1.rész

-Utállak!-ordítom sírva

-Sajnálom,csak tudod már nem úgy szeretlek mint régen..-jön közelebb Mario

-Ne gyere közelebb! Ne is érj hozzám! Én elmegyek!-fel mentem az emeletre és össze pakoltam a cuccaim.

-Sajnálom még egyszer.-mondja Mario

-Viszlát.-egy ajtó csapással búcsúztam el az első nagy szerelmemtől.Nagyiékhoz mentem mert nekem mert csak ők maradtak.

-Sziasztok.-mondom,közben le töröltem az arcomról a könnycseppet.

-Szia,drágaságom.-jön üdvözölni a nagyi és adott két puszit az arcomra.-Te sírtál?-kérdezi

-Igen.-nem bírtam ki,hogy ne kezdjek megint el bőgni.

-Miért kicsim?Na tedd le a cuccod,ülj le a kanapéra és csinálok neked teát.-nagyi olyan kedves,neki bármit elmerek mondani.Fel vittem a cuccom utána egyből mentem le.Valakinek ki kell most öntenem a szívem. Kendallt meg most még nem akarom fel hívni.

-Na itt a teád,a kedvenced.

-Köszönöm nagyi.-mosolyogtam rá,de a szemembe ott volt a könnyek.

-Na miért sírsz?

-Mario megcsalt.-bőgőm el magam.

-Jaj kicsikém,ne sírj. Ez csak egy fiú.Ne sírj olyanért aki ilyet tesz veled.-kaptam egy puszit a nagyitól.

-De nagyi ő volt az első nagy szerelmem.

-Lehet,hogy ő volt de lesz még ne aggódj.De tudhattad volna,hogy ilyenek a fiúk.

-De ez akkor is fáj.

-Tudom kincsem. De majd el felejted. Vagy idővel a részedé válik a fájdalom.-mondja a nagyi

-Köszönöm a teát,most fel megyek a szobámba.-a szobám tele volt közös képekkel. Rossz volt őket látni.Az összeset le szedtem a falról,és az író asztalra tettem.El akartam őket égetni de Kendallal.Fel is hívtam  nem vette fel.Így aztán le dőltem az ágyra és néztem a plafont.Eszembe jutott,hogy van itt a közelbe egy bár.Azon gondolkoztam,hogy el mennyek-e oda vagy nem.De úgy döntöttem,hogy elmegyek és elfelejtem Mariot. Kerestem egy ruhát,le tusoltam,ki sminkeltem magam.Ruhának egy kék ujjatlan felsőt választottam meg egy szürke szoknyát amin virágok voltak,alá meg egy fekete nercharisnyát vettem. Meg még egy piros zoknit meg a kedvenc bakancsom,meg tettem a nyakamba egy fekete sálat.

Le mentem a földszintre és mondtam nagyinak,hogy elmegyek a közeli bárba.A nagyi ragaszkodott hozzá,hogy előtte egyek valamit. 

-Hol a papa?-kérdezem teli szájjal.

-Horgászik.

-Ja.Na kész vagyok mindent meg ettem.Majd jövők szia.-adtam egy puszit mamának.10 perc alatt oda is értem a bárba.Láttam egy szabad helyet a pultnál és oda siettem.Mikor le ültem rá néztem a mellettem ülőre.Izmos karja,barna haja volt,és mikor rám nézet bele néztem a szemébe és láttam,hogy csodás kék szeme van.Olyan ahw volt.

+++Daniel szemszöge+++

Mikor rá néztem arra a lányra aki mellettem ült,szinte szóhoz se jutottam.Nagyon jó stílusa volt,szép barna haja volt.Olyan volt mint egy angyal.

-Szia meg hívhatlak egy italra?-kérdezem

-Nem is ismerlek.

-De néztél engem.

-Nem is.-mondja mosolyogva

-De,láttam.

-Na jó,lehet vagyis igen,néztelek.

-Akkor meg hívhatlak egy italra?

-Igen,köszönöm.

-Két koktél ide.-szolok az egyik csaposnak.-Daniel Kelley vagyok,de szerintem ismersz.

-Én Shophia Jenner,és igen.

-Akkor miért nem kezdtél el kiabálni,hogy itt vagyok?

-Látsz itt valakit,hogy azt kiabálja,hogy itt van "Daniel Kelley"?

-Nem,de már mindenki aki itt van meg szokta,hogy ide járok.Már szinte mindenkivel csináltam közös képet itt.

-Itt a két koktél Daniel.-a koktélok jól néztek ki. Shophia koktélja pirosos narancssárga színű volt,az enyém meg kék és a jégkockák virítottak bene.

-Köszi.-mondja Daniel

-Köszönöm,ez nagyon jól néz ki.Velem is szeretnél közős képet vagy mi?-neveti el magát Shophia

-Hát lehetséges.

-Én nem csinálok veled csak ilyen könnyen képet.

-Randizunk?

-Eddig egy volt focistával  jártam,most meg randira hív egy színész?

-Tényleg egy focistával jártál?-kérdezem meg lepődve.Ezen meg lepődtem de nagyon.

-Igen,egy volt focistával.. De erről nem szeretnék beszélni.

-Oké.Akkor el jössz velem egy randira?

-El,de csak azért mert nem látszol olyannak mint a többi színész.

-Ezt hogy érted?

-Olyannak aki csak azért hív el lányokat,hogy utána le fektesse őket.

-Én pont nem vagyok ilyen.

-Akkor jó.

+++Shophia szemszöge+++

Daniel nagyon aranyos.Még nem felejtetem el Mariot de tovább kel lépnem és élni az életem.

-Most megyek.

-Várj,hol laksz?-kérdezi

-A Brodway 1002-ben.

-Holnap este nyolc?

-Nekem jó.

-Meg ölelhetlek?-tárja szét a karját

-Meg.-fel álltunk mind ketten és meg öleltük egy mást.Persze,hogy mindenki minket nézet.

-Na szia.-köszönöm el és kiléptem az ajtón.Kint sötét volt már de nem féltem.Mikor haza értem mindenki alut. Csendben mentem a szobámba.Le mostam a sminkem és pizsibe bújtam.Láttam,hogy Kendall hívott.Mi előtt el aludtam volna jött egy SMS. Mario írta,de nem néztem meg.El akartam őt felejteni.