13.rész

++++Shophia szemszöge++++

    Már egy hete,hogy Olasz országba vagyunk. Teljesen el vagyok ájulva,hogy milyen szép és,hogy milyen kedves emberek vannak. Nagyon sok szőlős kertet láttam. Itt az augusztus olyan mint ha álmodnék. Minden hol virág árusok,meg bicikliző emberek.  Nálunk Kaliforniába minden hol csak autókat lehet lehet látni meg szemetet az utcán. Itt se szemét se autó. 

 Apumék haza nagyon szép. Sárga a külseje,két emeletes és vagy három fürdő szoba van benne. Mikor reggelente fel kelek az arcomba süt a nap. De hát apuék el adták ezt a hazát,hogy vissza jöhessen hozzám. Két hónap múlva már Kaliforniába leszek. Csak röpke kilenc óra az eltérés Kalifornia és Olaszország közt. 

 Ma úgy döntöttem,hogy be megyek Rómába körül nézni.Apumék L'aquilaban laknak. Nincs olyan messze Rómától. Felvettem egy kék szoknyát meg egy fehér virágos felsőt,meg egy türkisz kék félcipőt. Egy taxival mentem mentem be Romába. A taxis nagyjából tudod angolul. Vettem egy térképet és a térkép alapján mentem. Sok ember volt és sok galamb. Láttam szép szökőkutakat és szobrokat. Vettem egy eldobható fényképezőt,hogy mindent meg örökítsek és meg mutassam a nagyiéknak. Aztán be ültem egy kávézóba. Rendeltem egy kávét meg egy sütit,közben a képeket nézegettem amiket eddig csináltam.

-Szia,bocsi tudsz angolul?-jön oda hozzám egy barna hajú srác

-Szia. Igen.-felelem

-Végre valaki.-ül le velem szembe.-Ugye nem foglalt ez a hej?

-Nem.-mondom.Közben oda jött a pincér és meg kérdezte,hogy mit kér a fiú. Ő csak simán egy kapucsínót kért.

-Hová valósí vagy? Vagy itt laksz?-kérdezi

-Nem. Kaliforniában élek te?

-Én Miamiban élek. Éppen nyaraláson vagyok. Te is nyaralsz?

-Hát..Mondhatjuk annak is. Apám és barátnője lakik/lakot itt. Éppen költöznek. Én meg el jöttem velük.-a fiú egy percig nézett engem.Közben meg ki hozták a kapucsínóját.

-Ám hogy hívnak?-kérdezem

-Tyler Pieterse. Téged?

-Shophia Jenner.

-Szép név a Shophia. Van kedved még jobban körül nézni Rómában?

-Persze.-bólintottam. Ki fizettük a pincérnek a kávét a kapucsínót meg a sütit. Elindultunk a Vatikán felé. Mindig is látni akartam a Pápát de sajna ez most nem jött össze. Mindent meg örökítettem amit csak láttam. 

-Ám neked van barátod?-kérdezi Tyler. Erre a kérdésre nem válaszoltam egyből. Igazából nem tudtam,hogy mit mondjak. De aztán ki csúszót a számon a válasz. 

- Nincs.-feleltem. Tyler ezen el mosolyodót.

-Nekem menni kéne haza.-mondtam és elindultam,hogy fogjak egy taxit.

-Várj! Ugye most nem azért mész el mert fel tetem ezt a kérdést?-jön utánam Tyler

-Nem..

-Nekem van barátnőm. Szóval nyugi nem fogok rád hajtani.-mondja. Erre nem mondtam semmit.

-Meg látom rajtad,hogy még nem felejteted el a volt barátod.

-Honnan veszed,hogy volt barátom?-meg állok és nézek bele Tyler szemébe

-Mert olyan furán néztél ki mikor meg kérdeztem,hogy "Van barátod?" És nem is egyből válaszoltál rá.

-Jó igen.. Még nem felejtetem el a volt barátom! De bocsi most már tényleg mennem kel.-meg láttam egy taxit és el kezdtem futni felé. Éppen szabad volt így be ültem és mondtam,hogy hová vigyen. Tyler ott maradt a sok turista közt. Én meg úton voltam L'aqulia felé.

 Még világos mikor "haza" értem. Nikki éppen főzőt,apu meg pakolta egy helyre a fotóalbumokat. Be mentem apuhoz.

-Segítsek?-kérdezem

-Nem kell.-kinyitott egy sárga színű albumot és el kezdte lapozgatni.

-Nézd! Itt olyan három éves lehettél.-mutat egy képet amin anyuval vagyok. Kis koromban nagyon rövid hajam volt,mint egy fiúnak olyan hajam volt. Aztán mutatott egy családi fotót amin mind a hárman rajta voltunk. Régen,kis koromban minden olyan mese szerűnek tűnt,addig amíg anya meg nem halt. Utána minden össze tört,szerte foszlót minden. De utána mikor találkoztam Marioval akkor megint minden csodásan szép volt Az első csókom Mariotól volt. A szakításnál minden olyan volt megint mint mikor anyu meg halt. Aztán találkoztam Daniellel és megint értelmet nyert minden. A reggelek az éjszakák,a szivárvány meg minden. Véget ért megint valami jó. És most az egyetlen jó dolog ami történhetett velem az,hogy Olaszországban vagyok és próbálok ki kapcsolódni két hónapra.

-Nikki neked van gyereked?-kérdezem,miközben a baba kori képeimet nézegetem.

-Nincs.-vágja rá

-De gyertek enni. 

-Még világos van. Nálunk ilyenkor még nem szoktunk vacsorázni.-mondom

-Tudom. De itt már ilyenkor az emberek vacsoráznak.-mi apával be mentünk az ebédlőbe és le ültünk az asztalhoz. Nikki spagettit csinált. 

-Ám ti szeretnétek közös gyereket?-kérdezem.Apa és Nikki egy másra néztek és el mosolyodtak.

- Ezzel még várni akartunk de hát ideje meg tudnod. Nikki terhes.-közli velem apa. Ők meg fogták egymás kezét én meg csak néztem kerek szemel.