14.rész

 Kicsit meg döbbentem,hogy Nikki terhes. Örültem ennek meg minden de egyből anya jutott eszembe. Igaz ha élne és apával már nem lennének együtt akkor is örülne ennek a hírnek. Kevés időt tudtam el tölteni anyával,csak 10 évet de arra emlékszem,hogy mindig vidám volt. Soha nem láttam őt szomorkodni vagy apuval veszekedni. De a rák őt is el vitte. Még az utolsó perceiben fogtam a kezét és a szememből potyogtak a könnyek. Aztán a gép sípolni kezdett én meg bőgni. Tudtam,hogy anya meg halt! Rá tettem a fejem a hasára és bőgtem.. Ez minden nap eszembe jut. Szóval csak ennyit mondtam apáméknak.

-Klassz. Gratulálok.-az arcuk el komorodott. Szerintem nem erre a válaszra vártak.

 
    Én folytattam tovább a vacsorám. Még világos volt mikor be fejeztük az evést. Így ki mentem a kertbe,le ültem a hinta ágyba és néztem a felhőket. Láttam virág és szmájli  alakú felhőt. Aztán mintha Danielt láttam volna mint felhő. Pislogtam kettőt és gyorsan fel ültem. Fogtam magam és be mentem a házba egyenesen fel a szobámba. Láttam a telefonomon,hogy Kendall hívott nem is egyszer.. Vissza hívtam Kendallt és fel vette. Nagyon örültem annak. Elmondtam neki,hogy milyen Olaszország meg,hogy majd viszek neki valami szépet de még én se tudtam,hogy mit. Aztán ő is elmondta,hogy járt Danielnél és,hogy mit mondott neki.A szívem jobban kezdett dobogni mikor mondta Kendall,hogy Daniel azt mondta "Sajnálom" Elmosolyodtam ezen még kicsit el is pirultam. Fel akartam őt hívni hallani akartam a hangját. De  Kaliforniába késő este volt. Nem is Értettem,hogy Kendall miért van fent ilyenkor. Rá kérdeztem de csak annyit felelt a BÁTYÁM. Itt mindent értetem..

-Na menny aludni.-mondom

-Jó. De jó volt veled beszélni végre. Jó éjt.-mondja Kendall

-Jó éjt.-mondom. Le tettük a telefont. Már kezdett sötétedni. Le vettem egy könyvet a polcról és elkezdtem olvasni. "Spirit Bliss;A Múlt Árnyai" című könyvet kezdtem el olvasni. Csak olvastam és olvastam. Egyszer csak minden el sötétült és be aludtam.
  A rémálmomból riadtam fel. Gyorsan fel ültem az ágyra és bele túrtam a hajamba. A szemeim könnyesek voltak. Az álmomba sírtam,de olyan volt mint ha a való életben sírtam volna csak én nem tudtam volna erről. Meg töröltem a szemeim,kezembe kaptam a pizsim és gyors léptekkel meg indultam a fürdő felé. Majd nem fel löktem Nikkit annyira gyorsan mentem. Aztán be csaptam a fürdő szoba ajtót mögöttem. Megengedtem a fürdő vizet. Valaki kopogni kezdet az ajtón.

-Gyere.-mondom. Nikki volt az.

-Minden rendben?-kérdezi

-Igen,persze.-vágtam rá

-Miért siettél ennyire?

-Bocsi,hogy majd nem fel löktelek. Csak rossz álmom volt és...-szipogtam

-Te sírsz? Mi volt az a rossz álom?-kérdezi Nikki. Közben le ültünk a földre.

-Semmi..-törölgetem a szemem.-Hagyjuk inkább.

-Hát jó.. De akkor holnap be jössz velem Milánóba vásárolgatni. Tudod olyan csajos napot tartunk majd holnap-mondja Nikki. El kezdtem bólogatni. Nikki fel állt és ki ment. Be csuktam az ajtót és vettem egy jó fürdőt.

~Másnap~

Másnap reggel a madarak csicsergésére ébredtem fel. Szép Csütörtöknek ígérkezik. Ki keltem az ágyból és kócos fejel mentem le. Nikki már fel volt öltözve. Nem nagyon tudod meg ülni a seggén. Össze vissza mászkált.

-Na végre,hogy fel ébredtél. Öltözz át és majd Milánóban be kapunk valamit.-tiszta komás voltam még de Nikki mát sürgetett. Szép lassan hátat fordítottam neki és felmentem a szobámba. Azt se tudtam,hogy mit vegyek fel. A divatvárosába megyek. Mondjuk azt se tudtam,hogy hány óra van. Kinyitottam a szekrényem és ki vettem belőle egy kék rövid farmernadrágot meg egy piros tapadós pólót. Gyorsan fel vettem őket. Meg fésülködtem. Nem volt kedvem ki sminkelni magam "nagyon" így csak szempillaspirált raktam magamra. Már rohantam is lesz. Nikki nagyon izgatott volt már.
Be szálltunk a világoskék Audijába és Milánó felé vettük utunkat.

-Éhes vagyok.-jelentem ki

-Shophia ne aggódj majd Milánóba reggelizünk.

-De miért nem reggelihetem otthon? Hová siettünk ennyire?

-Mert Milánóba annyi szép éterem van. Meg már nagyon akartam veled egy csajos napot,hogy jobban meg ismerjelek.-csak mosolyogtam mint valami idióta. Nem tudtam,hogy erre most mit mondjak. Nem olyan rég ismertem meg apám barátnőjét..
Olyan 2 óra alatt be értünk a dívatvárosába. Ide vezető úton csak egy szer álltunk meg.  Annyi ember van itt Milánóban. Tátva maradt a szám mikor meg láttam azt a sok embert. Találtunk nagy nehezen egy parkoló helyet egy étteremnél. Olyan gyorsan szálltam ki a kocsiból mint akit ágyúból lőttek ki. Mindenki engem nézett mikor be léptem az éterembe. Kicsit meg dermedtem. Nikki hátulról meg érintette a hátam. Már nem voltam meg dermedve. Kerestünk egy üres asztalt,találtunk is leghátul szinte. Miközben mentünk hallottam,hogy mit sugdolóznak az emberek."Ez a lány nem Daniel  Kelley barátnője?" "Nem! Ő a volt barátnője!" Ettől nagyon kellemetlenül éreztem magam.

-Ne figyelj rajuk.-mondja Nikki. Bal oldalra húztam a szám. Próbáltam mosolyogni de nem bírtam. Le ültünk az asztalhoz és meg rendeltük a reggelinket. Ez a két sugdolózó nő ellenére  éreztem,hogy ma jó napom lesz. Nem foglalkoztam velük.