Éreztem,hogy anyám nem fog örülni,hogy nem mondtam,hogy van barátnőm. Nem azért nem mutattam be nekik mert szégyellem ha nem azért mert anyám teljesen ki akadna,hogy nem Emily az.. De most elmondom nekik,hogy ki a barátnőm.
-Sziasztok! Meg jöttem.-lépek be a lakásba. Le vettem a cipőm és elindultam a nappali felé. Anyám bent ült a kanapén és nézet valami sorozatot.
-Ki a barátnőd? Miért nem mondtad,hogy van?-kérdezi anyám. Kicsit dühös volt..
-Shophia Jenner a neve.
-Jenner?-kérdezi anya meg lepődve.
-Igen.Miért?-le ültem mellé.
-Az anyja Melissa Jenner?-kérdezi anyám
-Nem tudom. Nem kérdeztem. Csak azt tudom,hogy meg halt mikor Shophia 10 éves volt.-anya fel állt oda ment egy üveg szekrényünkhöz és ki vett belőle egy kis dobozt. A dobozba képek voltak. Ki vett belőle egy képet. Oda hozta nekem nekem és meg mutatta. A képen egy nő volt bordó hosszú ruhában.
-Ő volt Shophia anyukája.-én csak néztem,hogy most mi van..
-Te ismerted?-kérdezem
-Igen.. Régen legjobb barátnők voltunk de aztán össze vesztünk egy fiún.. Fiam ne járj ezzel a lánnyal ő is biztos olyan mint az anyja..
- Miért az anyja milyen volt?
-Pasi éhes.. El vette tőlem az első nagy szerelmem..Hozzá ment férjül.
-Az ő apukája Olasz országba él. Anya én akkor is találkozni fogok ezzel a lánnyal mert a barátnőm és szeretem. Ez minket nem érint,hogy ti össze vesztetek. Ma moziba megyünk.
-Hozd őt ide. Ne mennyetek moziba,ha nem hozd ide. Meg akarom ismerni.-erre nem tudtam nemet mondani,anyáméknak meg kell ismerniük Shophiat most már. Meg anyám addig nem hagyna békén míg nem mutatom be neki.
-Jó.-fel álltam és fel mentem a szobámba. El mentem le tusolni. Egész végig az járt a fejembe,hogy anyám miket fog kérdezni Shophiatól.. Ha már most nem tetszik neki Shophia akkor nem is fog.. Ismerem anyám. Féltem ettől a találkozástól...Fel vettem egy kék inget meg egy fekete farmer nadrágot és el indultam Shophiahoz.
++++Shophia szemszöge++++
Nem tudom,hogy mit vegyek fel. Moziba megyünk és oda nem kel ki öltözni de akkor is. Csak egy színésszel megyek moziba.Aztán végül döntöttem. Egy fehér pólót vettem fel meg egy barna bőrnadrágot és egy fekete fél cipőt. Gyorsan be fontam a hajam meg kerestem egy táskát. A táskám fekete és volt és szegecsek voltak rajta. Találtam benne egy nap szemüveget így azt is fel vettem.
Mindjárt 14:00..Fel alá járkáltam a házban,hogy mikor jön már Daniel.És meg szólalt a csengő. Mondom magamban végre. Rohanok ki nyitni az ajtót.
-Szia.-és ölelem meg Danielt
-Szia. Baj lenne ha ma nem moziba mennénk?-kérdezi
-Öm.. Nem. De akkor hova megyünk?-kérdezem
-Hozzánk. Anyám rakaszkódot,hogy mutassalak be neki.-meg ijedtem.Ostobán vigyorogtam Danielre és csak bólogattam.
-Oksi.-mondom halkan
-Nem baj?-kérdezi
-Nem.. Fel megyek a táskámért gyorsan.-fel futottam. Nagyon nem volt ehhez kedvem. De nem akartam nemet mondani. Bele néztem a tükörbe és vettem egy nagy levegőt.-Menni fog.-mondom.Le mentem és el köszöntem nagyiéktól. Be szálltunk Daniel autójába. Egész úton néma csendbe ültünk. Mikor meg érkeztünk Daniel meg fogta a kezemet.
-Jól vagy?-kérdezi
-Igen. Csak izgulok.-mondom
-Ne izgulj.-már ott voltunk az ajtó előtt. Kinyitotta és be léptünk. Akkor még jobban kezdet verni a szívem.Meg szorítottam Daniel kezét.
-Sziasztok!-jön elénk Daniel anyukája egy tálca csokis sütivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése