. Kendall nem szolt semmit. Komolyan nem tudom,hogy mi baja van..

-Kértek még valamit?-kérdezi Daniel

-Nem.-mondom

-Jaj komolyan pénzes pasid van és nem kérsz semmit?! Jaj Shophie örülnél neki,hogy ilyen pasid van. Komolyan szerinted egy ilyen pasi szoba állna veled?! Szerintem részeg volt mikor ti meg ismerkedtetek...-mondja Kendall szemforgatva

-Kendall neked mi a jó isten bajod van?-állok fel az asztaltól dühösen

-Semmi..Csak..Áh hagyjál!-Kendall rám öntötte a kávéját majd ki ment a kávézóból. Mindenki engem nézett és sutyorogtak.

-Mit kel nézni? Ha?-mondom dühösen majd én is ki mentem a kávézóból. Olyan dühös voltam. És azt se tudom,hogy mi baja van Kendallnak. Daniel ki jött utánam.

-Ez mi volt?-kérdezte

-Nem Tudom!

-Jó nyugi! Ne rám legyél dühös.

-Bocsika.De olyan mérges vagyok..Haza viszel? Kérlek.

-Persze.-kinyitotta nekem a kocsiajtót aztán ő is be ült és elindultunk felém. Egész úton csak néztem ki a kocsiablakból.

-Akarod,hogy el menjünk a koncertre?-kérdezi Daniel.

-Ja.-vonom meg a vállam

-Majd csöngetek ha itt vagyok jó?

-Jó.-mondom. Ki szálltam a kocsiból és elindultam be felé. A nagyi már otthon volt. Éppen főzte a kedvencemet. Már az illatáról tudtam,hogy paradicsom leves az. Próbáltam gyorsan fel menni az emeletre,hogy ne lássa,hogy tiszta kávé vagyok. De nem sikerült..

-Szia kincsem. Te meg miért vagy tiszta kávé?-kérdezi döbbenten

-Semmi..Hosszú..Most megyek át öltözni meg készülni a koncertre.-és már futottam fel a lépcsőn

-De a kedvencedet főztem, paradicsom levest.

-Majd eszek.-mondom a lépcső tetejéről. Siettem be a szobámba. Gyorsan le kaptam magamról a ruháimat kerestem egy törölközött és elmentem zuhanyozni. Vagy fél óráig bent álltam a zuhany alatt. Gondolkoztam Kendallan.. Mikor ki szálltam a zuhany alól magamra tekertem a törölközöm és úgy mentem le kajálni.A nagyi csak nézett. Még sose látta,hogy én törölközőbe vagyok a konyhába és eszek. Érdeklődött,hogy miért voltam tiszta kávé. Csak annyit mondtam neki,hogy meg pótlódtam és  magamra öntöttem. Nem akartam el mondani az igazságot. Kaja után fel mentem és ruhát kerestem a koncertre. Egy piros has pólót vettem fel meg egy szakadt farmert meg a fekete torna cipőm amit már rongyig hordtam. Aztán ki húztam a szemem meg szempilla spirált is tettem magamra.
Gyorsan el telt az idő. Már itt is volt Daniel. Rajta egy egyszerű kék farmer volt meg egy "Adidas" fel iratú fekete póló. El köszöntem mindenkitől és már indultunk is a koncertre. Görcsben állt a gyomrom. Volt is kedvem menni a koncertre meg nem is. A koncert egy stadionban volt. A stadion teteje nyitott volt. Mikor mi oda értünk már zajlott a koncert. A stadiont kék és fehér világítás vette körül. Daniel keresett egy helyet ahová le parkolt,aztán be mentünk. Sok rajongója volt ennek a csajnak. Mindenki ugrált meg visítozott. Peytont fehér lámpák világították meg. Próbáltuk magunkat át tuszkolni a tömegen,hogy egy kicsit közelebb legyünk a színpadhoz,mivel Daniel nővére nagy rajongója Peytonak és akart vinni Daniel Lillynek egy autogramot.Egy más kezét fogtuk,hogy ne,hogy el veszítsük egy mást. Miközben mentünk egy re közelebb a színpadhoz szembe jött velünk Mario. Akkor úgy éreztem,hogy le áll a szívem.

-Shophia.-mondja Mario. Én nem tudtam meg szólalni. Daniel meg csak nézett rám.

-Hello én Shophie barátja vagyok Daniel.-nyújtja a kezét Marionak

-Én meg Mario,Shophie VOLT barátja.-kezet fogtak mind ketten. Látszót az arcukon az undor.

-Akkor a te barátnőd Peyton nem?-kérdezi Daniel

-Igen. Láttom Shophie már mesélt.-mondja mosollyal az arcán Mario

-Be tudnál juttatni a színfalak mögé?  A nővérem nagy rajongója Peytonnak és szeretnék neki vinni egy autogramot.

-Persze. Ott úgy se kiabálni,hogy hajuk egy mást.-Daniel bólintott. Elindultunk Mario után. Én még mindig nem szóltam semmit. Peyton öltözője elégé csicsás volt. Minden hol virágok még a fal is rózsaszín volt..Meg volt neki csokis epre. ÚRISTEN.  Ez egy elkényeztetett ribanc. Mario mondta,hogy üljünk le a kanapéra ami bent volt az öltözőbe. Még a kanapé is rózsaszín volt.

-Mindjárt lesz egy szünet és akkor ad autogramot.-ültem a kanapén mint valami nem tudom és fogtam a kezét Danielnek.

-És hogy vagy Shophia?-és pont belépet a "sztár"

-Ők meg kicsodák?-kérdi Peyton és rá mosolyog Danielre

-A lány Shophia a volt barátnőm a srác meg Daniel Shophia barátja és Daniel egy autogramot szeretne kérni a nővérének.

-Tényleg te vagy az a helyes színész.-mondja Peyton majd kinyit egy üveg vizet

-Kérhetek autogramot?-kérdezi Daniel

-Persze.-mondja Peyton. Rá tette a kezét Daniel vállára és folyton csak a szemébe nézett.
-Kinek címezhetem?

-Lillynek.

-Lillynek szeretettel Peyton Holt.-olyan kecsesen írta alá. Aztán át nyújtotta neki azt a fotót magáról amit alá írt.
-Na és hogy vagy Daniel?-kérdezi Peyton.Ezt úgy kérdezte mint ha rá akarna mozdulni. Bennem fel ment a pumpa.

-Na ide figyelj aranyom.. Mariot már el vetted tőlem de Danielt nem fogod! Ő az enyém azt jól vésd az eszedbe! Te egy kis ribanc vagy és igazából az is maradt!-mondom a szemébe.Ezt kő komolyan gondoltam.Meg fogtam Daniel kezét és kivezettem az öltözőből.Csak nem fogom,hagyni,hogy rá mozduljon ez a kis picsa.


 

2015. augusztus 16., vasárnap

8.rész

 ++++Shophia szemszöge++++

Mikor be léptem a házba néma csend volt. Kicsit meg ijedtem,hogy miért van ilyen nagy csend meg,hogy miért áll az az autó a házunk előtt. Még a cipőmet se vettem le csak el indultam a konyha felé. Be érve a konyhába mindenki engem nézet. Szerintem a Nirvanas felsőmet nézték. De én először apát pillantottam  meg. Ennyi év után most mit keres itt?! Mit akar?! Csak ezek jártak a fejembe.

-Szia Shophia.-köszön nekem. Fel állt majd elindult felém.
-Állj!-mondom majd hátralépek egyet.

-Tudom,hogy régen el mentem és nem hívtalak nem írtam még egy levelet se és ezt sajnálom,de csak az apád vagyok.-mondja. Én csak meg vontam a vállam. 

-Nem vagy az apám!Ha az is lennél akkor nem hagytál el volna 10 éves koromba! -mondom dühösen majd fel rohanok a szobámba. Becsaptam az ajtót és fel hívtam Kendallt. 
-Gyere át most!-mondom neki

-Mi a baj?-kérdezi

-Gyere át és meg tudod.-azzal ki nyomtam a telefont dühömben. Le dobtam a telefonom az ágyra és át vettem a pólóm. Kopogtak az ajtómon.

-Be jöhetek?-kérdezi az apám

-Nem!-ezzel az egy szerű válasszal utaltam arra,hogy mennyen innen. De ő persze,hogy be jött.
-Süket vagy?-kérdezem flegmán

-Shophie tudom,hogy haragszol és minden jogod meg van hozzá de azért jöttem mert helyre szeretném hozni a dolgokat és vissza költözni ide.-ezt még ugye ő se gondolta komolyan..
-Azt szeretném ha el jönnél vacsorázni velem és a barátnőmmel.-mikor meg halottam a barátnő szót azt hittem hülyét kapok.

-Mi van?! Neked van barátnőd?-kérdezem döbbenten

-Igen.

-Gratulálok...Ennyit jelent neked anya..

-Már 7 éve,hogy meg halt anyád. Túl kell ezen lépni. Én azt tettem.

-Látom..!!-mondom szem forgatva

-Akkor el jössz velünk vacsorázni?Kérlek.

-Oh ma nem jó mert Kendallal leszek,holnap se jó mert akkor meg Daniellel megyek egy koncertre..

-Holnap után?-kérdezi. Látom nagyon   szeretné azt a vacsorát..

-Jó..-mondom. Még dühös vagyok rá,de tényleg látszik rajta mennyire szeretné azt a vacsorát. 

-Akkor majd érted jövünk.-mondja.Közben Kendall is meg érkezett. A nagyi be engedte ő meg már sietett fel a szobámba. 

-Oh..Hogy ő a baj.-mondja Kendall.Apa ki sétált a szobámból.
-Csókolom.-mondja Kendall

-Szia.-azzal apa le ment a nagyiékhoz.

-Ő mit keres itt?-kérdezi Kendall

-Vissza jött,hogy "jó" apa legyen...-mondom.-Meg el hívott vacsorázni a barátnőjével..

-Van barátnője?-Kérdezi Kendall kerek szemekkel

-Igen..

-És el mész velük?

-Igen..De csak azért mert láttam rajta,hogy ő nagyon szeretné ezt a vacsorát.-erre már Kendall nem mondott semmit. Elővette a púderét a táskájából és be púderezte az orrát. Én csak néztem rá.

-Mi az?-kérdezi és el teszi a táskájába a púderét

-Semmi..

-Ki-é ez a Nirvanas felső?-kérdezi

-Daniel-é.-mondom mosolyogva

-Ti le feküdtetek?-kérdezi mosolyogva

-Nem.-mondom

-Akkor meg?

-Hosszú story..-meg fogtam a Nirvanas pólót és szépen össze hajtogattam

-Van időm,na mesélj.-mondja Kendall. Így el mondtam neki mindent ami náluk történt. Kendall csak röhögőt mikor mondtam,hogy Daniel nővére le öntött narancs lével. Amikor meg el mondtam,hogy az anyja milyen meg mit csinált el hordta mindennek. Annak meg nem örült,hogy annak a kurvának a koncertjére megyünk. De csak abban tudok reménykedni,hogy nem lesz ott Mario..    







2015. augusztus 12., szerda

7.rész

++++Daniel szemszöge++++

Shophia felment a szobámba én meg oda mentem anyámhoz.

-Most ez muszáj volt? Szegény Shophiat sikerült meg siratnod és még ki is derül,hogy nem apa az igazi szerelmed...!!-mondom kiabálva

-Ne kiabálj velem fiam!

-De jogosan kiabál veled!-áll fel Lilly.-Ez mind a te hibád! Mit ártót neked a lány?-szorítja meg Lilly anya kezét. Szúrós tekintettel néztek egymásra.

- Lilly enged el.-meg fogtam az alkarját óvatosan és a szemébe néztem. Aztán elengedte anya kezét. De látszott arcán a düh. Dühös volt anyára mert nem apa az igazi szerelme. Lilly nagyon szerette apát. 

-Daniel hagyjál.-mondja Lilly majd meg lök. Pont akkor lépet be apa.

-Mi folyik itt? Lilly miért lökdösöd a testvéred?-apa még a kabátját se tudta le venni se a cipőjét. 

-Minden anya hibája! 

-Lilly fejezd be.-mondom neki. Anya csak némán állt még apának se köszönt.

-Nem Daniel! Apának tudnia kell az igazat,hogy anyának nem ő az igazi. Nem szereti úgy!

-Kislányom ezt most fejezd be!-anya oda ment Lillyhez és adott neki egy pofont. Lilly rá nézet anyára,a szeiből könnyek folytak.Oda mentem hozzá ő meg meglökött és fel ment az emeletre.

-Ez igaz amit Lilly mondot?-ment oda apa anyához.-Te azt mondtad nekem,hogy én vagyok neked az igazi..-csöndben fel mentem a szobámba és hagytam őket beszélgetni. Ők nem csöndesen beszélgetek ha nem kiabáltak. 

-Shophia?-suttogom

-Mi az?-kérdezi sírva. Még felém se fordult csak a hátát láttam. Oda bújtam  mellé de még akkor se nézet rám.

-Néz rám. Kérlek.-mondom neki

-Minek?

-Mert szeretném látni az arcod a szemed.-láttam,hogy ezen el mosolyodott és meg fordult. A szeme piros volt az arcán meg folytak le a könny cseppek. Nekem így is tetszett.

-Tessék láthatod a csúnya arcom.-mondja

-Nem csúnya. Sajnálom ezt az egészet.-mondom és meg csókolom.

-Inkább hadjuk.-rá teszi a fejét a mellkasomra. Még sírt de már nem nagyon. Közben apa is be jött a szobába.

-Sziasztok.-köszön be. Intetem neki. Shophia fel ült meg törölte a szemeit és ő is intett neki.

-Itt van két jegy egy holnaputáni koncertre. Ezt nektek hoztam. Mennyetek el rá.-és bele nyomja a kezembe a két jegyet.-Na most megyek Lillyhez és meg nézem őt is.-mondja apa

-Várj!-megyek ki utána addig oda adtam a jegyeket Shophianak.

-Mondjad.-mondja apa

-Most anyával össze vesztetek?-kérdezem halkan

-Ezt a témát hadjuk. Ez a kettőnk dolga.-mondja és be megy Lillyhez. Én meg vissza mentem Shophiahoz.

-Na el megyünk erre a koncerte?-kérdezem

-Hát..Muszály?-kérdezi Shophia

-Miért nem akarsz erre el menni?-kérdezem

-El olvastad kinek a koncertje?

-Igen. Peyton Holtnak. Nem szereted?

-Vele csalt Mario!-mondja  hangosan

-Bocsi nem tudtam. Sajnálom.-mondom 

-Semmi.. De apud aranyos volt,hogy adót nekünk két jegyet. El menyünk?-kérdezi

-Ha neked nem baj.-mondom és meg csókolom.

-Nem.. Már úgyis téged szeretlek. Az a múlt. 

-Az az.-mondom

-Haza viszel?-kérdezi 

-Nem akarsz itt aludni?-kérdezem. Belül nagyon reménykedtem,hogy itt alszik nálam.

-Holnap talizok Kendallal meg muszály beszélnem a nagyival is. Ha szomorú vagyok ő mindig fel vidít.-mondta szomorú hangon

-Ne mert én nem?-kérdezem 

-Hát. Nem is tudom.-néz végig rajtam mosolyogva

-Mit szeretnél?-kérdezem egy apró huncut mosollyal az arcomon

-Hogy haza vigyél. Kérlek.

-Na jó.-mondom. Mind ketten fel álltunk és elindultunk ki felé. Persze,hogy kézen fogva mentünk. Szerencsére nem találkoztunk anyámmal... Haza vitten Shophiat. A házuk előtt állt egy kék autó. Mind ketten egy másra néztünk. Látszott Shophian,hogy ő se tudja ki-é az autó. Ő kiszállt én meg mentem haza...