15.rész

     
  ~2 hónappal később~ 

 El sem hiszem,hogy ma utazunk haza. A szívem jobban ver mint valaha. Végre láthatom a nagyiékat és Kendallt. Már tegnap este be csomagoltam. Hiányozni fog Olaszország de én nem Európai lány vagyok ha nem Amerikai. Az én otthonom Amerika. Még utoljára körbe nézek a szobába nem-e hagytam itt valamit. Aztán már rohanok is le. A taxi pont meg érkezett és dudált egyet,hogy tudassa,hogy itt van. Apa kivitte a bőröndöket. Nem volt olyan sok mert pár hete a költöztetők mindent el vittek ami apámé volt. Vagyis át szállították Kaliforniába. Én voltam az első aki be szált az autóba. Nikkinek már nem volt olyan könnyű mert már nő a hasa. Kislánya lesz. És meg engedték,hogy én adhassak neki nevet. Scarlett Mary Jenner. Ezt a nevet választatom.   Anyukámat hívták Scarlettnek a Mary meg csak úgy tetszik.
Már mind a hárman bent ültünk a taxiba és a reptér felé tartottunk. Annyira izgatott voltam,hogy egész végig járt a lábam.

-Nyugi Shophia.-mondja apa

-Nyugodt vagyok! Csak már annyira várom,hogy lássam a nagyiékat és persze Kendallt is.-mondom vidáman

-És azt a Daniel gyereket?-kérdezi apu. Kicsit el gondolkodtam,hogy mit mondjak neki mert csak Nikkinek beszéltem róla

-Vele már rég beszéltem. Igazából már nem is vagyunk jóba. -válaszolom. Aztán kinéztem az autó ablakából és néztem,hogy távolodunk el.
 A reptérre érve én voltam az első aki kiszállt az autóból. Gyorsan ki szedtem a csomagjaim és már szedtem a lábam be felé. Apa rám szólt,hogy várjam meg őket. Látszik már,hogy nem fiatalok. Épp,hogy be értünk már mondták is a hangszóróba,hogy  akik Californiába mennek azokat kérik a B13-as kapuhoz. Intettem apuméknak,hogy jöjjenek már.

-Nyugi Shophia nem fogjuk le késni.-mondja apa. Épp a pénz tárnál voltunk. Össze vissza forgattam a  fejem. Mikor meg lett a jegy mint ha puskából lőttek volna ki úgy rohantam a B13-as kapuhoz.
Aztán be szálltunk  a  gépbe, olyan helyre ültünk ahol lehetett hárman ülni,a csomagjainkat a fejünk főlé tettük mert ott volt ilyen tároló. Mondta az egyik légiutas kísérő,hogy csatoljuk be az öveinket míg fel szállunk utána már ki csatolhatjuk őket. Így is tettünk. Nikkinek kicsit nehezen ment de sikerült neki. Nagyon szépek voltak a felhők mint ha állom világba járnék.

 Maga a repülő út 12 órás volt. Egyszer át kelet szállnunk.  De sikeresen meg érkeztünk  Californiába. Onnan taxival mentünk San Franciscóba. Mi nagyon szeretünk  taxizni. Annyira más volt itt a levegő. Itt olyan fület  meleg volt őszhöz képest. Olaszországba hidegebb volt. Még sál is volt rajtam és a fülembe volt a fül hallgattatom. Bár elég halkan hallgattam a zenét. Mikor be kanyarodtunk a mi utcánkba rá mosolyogtam apára.

       
  Két perc alatt a házunk előtt voltunk. Kendall és a nagyiék már az ablakból figyeltek minket. Amikor meg érkeztünk Kendall szélsebesen rohan ki én meg szél sebesen szállok ki az autóból. Meg öleltük egymást. Majd nem hátra is estünk.

-Végre,hogy itthon vagy! Semmit se változtál.-mondja Kendall. Elengedtük egymást. Utána a nagyiékat öleltem meg. Olyan jó volt érezni nagyi illatát. Az az öreges parfüm illata. Nagypapának meg az a pipa illata volt. Nagyon jó volt őket újra látni és át ölelni őket.

-Gyertek be. Sütöttem finom süteményt. Csokisat.-mondja a nagyi. Apa ki szedte a bőröndöm a kocsiból és bevitte. Ő meg Nikki nem maradtak nálunk mert szeretek volna az új házukba menni. Ők majd később át jönnek. Mi négyen be mentünk. Először a szobámba mentem fel,hogy meg nézem azt a világos kék színű falat ami tele van képekkel. Olyan képekkel amiket én fotóztam. Mert hát valamit tennem kelet oda mert miután le szedtem az összes közös képet Marioval olyan üres volt az egész.
 Az egész konyha a süti illatától illatozót. Meg is ettem egyet.

-Na mutasd milyen képeket csináltál.-kéri Kendall. Kiszedtem a táskámból a fényképezőt és meg mutattam nekik. Annyit fotóztam. És ezeket mind ki fogom nyomtatni és ki tenni a falamra.
 Egy óra el teltével még mindig nem jöttek apámék. Már a nagyi nagyon szeretné kérdezgetni Nikkit a gyerekről.

-Mi lesz a kicsi neve?-kérdezi a nagyi

-Scarlett Mary Jenner.-mondom

-Mint anyukád Scarlett. És tetszik nekik?

-Igen. Mondjuk nincs más választásuk. Én ehhez a névhez nagyon ragaszkodóm.-felelem. Meg szólal az ajtó csengő. Nem is egy szer ha nem kétszer egy más után hosszan.  Fel álltam a kényelmes kanapéról és az ajtó felé indultam.  Nagy vidáman ki nyitom az ajtót mert azt hittem,hogy apámék jöttek de az a vidámság már el is tűnt rólam.

   

-Szia.-köszön Daniel. A szám tátva maradt a meg lepődéstől. Nem tudtam mit reagáljak hirtelen. Csak ennyit tudtam ki nyögni.

-Szia.

Sziasztok

Sziasztok,most nem egy új részt hoztam. Ha nem egy kis ismertetőt a szereplőkről. Például ki mikor született,hol,hány éves meg + még egy idézetet is írok hozzájuk. Figyelem a történetben lévő szereplőkről hozom ezeket! :)
De nem sokára hozom az új részt.

                                                                                                                                           ~Esther

Shophia Jenner

Született: 1995. április 17. San Francisco,California (20 éves)

"A fájdalom, a veszteségünk fájdalma emlékeztessen mindnyájunkat,hogy bár távol élünk egymástól,és más-más nyelvet beszélünk,a szívünk együtt dobog"~Harry Potter

 Daniel Kelley

Született: 1995. szeptember 2. New Orlens,Louisiana (20 éves )

" A pénz jön és megy,ezt mind tudjuk. A legfontosabb dolgok az életben az emberek,akik velünk vannak. Pont itt, Pont most."~ Fast and furious

 Kendall Kloss

Született: 1996 november 29. San Francisco,California (18 éves )

"Sok mindent el árul valakiről a cipője"~ Pretty Little Liars

 Mario Götze
Született: 1993. július 23 Memmingen,Németország (23 éves)
"Az élet élet első felvonása tele van izgalommal.A második az,ahol már csak a lényeg számít."~Growns Up

Peyton Holt
Született: 1992. június 3. Michigan,Detroid (22 éves)
"A királynő sose késik,mindenki más késik."~Hangover

14.rész

 Kicsit meg döbbentem,hogy Nikki terhes. Örültem ennek meg minden de egyből anya jutott eszembe. Igaz ha élne és apával már nem lennének együtt akkor is örülne ennek a hírnek. Kevés időt tudtam el tölteni anyával,csak 10 évet de arra emlékszem,hogy mindig vidám volt. Soha nem láttam őt szomorkodni vagy apuval veszekedni. De a rák őt is el vitte. Még az utolsó perceiben fogtam a kezét és a szememből potyogtak a könnyek. Aztán a gép sípolni kezdett én meg bőgni. Tudtam,hogy anya meg halt! Rá tettem a fejem a hasára és bőgtem.. Ez minden nap eszembe jut. Szóval csak ennyit mondtam apáméknak.

-Klassz. Gratulálok.-az arcuk el komorodott. Szerintem nem erre a válaszra vártak.

 
    Én folytattam tovább a vacsorám. Még világos volt mikor be fejeztük az evést. Így ki mentem a kertbe,le ültem a hinta ágyba és néztem a felhőket. Láttam virág és szmájli  alakú felhőt. Aztán mintha Danielt láttam volna mint felhő. Pislogtam kettőt és gyorsan fel ültem. Fogtam magam és be mentem a házba egyenesen fel a szobámba. Láttam a telefonomon,hogy Kendall hívott nem is egyszer.. Vissza hívtam Kendallt és fel vette. Nagyon örültem annak. Elmondtam neki,hogy milyen Olaszország meg,hogy majd viszek neki valami szépet de még én se tudtam,hogy mit. Aztán ő is elmondta,hogy járt Danielnél és,hogy mit mondott neki.A szívem jobban kezdett dobogni mikor mondta Kendall,hogy Daniel azt mondta "Sajnálom" Elmosolyodtam ezen még kicsit el is pirultam. Fel akartam őt hívni hallani akartam a hangját. De  Kaliforniába késő este volt. Nem is Értettem,hogy Kendall miért van fent ilyenkor. Rá kérdeztem de csak annyit felelt a BÁTYÁM. Itt mindent értetem..

-Na menny aludni.-mondom

-Jó. De jó volt veled beszélni végre. Jó éjt.-mondja Kendall

-Jó éjt.-mondom. Le tettük a telefont. Már kezdett sötétedni. Le vettem egy könyvet a polcról és elkezdtem olvasni. "Spirit Bliss;A Múlt Árnyai" című könyvet kezdtem el olvasni. Csak olvastam és olvastam. Egyszer csak minden el sötétült és be aludtam.
  A rémálmomból riadtam fel. Gyorsan fel ültem az ágyra és bele túrtam a hajamba. A szemeim könnyesek voltak. Az álmomba sírtam,de olyan volt mint ha a való életben sírtam volna csak én nem tudtam volna erről. Meg töröltem a szemeim,kezembe kaptam a pizsim és gyors léptekkel meg indultam a fürdő felé. Majd nem fel löktem Nikkit annyira gyorsan mentem. Aztán be csaptam a fürdő szoba ajtót mögöttem. Megengedtem a fürdő vizet. Valaki kopogni kezdet az ajtón.

-Gyere.-mondom. Nikki volt az.

-Minden rendben?-kérdezi

-Igen,persze.-vágtam rá

-Miért siettél ennyire?

-Bocsi,hogy majd nem fel löktelek. Csak rossz álmom volt és...-szipogtam

-Te sírsz? Mi volt az a rossz álom?-kérdezi Nikki. Közben le ültünk a földre.

-Semmi..-törölgetem a szemem.-Hagyjuk inkább.

-Hát jó.. De akkor holnap be jössz velem Milánóba vásárolgatni. Tudod olyan csajos napot tartunk majd holnap-mondja Nikki. El kezdtem bólogatni. Nikki fel állt és ki ment. Be csuktam az ajtót és vettem egy jó fürdőt.

~Másnap~

Másnap reggel a madarak csicsergésére ébredtem fel. Szép Csütörtöknek ígérkezik. Ki keltem az ágyból és kócos fejel mentem le. Nikki már fel volt öltözve. Nem nagyon tudod meg ülni a seggén. Össze vissza mászkált.

-Na végre,hogy fel ébredtél. Öltözz át és majd Milánóban be kapunk valamit.-tiszta komás voltam még de Nikki mát sürgetett. Szép lassan hátat fordítottam neki és felmentem a szobámba. Azt se tudtam,hogy mit vegyek fel. A divatvárosába megyek. Mondjuk azt se tudtam,hogy hány óra van. Kinyitottam a szekrényem és ki vettem belőle egy kék rövid farmernadrágot meg egy piros tapadós pólót. Gyorsan fel vettem őket. Meg fésülködtem. Nem volt kedvem ki sminkelni magam "nagyon" így csak szempillaspirált raktam magamra. Már rohantam is lesz. Nikki nagyon izgatott volt már.
Be szálltunk a világoskék Audijába és Milánó felé vettük utunkat.

-Éhes vagyok.-jelentem ki

-Shophia ne aggódj majd Milánóba reggelizünk.

-De miért nem reggelihetem otthon? Hová siettünk ennyire?

-Mert Milánóba annyi szép éterem van. Meg már nagyon akartam veled egy csajos napot,hogy jobban meg ismerjelek.-csak mosolyogtam mint valami idióta. Nem tudtam,hogy erre most mit mondjak. Nem olyan rég ismertem meg apám barátnőjét..
Olyan 2 óra alatt be értünk a dívatvárosába. Ide vezető úton csak egy szer álltunk meg.  Annyi ember van itt Milánóban. Tátva maradt a szám mikor meg láttam azt a sok embert. Találtunk nagy nehezen egy parkoló helyet egy étteremnél. Olyan gyorsan szálltam ki a kocsiból mint akit ágyúból lőttek ki. Mindenki engem nézett mikor be léptem az éterembe. Kicsit meg dermedtem. Nikki hátulról meg érintette a hátam. Már nem voltam meg dermedve. Kerestünk egy üres asztalt,találtunk is leghátul szinte. Miközben mentünk hallottam,hogy mit sugdolóznak az emberek."Ez a lány nem Daniel  Kelley barátnője?" "Nem! Ő a volt barátnője!" Ettől nagyon kellemetlenül éreztem magam.

-Ne figyelj rajuk.-mondja Nikki. Bal oldalra húztam a szám. Próbáltam mosolyogni de nem bírtam. Le ültünk az asztalhoz és meg rendeltük a reggelinket. Ez a két sugdolózó nő ellenére  éreztem,hogy ma jó napom lesz. Nem foglalkoztam velük.