9.rész

~Másnap~

El jött ez a nap is..Ma annak  a lotyónak a koncertjére megyünk Daniellel. Mikor fel keltem Kendall még aludt így halkan,lábujjhegyen mentem ki a szobából. A konyha üres volt és a nappali is. A konyha asztalon volt egy cetli. "Lányok el mentem piacra,George meg halászni ment megint.Puszi nagyi" Ez volt a cetlire írva. Csak álltam és bámultam az konyhát. Egy szer csak kopogtattak az ajtón. Ott hagytam a konyhát és elindultam az ajtó felé. Daniel volt az. A kezében három kávéval.

-Jó Reggelt.-mondja Daniel

-Neked is.-mosolygok rá. Ő közelebb hajol hozzám,meg akar csókolni.
-Ne.-mondom

-Miért?-kérdezi meg döbbenten

-Mert még nem mostam fogat.-őt ez nem érdekelte és csak azért is meg csókolt. A csókba bele mosolyogtam és majd nem kivertem a kezéből a kávékat.

-Egyedül vagytok?-kérdezi,majd bejeb jön

-Igen..-be mentünk a konyhába

-Kendall még alszik?

-Jah. Igazából meg kínálnálak valamivel de mind látod nincs semmilyen reggelim.

-Nem baj. El viszlek titeket reggelizni.

-Jaj nem kell.-közelebb lépek hozzá és bele nézek abba a csodás kék szemébe. Ő rá teszi a derekamra a kezét én meg a vállára a kezem.

-De.-majd megint meg csókol. Igazából ez ilyen gyerek puszi volt. Olyan egy másodpercet volt a számon az ő szája.

-Megyek felébresztem Kendallt.-mondom és elindulok fel felé. Kendall még nagyban aludt én meg rá ugrottam és azt kiabáltam,hogy "jó reggelt."

-Mi a francot csinálsz?-kérdezi Kendall. A fejére tette a párnát,ezzel utalt arra,hogy hagyjam őt aludni.

-Felébresztelek. Daniel el visz minket reggelizni.-mondom és le szállok Kendallről.

-Nagyon jó.-mondja Kendall és a hátát mutatja nekem.

-Kendall légy szíves kelj föl. Ez nagyon aranyos tőle. Nem örülsz,hogy csak kedveskedni próbál?

-De..Csak ti úgyis enyelegni fogtok egész végig..-mondja flegmán

-Nem. Megígérem. Na kelj fel és öltözz.  Oda lent vár.-Kendall nagy nehezen de fel öltözött.Nem értem mi baja van Daniellel,mert eddig semmi baja nem volt vele..Az át öltözés néma csöndbe zajlott..Mikor el készültünk mind ketten le mentünk Danielhez.

-Szia Kendall.-köszön Daniel

-Hello. Oh kávé.-mondja Kendall,majd el veszi az egyiket.
-Megyünk vagy mi lesz?-kérdezi és bele szürcsöl a kávéjába. Daniel rám nézett.

-Semmi.-súgtam oda neki. Daniel egy kávézóba vitt minket. Mind hárman rántottát ettünk. Kendall nem szolt semmit. Komolyan nem tudom,hogy mi baja van..

-Kértek még valamit?-kérdezi Daniel

-Nem.-mondom

-Jaj komolyan pénzes pasid van és nem kérsz semmit?! Jaj Shophie örülnél neki,hogy ilyen pasid van. Komolyan szerinted egy ilyen pasi szoba állna veled?! Szerintem részeg volt mikor ti meg ismerkedtetek...-mondja Kendall szemforgatva

-Kendall neked mi a jó isten bajod van?-állok fel az asztaltól dühösen

-Semmi..Csak..Áh hagyjál!-Kendall rám öntötte a kávéját majd ki ment a kávézóból. Mindenki engem nézett és sutyorogtak.

-Mit kel nézni? Ha?-mondom dühösen majd én is ki mentem a kávézóból. Olyan dühös voltam. És azt se tudom,hogy mi baja van Kendallnak. Daniel ki jött utánam.

-Ez mi volt?-kérdezte

-Nem Tudom!

-Jó nyugi! Ne rám legyél dühös.

-Bocsika.De olyan mérges vagyok..Haza viszel? Kérlek.

-Persze.-kinyitotta nekem a kocsiajtót aztán ő is be ült és elindultunk felém. Egész úton csak néztem ki a kocsiablakból.

-Akarod,hogy el menjünk a koncertre?-kérdezi Daniel.

-Ja.-vonom meg a vállam

-Majd csöngetek ha itt vagyok jó?

-Jó.-mondom. Ki szálltam a kocsiból és elindultam be felé. A nagyi már otthon volt. Éppen főzte a kedvencemet. Már az illatáról tudtam,hogy paradicsom leves az. Próbáltam gyorsan fel menni az emeletre,hogy ne lássa,hogy tiszta kávé vagyok. De nem sikerült..

-Szia kincsem. Te meg miért vagy tiszta kávé?-kérdezi döbbenten

-Semmi..Hosszú..Most megyek át öltözni meg készülni a koncertre.-és már futottam fel a lépcsőn

-De a kedvencedet főztem, paradicsom levest.

-Majd eszek.-mondom a lépcső tetejéről. Siettem be a szobámba. Gyorsan le kaptam magamról a ruháimat kerestem egy törölközött és elmentem zuhanyozni. Vagy fél óráig bent álltam a zuhany alatt. Gondolkoztam Kendallan.. Mikor ki szálltam a zuhany alól magamra tekertem a törölközöm és úgy mentem le kajálni.A nagyi csak nézett. Még sose látta,hogy én törölközőbe vagyok a konyhába és eszek. Érdeklődött,hogy miért voltam tiszta kávé. Csak annyit mondtam neki,hogy meg pótlódtam és  magamra öntöttem. Nem akartam el mondani az igazságot. Kaja után fel mentem és ruhát kerestem a koncertre. Egy piros has pólót vettem fel meg egy szakadt farmert meg a fekete torna cipőm amit már rongyig hordtam. Aztán ki húztam a szemem meg szempilla spirált is tettem magamra.
Gyorsan el telt az idő. Már itt is volt Daniel. Rajta egy egyszerű kék farmer volt meg egy "Adidas" fel iratú fekete póló. El köszöntem mindenkitől és már indultunk is a koncertre. Görcsben állt a gyomrom. Volt is kedvem menni a koncertre meg nem is. A koncert egy stadionban volt. A stadion teteje nyitott volt. Mikor mi oda értünk már zajlott a koncert. A stadiont kék és fehér világítás vette körül. Daniel keresett egy helyet ahová le parkolt,aztán be mentünk. Sok rajongója volt ennek a csajnak. Mindenki ugrált meg visítozott. Peytont fehér lámpák világították meg. Próbáltuk magunkat át tuszkolni a tömegen,hogy egy kicsit közelebb legyünk a színpadhoz,mivel Daniel nővére nagy rajongója Peytonak és akart vinni Daniel Lillynek egy autogramot.Egy más kezét fogtuk,hogy ne,hogy el veszítsük egy mást. Miközben mentünk egy re közelebb a színpadhoz szembe jött velünk Mario. Akkor úgy éreztem,hogy le áll a szívem.

-Shophia.-mondja Mario. Én nem tudtam meg szólalni. Daniel meg csak nézett rám.

-Hello én Shophie barátja vagyok Daniel.-nyújtja a kezét Marionak

-Én meg Mario,Shophie VOLT barátja.-kezet fogtak mind ketten. Látszót az arcukon az undor.

-Akkor a te barátnőd Peyton nem?-kérdezi Daniel

-Igen. Láttom Shophie már mesélt.-mondja mosollyal az arcán Mario

-Be tudnál juttatni a színfalak mögé?  A nővérem nagy rajongója Peytonnak és szeretnék neki vinni egy autogramot.

-Persze. Ott úgy se kiabálni,hogy hajuk egy mást.-Daniel bólintott. Elindultunk Mario után. Én még mindig nem szóltam semmit. Peyton öltözője elégé csicsás volt. Minden hol virágok még a fal is rózsaszín volt..Meg volt neki csokis epre. ÚRISTEN.  Ez egy elkényeztetett ribanc. Mario mondta,hogy üljünk le a kanapéra ami bent volt az öltözőbe. Még a kanapé is rózsaszín volt.

-Mindjárt lesz egy szünet és akkor ad autogramot.-ültem a kanapén mint valami nem tudom és fogtam a kezét Danielnek.

-És hogy vagy Shophia?-és pont belépet a "sztár"

-Ők meg kicsodák?-kérdi Peyton és rá mosolyog Danielre

-A lány Shophia a volt barátnőm a srác meg Daniel Shophia barátja és Daniel egy autogramot szeretne kérni a nővérének.

-Tényleg te vagy az a helyes színész.-mondja Peyton majd kinyit egy üveg vizet

-Kérhetek autogramot?-kérdezi Daniel

-Persze.-mondja Peyton. Rá tette a kezét Daniel vállára és folyton csak a szemébe nézett.
-Kinek címezhetem?

-Lillynek.

-Lillynek szeretettel Peyton Holt.-olyan kecsesen írta alá. Aztán át nyújtotta neki azt a fotót magáról amit alá írt.
-Na és hogy vagy Daniel?-kérdezi Peyton.Ezt úgy kérdezte mint ha rá akarna mozdulni. Bennem fel ment a pumpa.

-Na ide figyelj aranyom.. Mariot már el vetted tőlem de Danielt nem fogod! Ő az enyém azt jól vésd az eszedbe! Te egy kis ribanc vagy és igazából az is maradt!-mondom a szemébe.Ezt kő komolyan gondoltam.Meg fogtam Daniel kezét és kivezettem az öltözőből.Csak nem fogom,hagyni,hogy rá mozduljon ez a kis picsa.

 

8.rész

 ++++Shophia szemszöge++++

Mikor be léptem a házba néma csend volt. Kicsit meg ijedtem,hogy miért van ilyen nagy csend meg,hogy miért áll az az autó a házunk előtt. Még a cipőmet se vettem le csak el indultam a konyha felé. Be érve a konyhába mindenki engem nézet. Szerintem a Nirvanas felsőmet nézték. De én először apát pillantottam  meg. Ennyi év után most mit keres itt?! Mit akar?! Csak ezek jártak a fejembe.

-Szia Shophia.-köszön nekem. Fel állt majd elindult felém.

-Állj!-mondom majd hátralépek egyet.

-Tudom,hogy régen el mentem és nem hívtalak nem írtam még egy levelet se és ezt sajnálom,de csak az apád vagyok.-mondja. Én csak meg vontam a vállam. 

-Nem vagy az apám!Ha az is lennél akkor nem hagytál el volna 10 éves koromba! -mondom dühösen majd fel rohanok a szobámba. Becsaptam az ajtót és fel hívtam Kendallt. 

-Gyere át most!-mondom neki

-Mi a baj?-kérdezi

-Gyere át és meg tudod.-azzal ki nyomtam a telefont dühömben. Le dobtam a telefonom az ágyra és át vettem a pólóm. Kopogtak az ajtómon.

-Be jöhetek?-kérdezi az apám

-Nem!-ezzel az egy szerű válasszal utaltam arra,hogy mennyen innen. De ő persze,hogy be jött.

-Süket vagy?-kérdezem flegmán

-Shophie tudom,hogy haragszol és minden jogod meg van hozzá de azért jöttem mert helyre szeretném hozni a dolgokat és vissza költözni ide.-ezt még ugye ő se gondolta komolyan..

-Azt szeretném ha el jönnél vacsorázni velem és a barátnőmmel.-mikor meg halottam a barátnő szót azt hittem hülyét kapok.

-Mi van?! Neked van barátnőd?-kérdezem döbbenten

-Igen.

-Gratulálok...Ennyit jelent neked anya..

-Már 7 éve,hogy meg halt anyád. Túl kell ezen lépni. Én azt tettem.

-Látom..!!-mondom szem forgatva

-Akkor el jössz velünk vacsorázni?Kérlek.

-Oh ma nem jó mert Kendallal leszek,holnap se jó mert akkor meg Daniellel megyek egy koncertre..

-Holnap után?-kérdezi. Látom nagyon   szeretné azt a vacsorát..

-Jó..-mondom. Még dühös vagyok rá,de tényleg látszik rajta mennyire szeretné azt a vacsorát. 

-Akkor majd érted jövünk.-mondja.Közben Kendall is meg érkezett. A nagyi be engedte ő meg már sietett fel a szobámba. 

-Oh..Hogy ő a baj.-mondja Kendall.Apa ki sétált a szobámból.

-Csókolom.-mondja Kendall

-Szia.-azzal apa le ment a nagyiékhoz.

-Ő mit keres itt?-kérdezi Kendall

-Vissza jött,hogy "jó" apa legyen...-mondom.-Meg el hívott vacsorázni a barátnőjével..

-Van barátnője?-Kérdezi Kendall kerek szemekkel

-Igen..

-És el mész velük?

-Igen..De csak azért mert láttam rajta,hogy ő nagyon szeretné ezt a vacsorát.-erre már Kendall nem mondott semmit. Elővette a púderét a táskájából és be púderezte az orrát. Én csak néztem rá.

-Mi az?-kérdezi és el teszi a táskájába a púderét

-Semmi..

-Ki-é ez a Nirvanas felső?-kérdezi

-Daniel-é.-mondom mosolyogva

-Ti le feküdtetek?-kérdezi mosolyogva

-Nem.-mondom

-Akkor meg?

-Hosszú story..-meg fogtam a Nirvanas pólót és szépen össze hajtogattam

-Van időm,na mesélj.-mondja Kendall. Így el mondtam neki mindent ami náluk történt. Kendall csak röhögőt mikor mondtam,hogy Daniel nővére le öntött narancs lével. Amikor meg el mondtam,hogy az anyja milyen meg mit csinált el hordta mindennek. Annak meg nem örült,hogy annak a kurvának a koncertjére megyünk. De csak abban tudok reménykedni,hogy nem lesz ott Mario..    

7.rész

++++Daniel szemszöge++++

Shophia felment a szobámba én meg oda mentem anyámhoz.

-Most ez muszáj volt? Szegény Shophiat sikerült meg siratnod és még ki is derül,hogy nem apa az igazi szerelmed...!!-mondom kiabálva

-Ne kiabálj velem fiam!

-De jogosan kiabál veled!-áll fel Lilly.-Ez mind a te hibád! Mit ártót neked a lány?-szorítja meg Lilly anya kezét. Szúrós tekintettel néztek egymásra.

- Lilly enged el.-meg fogtam az alkarját óvatosan és a szemébe néztem. Aztán elengedte anya kezét. De látszott arcán a düh. Dühös volt anyára mert nem apa az igazi szerelme. Lilly nagyon szerette apát. 

-Daniel hagyjál.-mondja Lilly majd meg lök. Pont akkor lépet be apa.

-Mi folyik itt? Lilly miért lökdösöd a testvéred?-apa még a kabátját se tudta le venni se a cipőjét. 

-Minden anya hibája! 

-Lilly fejezd be.-mondom neki. Anya csak némán állt még apának se köszönt.

-Nem Daniel! Apának tudnia kell az igazat,hogy anyának nem ő az igazi. Nem szereti úgy!

-Kislányom ezt most fejezd be!-anya oda ment Lillyhez és adott neki egy pofont. Lilly rá nézet anyára,a szeiből könnyek folytak.Oda mentem hozzá ő meg meglökött és fel ment az emeletre.

-Ez igaz amit Lilly mondot?-ment oda apa anyához.-Te azt mondtad nekem,hogy én vagyok neked az igazi..-csöndben fel mentem a szobámba és hagytam őket beszélgetni. Ők nem csöndesen beszélgetek ha nem kiabáltak. 

-Shophia?-suttogom

-Mi az?-kérdezi sírva. Még felém se fordult csak a hátát láttam. Oda bújtam  mellé de még akkor se nézet rám.

-Néz rám. Kérlek.-mondom neki

-Minek?

-Mert szeretném látni az arcod a szemed.-láttam,hogy ezen el mosolyodott és meg fordult. A szeme piros volt az arcán meg folytak le a könny cseppek. Nekem így is tetszett.

-Tessék láthatod a csúnya arcom.-mondja

-Nem csúnya. Sajnálom ezt az egészet.-mondom és meg csókolom.

-Inkább hadjuk.-rá teszi a fejét a mellkasomra. Még sírt de már nem nagyon. Közben apa is be jött a szobába.

-Sziasztok.-köszön be. Intetem neki. Shophia fel ült meg törölte a szemeit és ő is intett neki.

-Itt van két jegy egy holnaputáni koncertre. Ezt nektek hoztam. Mennyetek el rá.-és bele nyomja a kezembe a két jegyet.-Na most megyek Lillyhez és meg nézem őt is.-mondja apa

-Várj!-megyek ki utána addig oda adtam a jegyeket Shophianak.

-Mondjad.-mondja apa

-Most anyával össze vesztetek?-kérdezem halkan

-Ezt a témát hadjuk. Ez a kettőnk dolga.-mondja és be megy Lillyhez. Én meg vissza mentem Shophiahoz.

-Na el megyünk erre a koncerte?-kérdezem

-Hát..Muszály?-kérdezi Shophia

-Miért nem akarsz erre el menni?-kérdezem

-El olvastad kinek a koncertje?

-Igen. Peyton Holtnak. Nem szereted?

-Vele csalt Mario!-mondja  hangosan

-Bocsi nem tudtam. Sajnálom.-mondom 

-Semmi.. De apud aranyos volt,hogy adót nekünk két jegyet. El menyünk?-kérdezi

-Ha neked nem baj.-mondom és meg csókolom.

-Nem.. Már úgyis téged szeretlek. Az a múlt. 

-Az az.-mondom

-Haza viszel?-kérdezi 

-Nem akarsz itt aludni?-kérdezem. Belül nagyon reménykedtem,hogy itt alszik nálam.

-Holnap talizok Kendallal meg muszály beszélnem a nagyival is. Ha szomorú vagyok ő mindig fel vidít.-mondta szomorú hangon

-Ne mert én nem?-kérdezem 

-Hát. Nem is tudom.-néz végig rajtam mosolyogva

-Mit szeretnél?-kérdezem egy apró huncut mosollyal az arcomon

-Hogy haza vigyél. Kérlek.

-Na jó.-mondom. Mind ketten fel álltunk és elindultunk ki felé. Persze,hogy kézen fogva mentünk. Szerencsére nem találkoztunk anyámmal... Haza vitten Shophiat. A házuk előtt állt egy kék autó. Mind ketten egy másra néztünk. Látszott Shophian,hogy ő se tudja ki-é az autó. Ő kiszállt én meg mentem haza...  

6.rész

-Köszönöm.-mondom és el veszek egy csokis sütit

-Üljetek le a kanapéra.-mondja Daniel anyukája. Rá néztem Danielre ő meg csak mosolygót. Oda sétáltunk a kanapéhoz és csöndbe le ültünk. -Kérsz valamit inni?-kérdezi Daniel anyukája tőlem

-Nem. Köszönöm.

-Lilly hoz neki egy pohár narancslevet.-szol ki a konyhába.

-Ki az a Lilly?-kérdezem Danieltől

-Ő a nővérem..

-Nem meséltél Lillyről?-kérdezte Daniel anyukája és derekára teszi a kezeit

-Nem.. Tudod jól miért nem.-mondja Daniel. Én csak ültem őt néma csöndbe. Közben Lilly kihozta a narancslevem.

-Tessék.-nyújtja felém. Meg rándult a karja és az egész narancslé az ölembe volt. Mérges lettem de vettem egy nagy levegőt és inkább nem mondtam semmit. Próbáltam higgadt maradni. Körülöttem az emberek csak néztek. Láttam Daniel anyukáján,hogy mindjárt el röhögi magát..

-Hol a mosdó?-kérdezem

-Bocsánat.-mondja Lilly

-Semmi baj..

-Gyere meg mutatom hol a mosdó.-mondja Daniel. Tiszta narancslé voltam. Főleg a fehér pólómon látszót..A mosdó fent volt az emeleten.-Annyira sajnálom.-mondja Daniel

-Ne sajnáld. Nem te öntöttél le..-közben próbálom valahogy kiszedni a narancslevet

-De tudod a nővérem se direkt öntötte rád. Neki van egy betegsége.

-Oh.. Nem haragszom rá.

-Annyira szeretlek.-mondja Daniel és meg puszilja az arcom.-Várj hozok neked egy pólót.-én csak mosolyogtam.Daniel meg gyorsan át ment a szobájába és hozott nekem egy pólót. Éreztem,hogy az jó nagy lesz rám.-Tessék.-adja kezembe

-Köszi.-nevetem el magam

-Min nevetsz?

-Ez a póló kétszer akóra mint én.-mondom

-Nem baj. Rajtad minden póló jól áll.-mondja.Meg fordultam így háttal álltam Danielnek.   Levetem a narancsleves pólóm. Éreztem két kezet a derekamon.-Fel szeretném venni a pólót.-mondom

-De így jobban tetszel.-mondja Daniel és elkezdi puszilgatni a nyakam.

-Ha így megyek le anyukád szívrohamot fog kapni.-mondom nevetve

-Az meg lehet.-még Daniel is el neveti magát

-Na állj hátrébb.-mondom

-És ha nem?-fordít maga felé és megcsókol. Kezem rá tettem a derekára,az ő keze meg az arcomon volt. Jobban el kezdtünk csókolózni. Daniel levette a pólóját.

-Ne.-szakítom félbe a csókolózást.

-Mi ne?-kérdezi Daniel. Az arcán már nem volt mosoly

-Ne itt és ne most.-mondom és fel veszem a Nirvanas pólóját. Ő is fel veszi a saját pólóját. Nem szól semmit és ki megy a fürdőből. Nem akartam meg bántani.

- Várj.-megyek utána és megcsókolom.-Nem akartalak meg bántani,csak itt van anyukád is mi van ha benyit ránk?-mondom suttogva

-Értem..

-Szeretlek.-mondom és nézek bele a szép kék szemébe. Meg fogta kezem és együtt mentünk le a lépcsőn.

-Csoda,hogy le jöttetek.-mondja Daniel anyukája.Nem mondtunk semmit csak mosolyogtunk.

- Tényleg sajnálom.-jön oda hozzám Lilly

-Semmi baj.-ölelem meg Lillyt. Kanapéval szembe levő asztalan volt egy csomó kép kirakva. Mindegyiken szinte az anyukám volt. Meg dermedtem. Az arcomon könny cseppek voltak. Nem tudtam meg szólalni. Honnan van az a sok kép? Mondom magamba.

-Ismerős a képen látható hölgy?-kérdezi Daniel anyukája

-Honnan vannak ezek?-kérdezem meg döbbenten

-Anya tedd el ezeket!-mondja Daniel

-Nem kis fiam. Nem.

-Honnan vannak ezek?!-kérdezem sírva

-Ismertem anyukádat,és egy senki volt.-közli velem csak így simán

-Ne beszéljen így róla. Maga nem ismerte! Semmit nem tudod róla!-nézek Daniel anyukája szemébe. Mérges voltam. Azt hittem,hogy meg ütöm.

-Legjobb barátnőm volt míg el nevette az igaz szerelmemet. Vagyis a te apukádat.-kiabálja

-Mi?? Nem apa az igazi szerelmed?-kérdezi Daniel és Lilly egy szere.Ez még őket is sokolta

-Nem tehetek róla.-mondom sírva és elindultam az ajtó felé

-Várj!-jön utánam Daniel

-Mi az?-kérdezem sírva. Tiszta piros volt a szemem. A hangom is meg változott.

-Menny fel a szobámba.-mondja Daniel

-Nem!

-Létszíves.-fel mentem a szobájába ő meg vissza ment az anyjához.. Le feküdtem az ágyára és el kezdtem bőgni. Olyan szarul esett ahogy beszélt az anyámról..

5.rész

++++Daniel szemszöge++++

Éreztem,hogy anyám nem fog örülni,hogy nem mondtam,hogy van barátnőm. Nem azért nem  mutattam be nekik mert szégyellem ha nem azért mert anyám teljesen ki akadna,hogy nem Emily az.. De most elmondom  nekik,hogy ki a barátnőm.

-Sziasztok! Meg jöttem.-lépek be a lakásba. Le vettem a cipőm és elindultam a nappali felé. Anyám bent ült a kanapén és nézet valami sorozatot.

-Ki a barátnőd? Miért nem mondtad,hogy van?-kérdezi anyám. Kicsit dühös volt..

-Shophia Jenner a neve.

-Jenner?-kérdezi anya meg lepődve.

-Igen.Miért?-le ültem mellé.

-Az anyja Melissa Jenner?-kérdezi anyám

-Nem tudom. Nem kérdeztem. Csak azt tudom,hogy meg halt mikor Shophia 10 éves volt.-anya fel állt oda ment egy üveg szekrényünkhöz és ki vett belőle egy kis dobozt. A dobozba képek voltak.  Ki vett belőle egy képet. Oda hozta nekem nekem és meg mutatta. A képen egy nő volt bordó hosszú ruhában.

-Ő volt Shophia anyukája.-én csak néztem,hogy most mi van..

-Te ismerted?-kérdezem

-Igen.. Régen legjobb barátnők voltunk de aztán össze vesztünk egy fiún.. Fiam ne járj ezzel a lánnyal ő is biztos olyan mint az anyja.. 

- Miért az anyja milyen volt?

-Pasi éhes.. El vette tőlem az első nagy szerelmem..Hozzá ment férjül.

-Az ő apukája Olasz országba él. Anya én akkor is találkozni fogok ezzel a lánnyal mert a barátnőm és szeretem. Ez minket nem érint,hogy ti össze vesztetek. Ma moziba megyünk.

-Hozd őt ide. Ne mennyetek moziba,ha nem hozd ide. Meg akarom ismerni.-erre nem tudtam nemet mondani,anyáméknak meg kell ismerniük Shophiat most már. Meg anyám addig nem hagyna békén míg nem mutatom be neki.

-Jó.-fel álltam és fel mentem a szobámba. El mentem le tusolni. Egész végig az járt a fejembe,hogy anyám miket fog kérdezni Shophiatól.. Ha már most nem tetszik neki Shophia akkor nem is fog.. Ismerem anyám. Féltem ettől a találkozástól...Fel vettem egy kék inget meg egy fekete farmer nadrágot és el indultam Shophiahoz.

++++Shophia szemszöge++++

Nem tudom,hogy mit vegyek fel. Moziba megyünk és oda nem kel ki öltözni de akkor is. Csak egy színésszel megyek moziba.Aztán végül döntöttem. Egy fehér pólót vettem fel meg egy barna bőrnadrágot és egy fekete fél cipőt. Gyorsan be fontam a hajam meg kerestem egy táskát. A táskám fekete és volt és szegecsek voltak rajta. Találtam benne egy nap szemüveget így azt is fel vettem.

   
Mindjárt 14:00..Fel alá járkáltam a házban,hogy mikor jön már Daniel.És meg szólalt a  csengő. Mondom magamban végre. Rohanok ki nyitni az ajtót.

-Szia.-és ölelem meg Danielt

-Szia. Baj lenne ha ma nem moziba mennénk?-kérdezi

-Öm.. Nem. De akkor hova megyünk?-kérdezem

-Hozzánk. Anyám rakaszkódot,hogy mutassalak be neki.-meg ijedtem.Ostobán vigyorogtam Danielre és csak bólogattam.

-Oksi.-mondom halkan

-Nem baj?-kérdezi

-Nem.. Fel megyek a táskámért gyorsan.-fel futottam. Nagyon nem volt ehhez kedvem. De nem akartam nemet mondani. Bele néztem a tükörbe és vettem egy nagy levegőt.-Menni fog.-mondom.Le mentem és el köszöntem nagyiéktól. Be szálltunk  Daniel autójába. Egész úton néma csendbe ültünk. Mikor meg érkeztünk Daniel meg fogta a kezemet.

-Jól vagy?-kérdezi

-Igen. Csak izgulok.-mondom

-Ne izgulj.-már ott voltunk az ajtó előtt. Kinyitotta és be léptünk. Akkor még jobban kezdet verni a szívem.Meg szorítottam Daniel kezét.

-Sziasztok!-jön elénk Daniel anyukája egy tálca csokis sütivel.

4.rész

Egyszerűen nem jutottam szóhoz. A lépcső tetején álltam meg dermedve. Csak néztem ahogyan áll az ajtóba. Elindultam felé szép lassan. Amikor már majd nem le értem oda rohantam hozzá és meg öleltem. Kezem a nyaka köré fontam. 

-Leszel?-kérdezi

-Leszek.-mondom sírva.

-Miért sírsz?-kérdezi

-Ezek csak öröm könnyek.

-Annak örülök. Beléd szeretem és az a lány csak egy kis kori barátom.

-Ezt ne itt beszéljük meg. Kendall te miért sírsz?-kérdezem mosolyogva.

-Nem sírok,csak valami bele ment a szemembe.-mondja nevetve. De az a nevetés egy síros nevetés volt.-Na én megyek. Ti meg csak beszélgessetek.-mondja Kendall és már ki is ment az ajtón.

-Ad csak ide ezt a szép virágot beteszem egy vázába.-mondja a nagyi. Daniel oda adta neki utána fel mentünk a szobámba. Le ültünk az ágyamra egymással szembe.

-Ki volt az a lány?-kérdezem

-Szép szobád van. Amúgy ő egy kis kori barátom Emily. 3 éves korom óta ismerem. Azóta csak barátság van köztünk semmi más. 

-Sajnálom,hogy úgy kiabáltam a KFC-ben.

-Semmi baj,nem tudhattad,hogy ki ő. Holnap el jössz velem moziba?

-El.

-Akkor holnap hívlak.

-Ne menny. Aludj itt.-fogom meg a kezét.

-Oké.-mindketten abba a ruhába feküdtünk be az ágyba ami ma rajtunk volt.  Háttal feküdtem neki ő meg átkarolt és a kezemet fogta. A feje a nyakamnál volt. Mosolyogva aludtam el.

        Reggel

Reggel úgy ébredtem,hogy Daniel nincs mellettem. Rá néztem a delfines ébresztő órámra és már kilenc óra volt. Ki pattantam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt.

-Jó Reggelt Csipkerózsika.-mondja Daniel és adót egy puszit.

-Neked is. Te meg mit csinálsz?

-Reggelit. Miért minek látszik?-le ültem az asztalhoz és csak néztem. Közben papa is le jött.

-Jó Reggelt gyerekek.-adod egy puszit a fejemre.

-Neked is-mondom.-Ti még nem is találkoztatok.

-De, már igen.-mondja a papa

-Mikor?-kérdezem fel vont szemöldökkel.

-Ma reggel. Már régóta itt van. Csak egy kávét jöttem csinálni.

-Nem reggelizel velünk?-kérdezem

-Nem. Reggelizettek csak kettesbe.-rá mosolyogtam a papára. Elég hamar meg csinálta a kávét. Aztán Daniel meg meg csinálta a reggelit. Palacsintát csinált ami kicsit fekete lett.

-Bocsi,hogy fekete a palacsinta.

-Nem baj.

-Amúgy tök jó fej nagy szüleid vannak.-mondja

-Tudom. Már nagyival is beszéltél?

-Igen. Régóta itt vagyok a konyhába.Sokszor elbasztam a palacsintát.-mondja nevetve.

- Béna vagy. A palacsintát,hogy lehet el baszni?-nem bírtam ki,hogy ne röhögjem el magam.

-Úgy ahogy én.-meg szólalt Daniel telefonja.-Bocsi ezt fel kell vennem az anyám.-úgy mondja mintha nem örülne neki.-Mi az anya?

-Hol vagy? Miért nem aludtál otthon?

-A barátnőmnél aludtam.-mikor ezt meg hallottam rá mosolyogtam Danielre.

-Milyen barátnőd? Emily?

-Nem! Őt még nem ismered.

-Akkor mutasd be.

-Jó,most le teszem mert reggelizünk. Puszi.-Daniel letette a telefont. Aztán meg  ettük a reggelit úgy,hogy közben senki nem zavart minket.

-Köszi a reggelit.-mondom

-Szívesen. Most haza megyek. Mert még a mozi előtt le kellene tusolnom meg átöltöznöm is kéne. Majd 14:00-kor itt leszek. Okey?

-Okey.-Daniel meg csókolt aztán haza ment. Én meg mentem mosogatni. 

3.rész

Este alig aludtam valamit. Nem bírtam aludni a boldogságtól. Kendall még aludt én meg nem akartam fel kelteni. Meg néztem a facebookom és tele volt a tegnap este randimmal. Írtak olyanokat,hogy "Ki ez a ribanc?" "Biztos csak Daniel pénze érdekli." Én ezeket kerek szemmel néztem. De volt köztük olyan is hogy, "Nagyon cukik együtt" "Össze illenek." Ezek jól estek. Felkeltetem Kendallt hogy,nézze meg ő is. 

-Mennyi féltékeny ember van!-mondja mérgesen

-Engem nem érdekel. Azt gondolnak amit akarnak. Együtt se vagyunk Danielel.

-És mikor mentek második randira?

-Nem tudom.-írtam egy SMS-t Danielnak hogy, "Jó Reggelt" Aztán le mentünk  Kendallal reggelizni. A nagyi palacsintát csinált nekünk. 

-Valaki telefonja csörög.-mondja a nagyi

-Ez az enyém.-mondom,és már rohanok fel vidáman.-Halló? 

-Gratulálok neked és az új pasidnak.-mondja Götze.Mikor meg halottam a hangját egyből el ment a vidámságom. Előszőr nem tudtam,hogy mit mondjak.

-Csak ezért hívtál?

-Igen.Miért mire számítottál?  

-Semmire...

-Arra talán, hogy majd meg kérlek,hogy szakíts vele? Vagy mi?

-Nem! És amúgy együtt se vagyunk.-és le tettem a telefont. Neki dobtam a párnának és vissza mentem reggelizni. Már nem voltam boldog.Le hajtót fejel mentem be a konyhába.

- Mi a baj?-kérdezi Kendall

-Semmi.. 

-Ki hívott?-kérdezi a nagyi

-Mario.

-Mit akart az a szemét?

-Gratulált nekem és Danielnek. De együtt se vagyunk!-mondom mérgesen

-Nyugi Shophia. Nem kell vele törődni.Mennyünk vásárolni ma. Na benne vagy?-kérdezi Kendall

-Mennyünk.-fel mentünk a szobámba,gyorsan át öltöztünk.Meg néztem a telom,hogy írt-e Daniel de nem.. Gondolom még alszik. El mentünk a közeli plazába.  

Én vettem egy fekete trikót egy rövid kék farmer nadrágot és egy virágos rövid ujjút.

Kendall vet egy Miki egeres pólót,egy virágos egybe ruhát és egy egy kék Vans cipőt. Vásárlás után elmentünk a KFC-be. Az egyik asztalnál meg láttam Danielt egy barna hajú,ázsiai kinézetű lánnyal.

-Áj!-teszem a kezem Kendall elé.

-Mi az?

-Nézd,ott van Daniel egy lánnyal.

-Az meg ki?

-Nem tudom. De nem úgy néz ki mint ha a testvére lenne...

-Menny oda hozzá.Tegnap még veled randizott most meg ezzel?-igaza volt Kendallnak és oda mentem.

-Ez mi? Tegnap velem randiztál,most meg vele?-kiabálom,mérgesen

-Shophia..Ez nem az aminek látszik. Ő nem a barátnőm.

-Persze.. Én meg még azt hittem,hogy lehet köztünk valami..De semmi..-sírva fakadtam.Ki rohantam a KFC-ből. Kendall jött utánam. Ki rohantam a plazából.. 

-Áj Shophia.-rohan utánam Kendall.Megáltam és csak sírtam. Kendall át ölelt és az ő vállán sírtam ki magam. Szép lassan haza mentünk.Én egyből a szobámba mentem. Le feküdtem az ágyra és sírtam. A párnám már tiszta könny volt,de nem érdekelt. Azt hittem,hogy szeret. Kezdtem bele szeretni de felesleges volt.. A szívem megint össze tört. Kendall csinált nekem kaját. De nem voltam éhes.. Nem akartam enni. Kendall le ült az ágyamra próbált engem vigasztalni..

-Gyerekek,gyertek le.-jön be a nagyi a szobámba.

-Minek?-kérdezem sírva

-Ezt látnotok kell.-fel keltem az ágyból,le töröltem a könnyeim. De a szemem tiszta piros volt.  

-Shophia leszel a barátnőm?-Daniel állt az ajtóba egy csokor virággal a kezében.