13.rész

++++Shophia szemszöge++++

    Már egy hete,hogy Olasz országba vagyunk. Teljesen el vagyok ájulva,hogy milyen szép és,hogy milyen kedves emberek vannak. Nagyon sok szőlős kertet láttam. Itt az augusztus olyan mint ha álmodnék. Minden hol virág árusok,meg bicikliző emberek.  Nálunk Kaliforniába minden hol csak autókat lehet lehet látni meg szemetet az utcán. Itt se szemét se autó. 

 Apumék haza nagyon szép. Sárga a külseje,két emeletes és vagy három fürdő szoba van benne. Mikor reggelente fel kelek az arcomba süt a nap. De hát apuék el adták ezt a hazát,hogy vissza jöhessen hozzám. Két hónap múlva már Kaliforniába leszek. Csak röpke kilenc óra az eltérés Kalifornia és Olaszország közt. 

 Ma úgy döntöttem,hogy be megyek Rómába körül nézni.Apumék L'aquilaban laknak. Nincs olyan messze Rómától. Felvettem egy kék szoknyát meg egy fehér virágos felsőt,meg egy türkisz kék félcipőt. Egy taxival mentem mentem be Romába. A taxis nagyjából tudod angolul. Vettem egy térképet és a térkép alapján mentem. Sok ember volt és sok galamb. Láttam szép szökőkutakat és szobrokat. Vettem egy eldobható fényképezőt,hogy mindent meg örökítsek és meg mutassam a nagyiéknak. Aztán be ültem egy kávézóba. Rendeltem egy kávét meg egy sütit,közben a képeket nézegettem amiket eddig csináltam.

-Szia,bocsi tudsz angolul?-jön oda hozzám egy barna hajú srác

-Szia. Igen.-felelem

-Végre valaki.-ül le velem szembe.-Ugye nem foglalt ez a hej?

-Nem.-mondom.Közben oda jött a pincér és meg kérdezte,hogy mit kér a fiú. Ő csak simán egy kapucsínót kért.

-Hová valósí vagy? Vagy itt laksz?-kérdezi

-Nem. Kaliforniában élek te?

-Én Miamiban élek. Éppen nyaraláson vagyok. Te is nyaralsz?

-Hát..Mondhatjuk annak is. Apám és barátnője lakik/lakot itt. Éppen költöznek. Én meg el jöttem velük.-a fiú egy percig nézett engem.Közben meg ki hozták a kapucsínóját.

-Ám hogy hívnak?-kérdezem

-Tyler Pieterse. Téged?

-Shophia Jenner.

-Szép név a Shophia. Van kedved még jobban körül nézni Rómában?

-Persze.-bólintottam. Ki fizettük a pincérnek a kávét a kapucsínót meg a sütit. Elindultunk a Vatikán felé. Mindig is látni akartam a Pápát de sajna ez most nem jött össze. Mindent meg örökítettem amit csak láttam. 

-Ám neked van barátod?-kérdezi Tyler. Erre a kérdésre nem válaszoltam egyből. Igazából nem tudtam,hogy mit mondjak. De aztán ki csúszót a számon a válasz. 

- Nincs.-feleltem. Tyler ezen el mosolyodót.

-Nekem menni kéne haza.-mondtam és elindultam,hogy fogjak egy taxit.

-Várj! Ugye most nem azért mész el mert fel tetem ezt a kérdést?-jön utánam Tyler

-Nem..

-Nekem van barátnőm. Szóval nyugi nem fogok rád hajtani.-mondja. Erre nem mondtam semmit.

-Meg látom rajtad,hogy még nem felejteted el a volt barátod.

-Honnan veszed,hogy volt barátom?-meg állok és nézek bele Tyler szemébe

-Mert olyan furán néztél ki mikor meg kérdeztem,hogy "Van barátod?" És nem is egyből válaszoltál rá.

-Jó igen.. Még nem felejtetem el a volt barátom! De bocsi most már tényleg mennem kel.-meg láttam egy taxit és el kezdtem futni felé. Éppen szabad volt így be ültem és mondtam,hogy hová vigyen. Tyler ott maradt a sok turista közt. Én meg úton voltam L'aqulia felé.

 Még világos mikor "haza" értem. Nikki éppen főzőt,apu meg pakolta egy helyre a fotóalbumokat. Be mentem apuhoz.

-Segítsek?-kérdezem

-Nem kell.-kinyitott egy sárga színű albumot és el kezdte lapozgatni.

-Nézd! Itt olyan három éves lehettél.-mutat egy képet amin anyuval vagyok. Kis koromban nagyon rövid hajam volt,mint egy fiúnak olyan hajam volt. Aztán mutatott egy családi fotót amin mind a hárman rajta voltunk. Régen,kis koromban minden olyan mese szerűnek tűnt,addig amíg anya meg nem halt. Utána minden össze tört,szerte foszlót minden. De utána mikor találkoztam Marioval akkor megint minden csodásan szép volt Az első csókom Mariotól volt. A szakításnál minden olyan volt megint mint mikor anyu meg halt. Aztán találkoztam Daniellel és megint értelmet nyert minden. A reggelek az éjszakák,a szivárvány meg minden. Véget ért megint valami jó. És most az egyetlen jó dolog ami történhetett velem az,hogy Olaszországban vagyok és próbálok ki kapcsolódni két hónapra.

-Nikki neked van gyereked?-kérdezem,miközben a baba kori képeimet nézegetem.

-Nincs.-vágja rá

-De gyertek enni. 

-Még világos van. Nálunk ilyenkor még nem szoktunk vacsorázni.-mondom

-Tudom. De itt már ilyenkor az emberek vacsoráznak.-mi apával be mentünk az ebédlőbe és le ültünk az asztalhoz. Nikki spagettit csinált. 

-Ám ti szeretnétek közös gyereket?-kérdezem.Apa és Nikki egy másra néztek és el mosolyodtak.

- Ezzel még várni akartunk de hát ideje meg tudnod. Nikki terhes.-közli velem apa. Ők meg fogták egymás kezét én meg csak néztem kerek szemel. 

12.rész

                   

 ++++Kendall szemszöge++++

Shophie elment Olaszországba. Olyan bűntudatom van ez miatt,pedig mondta,hogy nem miattam ment el de,akkor is..Legbelül azt érzem,hogy miattam ment el. Még mindig a reptéren ülök és azon gondolkozok,hogy most mihez kezdjek. El kéne menjek Danielhez és elmondani neki,hogy Shophie elment.. Erőt vettem magamon és elindultam a kijárat felé. Fogtam egy taxit és meg mondtam neki,hogy hová vigyen.

Ki fizetem az utat. A taxis elment én meg be csengetem Danielékhez. Az anyja nyitott ajtót.

-Jó estét! Danielt keresem.-mondom. Belül reszketem. Az anyja szigorúan és egybe mérgesen nézett.

-Fent van a szobájába. Fel mész a lépcsőn el fordulsz jobbra és ott a szembe lévő ajtó amire van ragasztva egy stop tábla.-mondja Mrs.Kelley. Rá mosolyogtam és fel mentem Danielhez.Kopogtam kettőt az ajtón aztán be nyitottam.Daniel az ágyán ült és olvasót vagy tanult valamit.

-Szia.-köszönök

-Szia Kendall. Mit keresel itt?-kérdezi

-Beszélhetnénk.Kérlek.

-Persze.Csak tudod éppen egy szerepet tanulok és..

-Shophie el utazott.-vágok közbe a mondatába. Közelebb mentem hozzá.

-Hogy mi van? Ez most csak vicc ugye?-kérdezi.Félre tette a tanulni valóját.

-Nem vicc! Tényleg elment. És szerette volna ha ezt tudod.-ülök le Daniel mellé

 -Hová ment? Miért?-annyi kérdése volt Danielnek

-Olaszországba az apjával és annak barátnőjével Két hónapra. 

-Miattam ment el!-fogja a fejét Daniel

-Miért mondod ezt?

-Mert hívott engem telefonon de nem vettem fel. Kendall a szüleim éppen válnak én meg kaptam egy új szerepet és mostanában annyi dolgom volt. Meg össze is vesztünk Shophievel.

-Mikor?! Miért?!

-Amikor el mentünk arra a Peyton Holt koncertre. Peyton rám mászót ez Shophianak nem tetszett.

-Neked meg igen?-emelem fel a hangom

-Akkor nem tudtam,hogy mit reagáljak arra. De most már tudom. Hibáztam,hogy nem mentem Shophie után tudom!

-Tudod erre nem tudok mit mondani! Te basztad el! Én csak azért jöttem,hogy el mondjam neked,hogy Shophie el utazott.-fel álltam és elindultam az ajtó felé

-Várj!-fordulok Daniel felé

-Ha beszél vele mond meg neki,hogy sajnálom.-mondja Daniel. Nem mondtam semmit csak ki sétáltam. Egyenesen haza sétáltam. Otthon csak a hülye a bátyám volt akinek a mindene a drog. Mint mindig most is be volt állva. Nem foglalkoztam vele. Fel mentem a fürdőszobába,hogy vegyek egy forró fürdőt. Meg engedtem a vizet,és ameddig folyt a  víz átmentem a szobába a pizsimért,meg még gyorsan meg néztem a Skypem. Utána vissza mentem a fürdőbe. A szerencsétlen bátyám ott ült a kövön és nézett maga elé.

- Mason! Miért ülsz itt?! Állj már fel!-Mason rám nézett. A tekintette üres volt. 

- He?

-Aj Mason! Kérlek állj fel és menj a szobádba.-meg fogtam a karját és fel segítettem. Kivezetem a fürdőszobából a szobájába. Teljesen ki volt ütve. Össze vissza dülöngélt. A szobájában egyből az ágyára esett és be aludt. Be csuktam a szoba ajtaját és vissza mentem a fürdőbe. Levettem a ruháim és be ültem a meleg vízbe. Be csuktam a szemem és magam előtt láttam Shophiet,azt emlékeket,amiket együtt éltünk át. 

11.rész

Arra ébredtem,hogy az eső cseppek verik az ablakom. Az egész ablakom tiszta víz volt. A felhők meg sötétek voltak és csak úgy szakadt az eső. Be mentem a fürdőszobába,hogy meg fésülködjek. A tegnapi ruhám volt még rajtam. De semmi kedvem nem volt még le fürödni. Inkább le ültem az íróasztalomhoz és néztem egyenesen előre. Aztán valaki kopogtatott az ajtómon.

-Gyere.-mondom

-Jó reggelt kincsem. Kérsz valamit enni vagy inni? Meg apád hívott és kérdezte,hogy döntöttél-e már.-mondja a nagyi

-Nem kérek semmit,köszönöm. El mondta nektek,hogy miről kéne döntenem?-fordulok a nagyi felé

-El,és ugye tudod,hogy ez egy nagyszerű élmény lenne számodra. Menny velük el.

-Nem fogok hiányozni két hónapig?

-De nagyon is fogsz,de csak két hónap. Nem örökre mész el. Nagyapád is mondta,hogy mondjam meg neked,hogy menj. Lásd milyen csodás Olasz ország. Tudod mi nekünk ott volt a nászutunk.-fel álltam a székből és meg öleltem a nagyit. Ő mindig biztat engem. Ő segít nekem ha rá szorulok. Nagyon szeretem őt.

-Még egyszer át gondolom ezt.-válaszolok. A nagyi rám mosolyogót és ki ment a szobámból. Én ölembe kaptam a laptopom és kerestem valami filmet. Úgy döntöttem,hogy a "Szerelmünk Lapjait" nézem meg amit már vagy ezerszer láttam. Még Daniellel is meg néztem egyszer...
  A filmet a közepénél meg állítottam,és fel hívtam apámat.

-Halló?-szól bele apa

-El megyek veletek Olasz országba.-közlöm

-Ez nagyon jó hír drágám. Akkor csomagolj már mi is csomagolunk és majd át megyünk érted Okés?

-Okés.-ezzel le tettem a telefont. Meg próbáltam újra fel hívni Kendallt de megint a hangpostája kapcsolt be. "Szia Kendall. Úgy döntöttem,hogy ma este el utazom Olasz országba apámmal. Sajnálom,hogy így kell el válnunk. Majd..." ezzel vége lett a hangpostájának. Csak ennyit tudtam neki üzeni. Danielt  meg nem hívtam mert úgyis ki  nyomott volna. Le tettem a telefonom magam mellé és folyattam a filmet.
 Mikor vége lett a filmnek el mentem le zuhanyozni. Utána fel vettem egy fekete farmer nadrágot,egy szürke pólót amin volt egy szív meg egy szürke kardigánt. Meg néztem a telefonom és volt egy nem fogadott hívásom apától. Vissza hívtam közben meg kerestem a bőröndöm.

-Szia.-szolok bele a telefonba

-Szia. Kicsim most kezd el már pakolni meg minden mert olyan két óra múlva megyünk érted. Jó?

-Jó. Szia.-ezzel le is tettem a telefont és kezdtem pakolni. Egy bőrönd helyet két bőröndöm lett. Egy külön közepes méretű bőröndbe meg beletettem a laptopomat meg pár fotó albumot,ha honvágyam lesz akkor azt előveszem. Meg persze eltettem a fokkefém meg a sminkjeim. Először a két nagy ruhás bőröndöm vittem le utána meg a közepest. A nagyi csinált nekem palacsintát azt útra meg pár szendvicset. Igazából nagyon el ment az idő mert apámék már jöttek is.

-Na készen vagy? Mehetünk?-kérdezi apa

-Várj.-gyorsan fel mentem  a szobámba és körülnéztem. Aztán szép lassan be csuktam a fehér szoba ajtóm. Lent el búcsúztam a nagyitól meg Robertől. Kint egy taxi várt minket. Apám kivitte a bőröndjeimet aztán mind a hárman a beszálltunk a  taxiba. A nagyiék az ajtóból integettek nekünk..
 A reptére vezető úton néztem,hogy hogy esik az eső.

 A reptéren nagyon sok ember ember volt. De nem tévedtünk el abba a sok emberbe. Nicki segített a bőröndjeimet cipelni. Át estünk egy fém detektor vizsgálaton is meg meg is motoztak minket.. Aztán meg szólalt a hangos be mondó. Mondta,hogy aki Olasz országba utazik az mennyen a 7-es kapu felé. Már majd nem a 7-es kapunál voltam mikor hallom,hogy valaki mögöttem a nevemet mondja. Meg fordultam és Kendall fut felém.

-Shophie!-fut felém és meg ölel.
-Nem mehetsz el! Sajnálom,sajnálok mindent! Ne miattam menny el!

  

-Kendall nem miattad megyek el! Senki miatt nem megyek el. Csak kíváncsi vagyok milyen Olasz ország.-mondom könnyes szemmel.

-Szeretlek. Te vagy a legjobb barátnőm és sajnálom,hogy olyan bunkó voltam és azt is,hogy nem vettem fel a telefont.-Kendall rám néz a könnyes szemeivel

-Én is szeretlek te bolond. Mindig te voltál a legjobb barátnőm és mindig is te leszel! Soha nem tudnék rád haragudni. De csak két hónapra megyek el.-mondom

-Shophia mennünk kel be szállni.-szol közbe az apám

-Kendall ígérd meg,hogy vigyázol magadra. És kérlek keresd fel Danielt és mond meg neki,hogy elutaztam.

-El mondom neki. Te is vigyáz magadra.-Kendall le ül egy olyan reptéri székre és csak integet nekem. Hamis mosoly volt az arcán. Én még utoljára integettem neki egyet. És beszálltunk a gépbe. Én egyedül ültem az ablak mellet  és a fülembe volt a füles. A gép fel szállt... 

10.rész

-Ez most mire volt jó?-kérdezi fel háborodottan Daniel

-Én pasim vagy nem? Nem akarom,hogy ő kikezdjen veled!

-Nem is akart ki kezdeni velem! Híres ember vagyok te csodálkozol azon ha valaki ki akar velem kezdeni?-Daniel nagyon dühös volt rám. Amikor ezt ki mondta először azt hittem rosszul hallok. Tipikus híres ember duma,vagy csak arra akart célozni,hogy másokkal is kéne találkoznunk. Lehet,hogy a mi kapcsolatunknak vége. Nem mondtam semmit csak el indultam egyenesen előre. Ezt az egész vitát az örök előtt kellett le rendezni..Daniel nem jött utánam.
Én kimentem az aréna bejárata elé és fel hívtam apámat,hogy jöjjön értem. Örült neki,hogy őt hívtam mert hát ki mást hívtam volna,nagypapit meg nem akartam fel kelteni. Apám hamar értem jött. Kérdezte tőlem,hogy mi történt de nem mondtam neki semmit,csak annyit,hogy "Vigyél haza!" A kocsiban rá tettem az ablakra a fejem és sírtam.

-Holnap akkor akarsz még vacsorázni?-kérdezi az apám. Erre én csak meg vontam a vállam. Az út további része csendesen telt. Csak én sírtam.
Mikor haza értünk az apám el kísért az ajtóig.

-Holnap akkor majd jövök.-mondja és ad egy puszit a homlokomra. Nem mondtam semmit csak egy erőltetett mosolyt  csaltam az arcomra. Apám elment én meg be mentem. Bent levetem a cipőm. Nem mentem fel szobámba inkább beleültem a puha,kényelmes fotelbe. Végül ott aludtam el.

~Reggel~

A melegszendvics illatára ébredtem fel. A nap bele sütőt a szemembe. Egy vékony takaró volt rám terítve..Nem emlékeztem,hogy este ez rajtam lett volna,de biztos a nagyi tette rám reggel. Az arcomon meg voltak száradva a könnycseppek. Nem volt erőm fel állni így néztem ki az ablakon. A nap még mindig bele sütőt a szemembe de nem érdekelt. Egyre közelebb éreztem a melegszendvics illatát.

-Végre,hogy fent vagy. Tessék egyél. De miért aludtál itt a fotelbe?-hozta a nagyi a melegszendvicseket egy csinos kis tányéron,aztán bele tette az ölembe.

-Nem kérek.-mondom és vissza adom a tányért

-De muszáj enned valamit. Meg ma apáddal meg a barátnőjével vacsorázol.

-Nincs fagyi?-kérdezem és tovább bámultam ki az ablakon. Nagyi vissza ment a konyhába és kivett a fagyasztóból egy dobozos csoki fagyit,aztán ide hozta nekem. Azt kezdtem el enni közben folytak a könnyeim a szememből. Egy idő után be aludtam fagyival a kezemben...

Mikor fel keltem a fagyi eltűnt. Biztos a nagyi tüntette el.Úgy éreztem magam mint egy mosott rongy.

-Hány óra?-kérdezem

-Fél három.-válaszol Robert.(Ő Shophia nagypapája)

-Köszi.-el sem hiszem,hogy már fél három. Nagy nehezen ki szálltam a fotelből. Fel mentem a fürdő szobába és lezuhanyoztam. Aztán körbe tekertem vizes testemen a törölközött és le ültem az ágyam szélére és néztem a földet. Öt perc után meg néztem a telom. Semmi hívás semmi üzenet. Kerestem valami ruhát ami elég jó egy vacsorához. Végül fel vettem egy kék pólót amin egy állom csapda volt meg egy fehér szoknyát. Nem volt kedvem ki sminkelni magam. Le mentem a konyhába és apám találom ott.

-Korán jöttetek.-közlöm vele

-Jaj nem,Nicki még nincs itt ő majd később jön.

-Szuper..

-Tegnap nagyon szomorú voltál,mi volt a baj?

-Kicsit összevesztünk Daniellel..

-Már kibékültettek?

Nem..De mindegy..Itt fogunk vacsorázni?-kérdezem

-Igen. Roberték este a nyugdíjas klubba mennek bingó estre.-erre csak bólintottam egyet

-Segítsek vacsit csinálni?

-Igen.Létszíves. Arra gondoltam,hogy csinálhatnánk Szecsuani csirkét mellé meg rizst.

-Jó.-apám hozott minden alapanyagot hozzá. Tudom,hogy neki mennyire fontos ez a vacsora ezért meg próbálok úgy tenni mint ha nekem is az lenne. Segítettem neki el készíteni..Közben jól múlattunk. Ez most olyan apa lánya főzőcskézés volt. Mindig is ilyenre vágytam. Anyukámmal soha nem volt ilyen élményem és nem is lesz.

-Hasonlítasz anyukádra.-mondja az apám

-Miért is?-ezen el mosolyodtam

-Mert ő is mindig ilyen "nagy" lelkesedéssel főzőt.

-Mindig te főztél?

-Igen,de szeretem neki főzni. Mindig meg ette és nagyon ízlett neki. Minden évfordulónkra én főztem. Ő meg a jó hangulatot biztosította. Ha most még élne büszke lenne rád,hogy ilyen csodálatos kislánya van.-ezen bekönnyeztem. Közben meg szólalt a csengő.
-Ez biztos Nicki lesz. Kinyitod kérlek?-letettem a kezemből a törlő rongyot és ki nyitottam az ajtót. Egy fekete nő állt előttem. Sötét egyenes haja volt és nem volt annyira kiöltözve. Mosolygós volt.

 
 -Szia,biztos te vagy Shophia. Én Nicki vagyok az apád barátnője.-egyből meg is ölelt. Nagyon barátságos egy nő.

-Szia,gyere be. Nézd arra van a konyha.-mutatok a konyha felé. Elindult a konyha felé én meg becsuktam az ajtót. Apám elég gyorsan meg terített,mert mikor be értem a konyhába már meg volt terítve. De persze arra mentem be a konyhába,hogy csókolóznak.. Le hajtott fejel ültem le az asztalhoz. Apám már hozta is a kaját.

-Olyan jó,hogy számomra a két legfontosabb nő itt ül most velem.-jelenti ki. Aztán elkezdtünk enni. A vacsorán nem nagyon szólaltam meg. Ehhez az egész vacsorához semmi kedvem nem volt. Nicki meg folyton csak mosolygót.

-Meg kérdezted már tőle?-kérdezi Nicki az apámat és közben meg fogja a kezét

-Mit?-ráncolom össze a homlokom

-Azt hogy... Nincs kedved két hónapra vissza jönni Olaszországba?-kérdezi az apám. Nyeltem egy nagyot.

-De nem úgy volt,hogy ide költöztök?

-De csak otthon össze kel pakolni meg minden. És az olyan két hónap. Gondolkozz ezen,nagyon szeretnénk ha jönnél velünk Olaszba. Holnap este indul a gép.-közli velem az apám. Hirtelen nem tudtam,hogy mit mondjak. Össze vesztem Lendallal és Daniellel is..

-Jó...Holnap délelőttig el döntöm.-válaszolom- Erre Nicki meg apum is el mosolyodót.

-Oké. Na de mi megyünk. Majd holnap hívlak akkor. Nagyon remélem igent mondasz.-mondja az apám. El búcsúztunk egymástól. Ők el mentek én meg mentem mosogatni. Mosogatás közben csak ezen kattogót az agyam. Egyik felem azt mondom,hogy menjek a másik meg azt hogy,maradjak...Mikor végeztem a mosogatással fel mentem a szobába és fel hívtam Kendallt,de csak a hangposta kapcsolt be,így hagytam neki egy üzenetet.  Kérlek hívj vissza lehet,hogy holnap el megyek Olasz országba." Utána próbáltam fel hívni Danielt de ő meg kinyomott. Megint ott voltam,hogy majd nem el sírtam magam. Le feküdtem az ágyra és be csuktam könnyes szemem.
 

9.rész

~Másnap~

El jött ez a nap is..Ma annak  a lotyónak a koncertjére megyünk Daniellel. Mikor fel keltem Kendall még aludt így halkan,lábujjhegyen mentem ki a szobából. A konyha üres volt és a nappali is. A konyha asztalon volt egy cetli. "Lányok el mentem piacra,George meg halászni ment megint.Puszi nagyi" Ez volt a cetlire írva. Csak álltam és bámultam az konyhát. Egy szer csak kopogtattak az ajtón. Ott hagytam a konyhát és elindultam az ajtó felé. Daniel volt az. A kezében három kávéval.

-Jó Reggelt.-mondja Daniel

-Neked is.-mosolygok rá. Ő közelebb hajol hozzám,meg akar csókolni.
-Ne.-mondom

-Miért?-kérdezi meg döbbenten

-Mert még nem mostam fogat.-őt ez nem érdekelte és csak azért is meg csókolt. A csókba bele mosolyogtam és majd nem kivertem a kezéből a kávékat.

-Egyedül vagytok?-kérdezi,majd bejeb jön

-Igen..-be mentünk a konyhába

-Kendall még alszik?

-Jah. Igazából meg kínálnálak valamivel de mind látod nincs semmilyen reggelim.

-Nem baj. El viszlek titeket reggelizni.

-Jaj nem kell.-közelebb lépek hozzá és bele nézek abba a csodás kék szemébe. Ő rá teszi a derekamra a kezét én meg a vállára a kezem.

-De.-majd megint meg csókol. Igazából ez ilyen gyerek puszi volt. Olyan egy másodpercet volt a számon az ő szája.

-Megyek felébresztem Kendallt.-mondom és elindulok fel felé. Kendall még nagyban aludt én meg rá ugrottam és azt kiabáltam,hogy "jó reggelt."

-Mi a francot csinálsz?-kérdezi Kendall. A fejére tette a párnát,ezzel utalt arra,hogy hagyjam őt aludni.

-Felébresztelek. Daniel el visz minket reggelizni.-mondom és le szállok Kendallről.

-Nagyon jó.-mondja Kendall és a hátát mutatja nekem.

-Kendall légy szíves kelj föl. Ez nagyon aranyos tőle. Nem örülsz,hogy csak kedveskedni próbál?

-De..Csak ti úgyis enyelegni fogtok egész végig..-mondja flegmán

-Nem. Megígérem. Na kelj fel és öltözz.  Oda lent vár.-Kendall nagy nehezen de fel öltözött.Nem értem mi baja van Daniellel,mert eddig semmi baja nem volt vele..Az át öltözés néma csöndbe zajlott..Mikor el készültünk mind ketten le mentünk Danielhez.

-Szia Kendall.-köszön Daniel

-Hello. Oh kávé.-mondja Kendall,majd el veszi az egyiket.
-Megyünk vagy mi lesz?-kérdezi és bele szürcsöl a kávéjába. Daniel rám nézett.

-Semmi.-súgtam oda neki. Daniel egy kávézóba vitt minket. Mind hárman rántottát ettünk. Kendall nem szolt semmit. Komolyan nem tudom,hogy mi baja van..

-Kértek még valamit?-kérdezi Daniel

-Nem.-mondom

-Jaj komolyan pénzes pasid van és nem kérsz semmit?! Jaj Shophie örülnél neki,hogy ilyen pasid van. Komolyan szerinted egy ilyen pasi szoba állna veled?! Szerintem részeg volt mikor ti meg ismerkedtetek...-mondja Kendall szemforgatva

-Kendall neked mi a jó isten bajod van?-állok fel az asztaltól dühösen

-Semmi..Csak..Áh hagyjál!-Kendall rám öntötte a kávéját majd ki ment a kávézóból. Mindenki engem nézett és sutyorogtak.

-Mit kel nézni? Ha?-mondom dühösen majd én is ki mentem a kávézóból. Olyan dühös voltam. És azt se tudom,hogy mi baja van Kendallnak. Daniel ki jött utánam.

-Ez mi volt?-kérdezte

-Nem Tudom!

-Jó nyugi! Ne rám legyél dühös.

-Bocsika.De olyan mérges vagyok..Haza viszel? Kérlek.

-Persze.-kinyitotta nekem a kocsiajtót aztán ő is be ült és elindultunk felém. Egész úton csak néztem ki a kocsiablakból.

-Akarod,hogy el menjünk a koncertre?-kérdezi Daniel.

-Ja.-vonom meg a vállam

-Majd csöngetek ha itt vagyok jó?

-Jó.-mondom. Ki szálltam a kocsiból és elindultam be felé. A nagyi már otthon volt. Éppen főzte a kedvencemet. Már az illatáról tudtam,hogy paradicsom leves az. Próbáltam gyorsan fel menni az emeletre,hogy ne lássa,hogy tiszta kávé vagyok. De nem sikerült..

-Szia kincsem. Te meg miért vagy tiszta kávé?-kérdezi döbbenten

-Semmi..Hosszú..Most megyek át öltözni meg készülni a koncertre.-és már futottam fel a lépcsőn

-De a kedvencedet főztem, paradicsom levest.

-Majd eszek.-mondom a lépcső tetejéről. Siettem be a szobámba. Gyorsan le kaptam magamról a ruháimat kerestem egy törölközött és elmentem zuhanyozni. Vagy fél óráig bent álltam a zuhany alatt. Gondolkoztam Kendallan.. Mikor ki szálltam a zuhany alól magamra tekertem a törölközöm és úgy mentem le kajálni.A nagyi csak nézett. Még sose látta,hogy én törölközőbe vagyok a konyhába és eszek. Érdeklődött,hogy miért voltam tiszta kávé. Csak annyit mondtam neki,hogy meg pótlódtam és  magamra öntöttem. Nem akartam el mondani az igazságot. Kaja után fel mentem és ruhát kerestem a koncertre. Egy piros has pólót vettem fel meg egy szakadt farmert meg a fekete torna cipőm amit már rongyig hordtam. Aztán ki húztam a szemem meg szempilla spirált is tettem magamra.
Gyorsan el telt az idő. Már itt is volt Daniel. Rajta egy egyszerű kék farmer volt meg egy "Adidas" fel iratú fekete póló. El köszöntem mindenkitől és már indultunk is a koncertre. Görcsben állt a gyomrom. Volt is kedvem menni a koncertre meg nem is. A koncert egy stadionban volt. A stadion teteje nyitott volt. Mikor mi oda értünk már zajlott a koncert. A stadiont kék és fehér világítás vette körül. Daniel keresett egy helyet ahová le parkolt,aztán be mentünk. Sok rajongója volt ennek a csajnak. Mindenki ugrált meg visítozott. Peytont fehér lámpák világították meg. Próbáltuk magunkat át tuszkolni a tömegen,hogy egy kicsit közelebb legyünk a színpadhoz,mivel Daniel nővére nagy rajongója Peytonak és akart vinni Daniel Lillynek egy autogramot.Egy más kezét fogtuk,hogy ne,hogy el veszítsük egy mást. Miközben mentünk egy re közelebb a színpadhoz szembe jött velünk Mario. Akkor úgy éreztem,hogy le áll a szívem.

-Shophia.-mondja Mario. Én nem tudtam meg szólalni. Daniel meg csak nézett rám.

-Hello én Shophie barátja vagyok Daniel.-nyújtja a kezét Marionak

-Én meg Mario,Shophie VOLT barátja.-kezet fogtak mind ketten. Látszót az arcukon az undor.

-Akkor a te barátnőd Peyton nem?-kérdezi Daniel

-Igen. Láttom Shophie már mesélt.-mondja mosollyal az arcán Mario

-Be tudnál juttatni a színfalak mögé?  A nővérem nagy rajongója Peytonnak és szeretnék neki vinni egy autogramot.

-Persze. Ott úgy se kiabálni,hogy hajuk egy mást.-Daniel bólintott. Elindultunk Mario után. Én még mindig nem szóltam semmit. Peyton öltözője elégé csicsás volt. Minden hol virágok még a fal is rózsaszín volt..Meg volt neki csokis epre. ÚRISTEN.  Ez egy elkényeztetett ribanc. Mario mondta,hogy üljünk le a kanapéra ami bent volt az öltözőbe. Még a kanapé is rózsaszín volt.

-Mindjárt lesz egy szünet és akkor ad autogramot.-ültem a kanapén mint valami nem tudom és fogtam a kezét Danielnek.

-És hogy vagy Shophia?-és pont belépet a "sztár"

-Ők meg kicsodák?-kérdi Peyton és rá mosolyog Danielre

-A lány Shophia a volt barátnőm a srác meg Daniel Shophia barátja és Daniel egy autogramot szeretne kérni a nővérének.

-Tényleg te vagy az a helyes színész.-mondja Peyton majd kinyit egy üveg vizet

-Kérhetek autogramot?-kérdezi Daniel

-Persze.-mondja Peyton. Rá tette a kezét Daniel vállára és folyton csak a szemébe nézett.
-Kinek címezhetem?

-Lillynek.

-Lillynek szeretettel Peyton Holt.-olyan kecsesen írta alá. Aztán át nyújtotta neki azt a fotót magáról amit alá írt.
-Na és hogy vagy Daniel?-kérdezi Peyton.Ezt úgy kérdezte mint ha rá akarna mozdulni. Bennem fel ment a pumpa.

-Na ide figyelj aranyom.. Mariot már el vetted tőlem de Danielt nem fogod! Ő az enyém azt jól vésd az eszedbe! Te egy kis ribanc vagy és igazából az is maradt!-mondom a szemébe.Ezt kő komolyan gondoltam.Meg fogtam Daniel kezét és kivezettem az öltözőből.Csak nem fogom,hagyni,hogy rá mozduljon ez a kis picsa.

 

8.rész

 ++++Shophia szemszöge++++

Mikor be léptem a házba néma csend volt. Kicsit meg ijedtem,hogy miért van ilyen nagy csend meg,hogy miért áll az az autó a házunk előtt. Még a cipőmet se vettem le csak el indultam a konyha felé. Be érve a konyhába mindenki engem nézet. Szerintem a Nirvanas felsőmet nézték. De én először apát pillantottam  meg. Ennyi év után most mit keres itt?! Mit akar?! Csak ezek jártak a fejembe.

-Szia Shophia.-köszön nekem. Fel állt majd elindult felém.

-Állj!-mondom majd hátralépek egyet.

-Tudom,hogy régen el mentem és nem hívtalak nem írtam még egy levelet se és ezt sajnálom,de csak az apád vagyok.-mondja. Én csak meg vontam a vállam. 

-Nem vagy az apám!Ha az is lennél akkor nem hagytál el volna 10 éves koromba! -mondom dühösen majd fel rohanok a szobámba. Becsaptam az ajtót és fel hívtam Kendallt. 

-Gyere át most!-mondom neki

-Mi a baj?-kérdezi

-Gyere át és meg tudod.-azzal ki nyomtam a telefont dühömben. Le dobtam a telefonom az ágyra és át vettem a pólóm. Kopogtak az ajtómon.

-Be jöhetek?-kérdezi az apám

-Nem!-ezzel az egy szerű válasszal utaltam arra,hogy mennyen innen. De ő persze,hogy be jött.

-Süket vagy?-kérdezem flegmán

-Shophie tudom,hogy haragszol és minden jogod meg van hozzá de azért jöttem mert helyre szeretném hozni a dolgokat és vissza költözni ide.-ezt még ugye ő se gondolta komolyan..

-Azt szeretném ha el jönnél vacsorázni velem és a barátnőmmel.-mikor meg halottam a barátnő szót azt hittem hülyét kapok.

-Mi van?! Neked van barátnőd?-kérdezem döbbenten

-Igen.

-Gratulálok...Ennyit jelent neked anya..

-Már 7 éve,hogy meg halt anyád. Túl kell ezen lépni. Én azt tettem.

-Látom..!!-mondom szem forgatva

-Akkor el jössz velünk vacsorázni?Kérlek.

-Oh ma nem jó mert Kendallal leszek,holnap se jó mert akkor meg Daniellel megyek egy koncertre..

-Holnap után?-kérdezi. Látom nagyon   szeretné azt a vacsorát..

-Jó..-mondom. Még dühös vagyok rá,de tényleg látszik rajta mennyire szeretné azt a vacsorát. 

-Akkor majd érted jövünk.-mondja.Közben Kendall is meg érkezett. A nagyi be engedte ő meg már sietett fel a szobámba. 

-Oh..Hogy ő a baj.-mondja Kendall.Apa ki sétált a szobámból.

-Csókolom.-mondja Kendall

-Szia.-azzal apa le ment a nagyiékhoz.

-Ő mit keres itt?-kérdezi Kendall

-Vissza jött,hogy "jó" apa legyen...-mondom.-Meg el hívott vacsorázni a barátnőjével..

-Van barátnője?-Kérdezi Kendall kerek szemekkel

-Igen..

-És el mész velük?

-Igen..De csak azért mert láttam rajta,hogy ő nagyon szeretné ezt a vacsorát.-erre már Kendall nem mondott semmit. Elővette a púderét a táskájából és be púderezte az orrát. Én csak néztem rá.

-Mi az?-kérdezi és el teszi a táskájába a púderét

-Semmi..

-Ki-é ez a Nirvanas felső?-kérdezi

-Daniel-é.-mondom mosolyogva

-Ti le feküdtetek?-kérdezi mosolyogva

-Nem.-mondom

-Akkor meg?

-Hosszú story..-meg fogtam a Nirvanas pólót és szépen össze hajtogattam

-Van időm,na mesélj.-mondja Kendall. Így el mondtam neki mindent ami náluk történt. Kendall csak röhögőt mikor mondtam,hogy Daniel nővére le öntött narancs lével. Amikor meg el mondtam,hogy az anyja milyen meg mit csinált el hordta mindennek. Annak meg nem örült,hogy annak a kurvának a koncertjére megyünk. De csak abban tudok reménykedni,hogy nem lesz ott Mario..    

7.rész

++++Daniel szemszöge++++

Shophia felment a szobámba én meg oda mentem anyámhoz.

-Most ez muszáj volt? Szegény Shophiat sikerült meg siratnod és még ki is derül,hogy nem apa az igazi szerelmed...!!-mondom kiabálva

-Ne kiabálj velem fiam!

-De jogosan kiabál veled!-áll fel Lilly.-Ez mind a te hibád! Mit ártót neked a lány?-szorítja meg Lilly anya kezét. Szúrós tekintettel néztek egymásra.

- Lilly enged el.-meg fogtam az alkarját óvatosan és a szemébe néztem. Aztán elengedte anya kezét. De látszott arcán a düh. Dühös volt anyára mert nem apa az igazi szerelme. Lilly nagyon szerette apát. 

-Daniel hagyjál.-mondja Lilly majd meg lök. Pont akkor lépet be apa.

-Mi folyik itt? Lilly miért lökdösöd a testvéred?-apa még a kabátját se tudta le venni se a cipőjét. 

-Minden anya hibája! 

-Lilly fejezd be.-mondom neki. Anya csak némán állt még apának se köszönt.

-Nem Daniel! Apának tudnia kell az igazat,hogy anyának nem ő az igazi. Nem szereti úgy!

-Kislányom ezt most fejezd be!-anya oda ment Lillyhez és adott neki egy pofont. Lilly rá nézet anyára,a szeiből könnyek folytak.Oda mentem hozzá ő meg meglökött és fel ment az emeletre.

-Ez igaz amit Lilly mondot?-ment oda apa anyához.-Te azt mondtad nekem,hogy én vagyok neked az igazi..-csöndben fel mentem a szobámba és hagytam őket beszélgetni. Ők nem csöndesen beszélgetek ha nem kiabáltak. 

-Shophia?-suttogom

-Mi az?-kérdezi sírva. Még felém se fordult csak a hátát láttam. Oda bújtam  mellé de még akkor se nézet rám.

-Néz rám. Kérlek.-mondom neki

-Minek?

-Mert szeretném látni az arcod a szemed.-láttam,hogy ezen el mosolyodott és meg fordult. A szeme piros volt az arcán meg folytak le a könny cseppek. Nekem így is tetszett.

-Tessék láthatod a csúnya arcom.-mondja

-Nem csúnya. Sajnálom ezt az egészet.-mondom és meg csókolom.

-Inkább hadjuk.-rá teszi a fejét a mellkasomra. Még sírt de már nem nagyon. Közben apa is be jött a szobába.

-Sziasztok.-köszön be. Intetem neki. Shophia fel ült meg törölte a szemeit és ő is intett neki.

-Itt van két jegy egy holnaputáni koncertre. Ezt nektek hoztam. Mennyetek el rá.-és bele nyomja a kezembe a két jegyet.-Na most megyek Lillyhez és meg nézem őt is.-mondja apa

-Várj!-megyek ki utána addig oda adtam a jegyeket Shophianak.

-Mondjad.-mondja apa

-Most anyával össze vesztetek?-kérdezem halkan

-Ezt a témát hadjuk. Ez a kettőnk dolga.-mondja és be megy Lillyhez. Én meg vissza mentem Shophiahoz.

-Na el megyünk erre a koncerte?-kérdezem

-Hát..Muszály?-kérdezi Shophia

-Miért nem akarsz erre el menni?-kérdezem

-El olvastad kinek a koncertje?

-Igen. Peyton Holtnak. Nem szereted?

-Vele csalt Mario!-mondja  hangosan

-Bocsi nem tudtam. Sajnálom.-mondom 

-Semmi.. De apud aranyos volt,hogy adót nekünk két jegyet. El menyünk?-kérdezi

-Ha neked nem baj.-mondom és meg csókolom.

-Nem.. Már úgyis téged szeretlek. Az a múlt. 

-Az az.-mondom

-Haza viszel?-kérdezi 

-Nem akarsz itt aludni?-kérdezem. Belül nagyon reménykedtem,hogy itt alszik nálam.

-Holnap talizok Kendallal meg muszály beszélnem a nagyival is. Ha szomorú vagyok ő mindig fel vidít.-mondta szomorú hangon

-Ne mert én nem?-kérdezem 

-Hát. Nem is tudom.-néz végig rajtam mosolyogva

-Mit szeretnél?-kérdezem egy apró huncut mosollyal az arcomon

-Hogy haza vigyél. Kérlek.

-Na jó.-mondom. Mind ketten fel álltunk és elindultunk ki felé. Persze,hogy kézen fogva mentünk. Szerencsére nem találkoztunk anyámmal... Haza vitten Shophiat. A házuk előtt állt egy kék autó. Mind ketten egy másra néztünk. Látszott Shophian,hogy ő se tudja ki-é az autó. Ő kiszállt én meg mentem haza...