7.rész

++++Daniel szemszöge++++

Shophia felment a szobámba én meg oda mentem anyámhoz.

-Most ez muszáj volt? Szegény Shophiat sikerült meg siratnod és még ki is derül,hogy nem apa az igazi szerelmed...!!-mondom kiabálva

-Ne kiabálj velem fiam!

-De jogosan kiabál veled!-áll fel Lilly.-Ez mind a te hibád! Mit ártót neked a lány?-szorítja meg Lilly anya kezét. Szúrós tekintettel néztek egymásra.

- Lilly enged el.-meg fogtam az alkarját óvatosan és a szemébe néztem. Aztán elengedte anya kezét. De látszott arcán a düh. Dühös volt anyára mert nem apa az igazi szerelme. Lilly nagyon szerette apát. 

-Daniel hagyjál.-mondja Lilly majd meg lök. Pont akkor lépet be apa.

-Mi folyik itt? Lilly miért lökdösöd a testvéred?-apa még a kabátját se tudta le venni se a cipőjét. 

-Minden anya hibája! 

-Lilly fejezd be.-mondom neki. Anya csak némán állt még apának se köszönt.

-Nem Daniel! Apának tudnia kell az igazat,hogy anyának nem ő az igazi. Nem szereti úgy!

-Kislányom ezt most fejezd be!-anya oda ment Lillyhez és adott neki egy pofont. Lilly rá nézet anyára,a szeiből könnyek folytak.Oda mentem hozzá ő meg meglökött és fel ment az emeletre.

-Ez igaz amit Lilly mondot?-ment oda apa anyához.-Te azt mondtad nekem,hogy én vagyok neked az igazi..-csöndben fel mentem a szobámba és hagytam őket beszélgetni. Ők nem csöndesen beszélgetek ha nem kiabáltak. 

-Shophia?-suttogom

-Mi az?-kérdezi sírva. Még felém se fordult csak a hátát láttam. Oda bújtam  mellé de még akkor se nézet rám.

-Néz rám. Kérlek.-mondom neki

-Minek?

-Mert szeretném látni az arcod a szemed.-láttam,hogy ezen el mosolyodott és meg fordult. A szeme piros volt az arcán meg folytak le a könny cseppek. Nekem így is tetszett.

-Tessék láthatod a csúnya arcom.-mondja

-Nem csúnya. Sajnálom ezt az egészet.-mondom és meg csókolom.

-Inkább hadjuk.-rá teszi a fejét a mellkasomra. Még sírt de már nem nagyon. Közben apa is be jött a szobába.

-Sziasztok.-köszön be. Intetem neki. Shophia fel ült meg törölte a szemeit és ő is intett neki.

-Itt van két jegy egy holnaputáni koncertre. Ezt nektek hoztam. Mennyetek el rá.-és bele nyomja a kezembe a két jegyet.-Na most megyek Lillyhez és meg nézem őt is.-mondja apa

-Várj!-megyek ki utána addig oda adtam a jegyeket Shophianak.

-Mondjad.-mondja apa

-Most anyával össze vesztetek?-kérdezem halkan

-Ezt a témát hadjuk. Ez a kettőnk dolga.-mondja és be megy Lillyhez. Én meg vissza mentem Shophiahoz.

-Na el megyünk erre a koncerte?-kérdezem

-Hát..Muszály?-kérdezi Shophia

-Miért nem akarsz erre el menni?-kérdezem

-El olvastad kinek a koncertje?

-Igen. Peyton Holtnak. Nem szereted?

-Vele csalt Mario!-mondja  hangosan

-Bocsi nem tudtam. Sajnálom.-mondom 

-Semmi.. De apud aranyos volt,hogy adót nekünk két jegyet. El menyünk?-kérdezi

-Ha neked nem baj.-mondom és meg csókolom.

-Nem.. Már úgyis téged szeretlek. Az a múlt. 

-Az az.-mondom

-Haza viszel?-kérdezi 

-Nem akarsz itt aludni?-kérdezem. Belül nagyon reménykedtem,hogy itt alszik nálam.

-Holnap talizok Kendallal meg muszály beszélnem a nagyival is. Ha szomorú vagyok ő mindig fel vidít.-mondta szomorú hangon

-Ne mert én nem?-kérdezem 

-Hát. Nem is tudom.-néz végig rajtam mosolyogva

-Mit szeretnél?-kérdezem egy apró huncut mosollyal az arcomon

-Hogy haza vigyél. Kérlek.

-Na jó.-mondom. Mind ketten fel álltunk és elindultunk ki felé. Persze,hogy kézen fogva mentünk. Szerencsére nem találkoztunk anyámmal... Haza vitten Shophiat. A házuk előtt állt egy kék autó. Mind ketten egy másra néztünk. Látszott Shophian,hogy ő se tudja ki-é az autó. Ő kiszállt én meg mentem haza...