4.rész

Egyszerűen nem jutottam szóhoz. A lépcső tetején álltam meg dermedve. Csak néztem ahogyan áll az ajtóba. Elindultam felé szép lassan. Amikor már majd nem le értem oda rohantam hozzá és meg öleltem. Kezem a nyaka köré fontam. 

-Leszel?-kérdezi

-Leszek.-mondom sírva.

-Miért sírsz?-kérdezi

-Ezek csak öröm könnyek.

-Annak örülök. Beléd szeretem és az a lány csak egy kis kori barátom.

-Ezt ne itt beszéljük meg. Kendall te miért sírsz?-kérdezem mosolyogva.

-Nem sírok,csak valami bele ment a szemembe.-mondja nevetve. De az a nevetés egy síros nevetés volt.-Na én megyek. Ti meg csak beszélgessetek.-mondja Kendall és már ki is ment az ajtón.

-Ad csak ide ezt a szép virágot beteszem egy vázába.-mondja a nagyi. Daniel oda adta neki utána fel mentünk a szobámba. Le ültünk az ágyamra egymással szembe.

-Ki volt az a lány?-kérdezem

-Szép szobád van. Amúgy ő egy kis kori barátom Emily. 3 éves korom óta ismerem. Azóta csak barátság van köztünk semmi más. 

-Sajnálom,hogy úgy kiabáltam a KFC-ben.

-Semmi baj,nem tudhattad,hogy ki ő. Holnap el jössz velem moziba?

-El.

-Akkor holnap hívlak.

-Ne menny. Aludj itt.-fogom meg a kezét.

-Oké.-mindketten abba a ruhába feküdtünk be az ágyba ami ma rajtunk volt.  Háttal feküdtem neki ő meg átkarolt és a kezemet fogta. A feje a nyakamnál volt. Mosolyogva aludtam el.

        Reggel

Reggel úgy ébredtem,hogy Daniel nincs mellettem. Rá néztem a delfines ébresztő órámra és már kilenc óra volt. Ki pattantam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt.

-Jó Reggelt Csipkerózsika.-mondja Daniel és adót egy puszit.

-Neked is. Te meg mit csinálsz?

-Reggelit. Miért minek látszik?-le ültem az asztalhoz és csak néztem. Közben papa is le jött.

-Jó Reggelt gyerekek.-adod egy puszit a fejemre.

-Neked is-mondom.-Ti még nem is találkoztatok.

-De, már igen.-mondja a papa

-Mikor?-kérdezem fel vont szemöldökkel.

-Ma reggel. Már régóta itt van. Csak egy kávét jöttem csinálni.

-Nem reggelizel velünk?-kérdezem

-Nem. Reggelizettek csak kettesbe.-rá mosolyogtam a papára. Elég hamar meg csinálta a kávét. Aztán Daniel meg meg csinálta a reggelit. Palacsintát csinált ami kicsit fekete lett.

-Bocsi,hogy fekete a palacsinta.

-Nem baj.

-Amúgy tök jó fej nagy szüleid vannak.-mondja

-Tudom. Már nagyival is beszéltél?

-Igen. Régóta itt vagyok a konyhába.Sokszor elbasztam a palacsintát.-mondja nevetve.

- Béna vagy. A palacsintát,hogy lehet el baszni?-nem bírtam ki,hogy ne röhögjem el magam.

-Úgy ahogy én.-meg szólalt Daniel telefonja.-Bocsi ezt fel kell vennem az anyám.-úgy mondja mintha nem örülne neki.-Mi az anya?

-Hol vagy? Miért nem aludtál otthon?

-A barátnőmnél aludtam.-mikor ezt meg hallottam rá mosolyogtam Danielre.

-Milyen barátnőd? Emily?

-Nem! Őt még nem ismered.

-Akkor mutasd be.

-Jó,most le teszem mert reggelizünk. Puszi.-Daniel letette a telefont. Aztán meg  ettük a reggelit úgy,hogy közben senki nem zavart minket.

-Köszi a reggelit.-mondom

-Szívesen. Most haza megyek. Mert még a mozi előtt le kellene tusolnom meg átöltöznöm is kéne. Majd 14:00-kor itt leszek. Okey?

-Okey.-Daniel meg csókolt aztán haza ment. Én meg mentem mosogatni.